borús égbolt
Mi lenne, ha…
Kesze-kusza a folyton megújuló egészségügyi rendszer, akárcsak az összes többi folyamatosan „jobbuló” rendszer ebben az országban, példának pedig bőven elég említeni a tanügyi rendszert. De most maradjunk csak az egészségügynél. Orvosok panaszkodnak, hogy alig marad idejük a tulajdonképpeni gyógyító munkára, hiszen a rendszer egyre több adminisztrációt igényel, egyre több papírt kell gyártaniuk akár egyszerű konzultáció során is. A betegek pedig morgolódnak, hogy valahányszor orvoshoz fordulnak, újabbnál újabb papírokat kell felmutatniuk, ha azt akarják, hogy a biztosítónak szorgosan befizetett egészségügyi járulék ellenében, ellátásban is részesülhessenek. De mi van azokkal, akik valami okból kívül esnek a rendszeren, a sors mégis úgy hozza, hogy orvoshoz kell menniük. Így járt egyik ismerősöm is, aki évek óta külföldön él, ám az utóbbi hetekben – amikor épp családját látogatta meg – hirtelen egészségügyi problémája akadt, amin csak műtéti beavatkozással segíthettek. Egyszerű rutinműtét volt, ám a kivitelezése fölöttébb megbonyolódott, mivel emberünkről kiderült, nincs a rendszerben. Mint mesélte, a sebész készséges volt, már műtötte volna, de előbb be kellett várni a gazdasági igazgatót, az orvosigazgatót, az osztályvezető főorvost, s még ki tudja kit, hogy megtanácskozzák, és legfőképp megtalálják azt a megoldást, amivel a sebész engedélyt kaphat arra, hogy egy rendszeren kívüli betegen segítsen. Eközben ismerősöm csendesen szenvedett, hiszen neki fájt, és pusztán egyetlen gondolat motoszkált a fejében: minél hamarabb megszabadulni a kínoktól. Kálváriája azonban még ezzel sem ért véget, hiszen miután a kórházból kiengedték, sebét újra kellett kötözni, illetve el kellett távolítani a varratokat. Ez újabb bürokráciát igényelt, mivel a műtétet nem szülővárosában hajtották végre, hanem egy másik városban. Mint mondta, azzal az utasítással engedték ki a kórházból – ahol műtötték –, hogy sebét újrakötözik bármelyik sürgősségi ügyeleten vagy járóbeteg-rendelőben. Ő a sürgősségit választotta, pechére, ugyanis itt mereven elutasították arra hivatkozva, nem az ő kompetenciájuk. Még szerencse, emberünk emlékezett arra, hogy nálunk minden nagykapu mellett van egy kiskapu, így egy-kettőre készségesen segített rajta egy ismerős nővérke. Az ő helyzete végül is szerencsésen megoldódott, de eltöprenghetünk azon, illetve elgondolkodhatnának a rendszerek felépítői is azon: mi lenne, ha egyszerűen hagynák az orvosnak, hogy azt tegye, amire esküt tett? Hogy egyszerűen csak gyógyítson!
Jánossy Alíz
fokep.jpg)
.jpg)
 (002).jpg)
