Gyakorlatunk, eredményességünk a megelőzésben, illetve házi praktikáink széles köre is mutatja, hogy ez egy kicsivel régebbi feladat és valamivel könnyebb kihívás, mint a varroa atka, még akkor is, ha ugyanolyan fontos, és elhanyagolása a telelési és termelési végeredményeinket jelentősen befolyásolhatja. A fertőzés elhatalmasodása negatív hatással van az utódok gondozására és az egyedek élethosszára is, ami a népességet és végeredményben a termelékenységet is érinti. Esetenként az anya is megfertőződhet, ami további nehézségeket vet fel a család éves termelése kapcsán az anyák nagyobb arányú váltása miatt.
Azt is fontos kiemelni, hogy nem csak a hagyományosan tél végén hasmenést okozó változattal kell számolni. A Nosema apis már régóta velünk van, így az ismertebb, akár régebbi szakirodalmak mind tárgyalják, ezért egy viszonylag jól kialakult megelőzési gyakorlatot tudhatunk magunkénak, amelyet tudatosan vagy megszokásból legtöbb esetben sikerrel alkalmazunk.

A N. ceranaet csak a 90-es években írták le, és így kevesebb tapasztalatunk van vele. Viszont ha megnézzük azokat a felméréseket, amelyek az országunkban vagy más környező országokban való elterjedését célozták meg, akkor látható, hogy egy nagyon életképes változatról van szó, amely a melegebb országokban nagyrészt kiszorította a N. apis változatot. Ez annak is tulajdonítható, hogy a kiszabaduló spórák képesek jelentősen visszafertőzni az adott egyedet, így kevés spóra és a kaptárban való ürítés nélkül is képes súlyosbodni. Megjelenése országunkban is megfigyelhető azon minták alapján, amelyeket az ország nyugati részén vettek pár évvel ezelőtt az ottani méhészetekből.
Bár ezekből a mintavételekből vagy az éves rutin-laborvizsgálatainkból nem tudunk következtetéseket le­vonni a saját méhészetünkre nézve a kórokozó-változat jelenlétéről, nagy valószínűséggel nálunk is jelen lehet, még akkor is, ha a fejlődéséhez kissé magasabb hőmérséklet szükséges, mint a N. apisnak. A spórák gyengébben bírják az alacsony hőmérsékletet, így valószínűleg vannak helyek, ahol nem vette át a N. apis helyét.
A N. ceranaet egyes melegebb vidékeken különösen veszélyesnek írják le, és a kaptárelhagyások, illetve családösszeomlások egyik fő okozójaként azonosítják.
A N. apistól eltérően az N. ce­ranae egész évben hasonló szinten lehet jelen, és az év bármely szakában előfordulhat populációveszteség. A fer­­­tőzés jellemzően a népesség lassú csökkenését eredményezi nyáron, és súlyos veszteségeket télen. Néha elhullott méhek láthatók a kaptár körül, de ez nem mindig van így. A N. ceranae által okozott fertőzés hasonló összhatást fejt ki a telepre, mint a N. apis, de a N. apisszal kapcsolatos hasmenést és mászó méheket nem figyelték meg az N. ceranae esetében.
A N. apis okozta nehézségek leg­inkább a telelés végére jelentkezhetnek, míg a N. ceranae az év minden szakában képes károkat okozni a táplálkozási stressz okozta folyamatos éhségérzet, túltáplálkozás, élethosszcsökkenés és kaptárelhagyás által.

Védekezési formák
A védekezési formák közül a megelőzést részesítjük előnyben, mivel az hatékonyabb és olcsóbb. Viszont méhészként megállapítani, hogy melyik faj az, ami jelen van a méhészetünkben, esetleg a nagyon jellegzetes tünetek megjelenése esetén tudjuk. Ezért a használt megelőzési módszerek és készítmények esetén igyekszünk meggyőződni arról, hogy az mindkét változatra hatásos legyen.
Érdemes figyelembe venni, hogy a méhek által fogyasztott természetes táplálékok kémhatása savas, méz pH 3,2-5, virágpor pH 5,5-6,5, ezért a kiegészítő etetés során általunk cukorszörp formában beadott élelempótlás (kristálycukor pH-7) savasítása (citromsav, ecetsav, tejsav) kedvező hatással van a méhek emésztőrendszerének egyensúlyára és annak élővilágára, ezáltal a megelőzésre is. A savak növelik a tápanyagok hasznosíthatóságát, javítják egyes pótlóanyagok ízét és a méhek étvágyát, viszont csak ezekre a pótolt savakra alapozni a megelőzést nem célravezető. A fehérjepótlók kémhatása nemcsak a bélrendszerre hat pozitívan, hanem a felkínált táplálék iránti érdeklődést és annak hasznosítását is javítja.
A virágporral jól ellátott családok egyedei magas fertőzöttség mellett is hosszabb életűek.
Gyógyszeres kezelések
A gyógyszeres kezelésben egykor nép­szerű Fumagilin, habár sok évig a N. apis ellen nagyon jó eredményekkel használt szer volt, és a növényi alapú készítmények sem voltak ennyire ki­forrott állapotban, napjainkra azon­ban hozzájutni szinte lehetetlen. Ha figyelembe vesszük azokat az amerikai kutatásokat, amelyekben az amerikai méhészetek Fumagilin-használatának mellékhatásaként említik a N. apis visszaszorulását és a N. ceranae tér­nyerését, akkor talán jobb is, hogy ez így van, főleg, ha az ember és a méhek egészségére gyakorolt negatív hatásokat is figyelembe vesszük. Hatására csak a kórokozó szaporodása áll le addig, amíg a szer jelen van, ezért kisebb dózisokban hosszabb ideig kezdték el alkalmazni, ahol még engedélyezett. A spórákra hatástalan. Használatát a hatóanyag könnyű lebomlása a tárolás és felhasználás so­rán is beárnyékolja.
Helyette több olyan készítmény is forgalomban van, ami elégséges eredményeket mutat mindkét kórokozó elleni megelőző védekezésben.
Így a hazai, mindenki által jól ismert alkoholos gyógynövénykivonat (Protofil), melynek hatékonyságát nemcsak a címkéje, de egy tőlünk délebbi részen végzett külföldi kísérlet is alátámasztja mindkét kórokozó esetében.
A tölgyfakéreg kivonatára épülő, cser­­­­sav hatóanyagú nálunk is kapható ké­szít­mény, hasonlóan jó eredménnyel használható mindkét változat meg­előzésére.
Van még egy jódalapú készítmény is, amely megfordult a piacon az utóbbi években, és az alkoholos kivonatnál említett összehasonlító kísérlet alapján hasonlóan jó eredményeket hozott mindkét változat visszaszorításában.
Ezek mellett a méhekben vagy a kaptárban található N. ceranae spóraszám csökkenését tapasztalták timol, oxál­sav, hangyasav és más ha­tóanyagok használata után is. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a N. ceranae spórái a tartósabb fagyokra érzékenyek, így a nem fészekben lévő keretek fertőzöttségének csökkentésére a komolyabb téli lehűlések eredményesen kihasználhatók.
Bár a fent említett szerek alkalmasak a betegségek megelőzésére, ahhoz, hogy alkalmazásuk hatékony legyen, a méheknek jó általános erőnléti ál­lapotban kell lenniük, megfelelő meny­n­yiségű táplálékkal (fehérjék és cuk­rok), jó általános higiéniai állapottal kell ren­delkezniük, illetve mentesek kell le­gyenek a más kártevők, kórokozók okozta stressztől. Ezek a stresszforrások főleg télen fokozzák a betegség megjelenését, túlzott fogyasztásra ser­kentik a családot, és ezáltal kerül jobban előtérbe a betegség.
Idősebb méhészek, akik több év­tizede méhészkednek, sok hatásos és olcsó teareceptet használnak sikerrel a megelőzésre. A kapható készítmények mellett ebből a tudásból is meríthetünk, mivel a különböző gyógynövények főzetei hatásosak lehetnek, és az esetek többségében jobb lehet, mint a tiszta cukorszörp hatása a méhek emésztőrendszerének egyensúlyára. Persze jó, ha figyelembe vesszük, hogy a különböző növényi kivonatok nem egyformán hatnak a család fejlődésére, de ez már egy másik témakörhöz tartozik.

Kiss Miklós méhészeti szakember, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete