Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak

Bíró István
Becsült olvasási idő: 2 perc

Az idő múlásával, akarva-akaratlanul olykor ránk tör a nosztalgia. Elég csak meghallanunk egy kedvenc dalunkat a múltból, találkozni egy rég nem látott osztálytárssal, belecsöppenni egy játékba, amelyet egykor nagyon kedveltünk, vagy éppen látni a gyermekeket játszadozás közben. Ilyenkor gyakran erősen vágyakozunk múltbéli érzések, helyeztek, életállapotok, de akár értékek iránt is. Tudjuk, hogy sok tényező miatt már nem élhetünk úgy és ahogy, mint akkor, de időnként vissza-visszakacsinthatunk. 
Visszakacsintottunk akkor is, amikor néhány hete egy kedves baráti társasággal vacsoráztunk. Az egyik helyi vendéglátóhoz tértünk be halat enni, én csak a társaság kedvéért mentem, hiszen a halat leginkább csak a vízben szeretem, akkor is csak nézni. Így a román konyha jellegzetes ételét kértem, azaz miccset. Azt sem tudtam elfogyasztani, hiszen nem üres gyomorral érkeztem a találkozóra. A vacsora után még fiatal volt az idő, s amúgy is alig-alig tudjuk összehozni a találkozókat, ezért nem siettünk haza. Szinte mindannyiunknak egyszerre csillant fel a szeme, amikor a vendéglátóegység sarkában megláttuk a csocsóasztalt. Vendéglátónk pikk-pakk módon kifényezte, beüzemelte, és már rúgtuk is a „bőrt”. Ki így, ki úgy… a lényeg a játék volt, és az, hogy kikapcsolódhattunk a hétköznapok taposómalmából és visszaléptünk az időben tíz-tizenöt évet. Mindebben az is segített, hogy a háttérben ugyancsak tíz-tizenöt évvel ezelőtti slágerek szóltak. Jó volt ismét fiatal(abb)nak lenni. 
Különben azt tapasztalom, kellenek az ilyen és ehhez hasonló élmények a hétköznapok zűrzavarában, hogy jobban bírjuk a gyűrődést. Gyakran lehet kellemessé, szinte ünneppé varázsolni a hétköznapokat is egy fagyi, egy kávé vagy éppen egy pohár bor elfogyasztásával, csobbanással a strandon, biciklizéssel vagy a legközelebbi dombok, hegyek megmászásával. Természetesen mindezt közösségben. Ehhez legyen bátorítónk az Anna & the Barbies slágere: „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak, mikor körbeállnak, mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak, hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni! Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni!”
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!