erős felhőzet
Milyen szabadidő?
Emlékszem, hogy annak idején az iskolában mennyit zúgolódtunk, zsörtölődtünk a házi feladatok, és összességében a teljes rendszer miatt. Nem tetszett, hogy a tanuláson kívül nem jut időnk semmire, a legtöbbször pedig azért haragudtunk egy-egy tanárra, mert úgy hittük, hogy azt gondolja, kizárólag az ő tantárgyából kell készülni. Aztán természetesen mindenki rájött, hogy ezért bizony nem a pedagógusokat, hanem sokkal inkább az oktatási rendszert kell hibáztatni – hisz minden tanár csak a munkáját végzi, ergo leadja a nebulóknak, amit le kell adnia. Nem is olyan rég, egyik magyarországi tévécsatorna híradójába is bekerült a téma, majd nem sokkal ezután egy társaságban is erről kezdtünk beszélgetni. Úgy tűnik, hogy ez is egy örökzöld probléma, hisz mint kiderült, a helyzet jelen pillanatban sem sokkal jobb. Nézzük csak meg. A gyermek elmegy reggel iskolába, és tegyük fel, hogy délután háromig tartanak az órái. Mire hazaér, minimum fél négy, de az is lehet, hogy négy óra. Ledobja a hátizsákot, átöltözik, ebédel – mert hát korgó gyomorral ki tud hozzálátni ismét tanulni –, és tételezzük fel, hogy kicsit megpihenne, mert fárasztó napja volt, épp dolgozatot írtak ésatöbbi. Mire ez mind lezajlik, legalább fél hatot mutat az óra, jó lenne hozzálátni a tanuláshoz, és itt most még nem is beszéltem azokról a gyermekekről, akik délután táncórára, balettre, plusz nyelvórára, vagy épp ilyen-olyan edzésre járnak, ami ismét nem a legpihentetőbb tevékenység ugyebár, mert ott is elvárásokkal találkozik, amelyeknek meg kell felelni. Mondjuk nekilát hat órakor tanulni, de akinek az imént említett délutáni foglalkozása van, bizonyára még csúszik minimum egy órát az egész folyamat. Másnap ismét hat órája van – ezek közül ha legalább kettőből komolyabban kell készülni, másik kettőből pedig csak egy „rövidebb” házit kell megírni, az sem egyszerű folyamat, akkor is késő estébe vagy épp éjszakába nyúlik a tanulás. De persze olyan is van, hogy mind a hatból elvárnak valamit. Természetesen itt most lehet jönni azzal, hogy a gyermek be tudja osztani az idejét, ha ügyes, ami így is van, én csupán általánosan próbáltam felvázolni, hogy körülbelül mi történik. A legviccesebb egyébként az volt, amikor annak idején egy-egy pedagógus megjegyezte, hogy szabadidőben lehet pluszban is dolgozni. Nos, milyen szabadidőben?
Kertész László
