közepes eső
havazás
Medvesztorik
Már többen elsütötték a poént, miszerint nem az a hír, hogy lakott területen járt a medve, hanem az, hogy ma nem tette tiszteletét, nem koslatott a lakóépöletek között és nem kajtatott a szemetesekben, netán kamrában, boltban, garázsban. A sokat idézett népi bölcsességet – vagy minek nevezzem a kijelentést? – miszerint medve nem játék, senki nem veszi komolyan. Látszólag. A sok medvelátogatásos hírrel, telefonos medveriasztással, s a hírekből meg a riasztásokból kiinduló, azokra hivatkozó, viszont jó bő fikcióval hizlalt történetek is oda vezettek, hogy már nem érik el a hírfogyasztók ingerküszöbét. Valahogy úgy vagyunk vele, mint az a pásztorlegény, aki túl gyakran kiáltott medvét indokolatlanul: mikor bekövetkezett a baj, senki nem hitt neki.
De a medve valóság a megye több településén. Ez a felismerés erősödött meg bennem vasárnap este egy banálisnak tűnő eset alkalmával: hazafelé tartva, eszünkbe jutott, hogy nem vásároltunk kenyeret, nem lesz vacsorára-reggelire a mindennapiból. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy az egyik áruházlánc tusnádfürdői boltjánál megállunk vásárolni. Órára viszont nem néztünk. Akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy zárva a bolt, mikor az önműködő ajtó előtt megláttam az addig villanypásztorral őrzött kerítés kapuelemét, a szigetelő markolatú kampóban végződő rugót. Ez is jelzi, hogy a medve a tusnádfürdői mindennapok része, megkerülhetetlen eleme. Míg a fürdővendég, a turista vagy az útutazó csak amolyan helyi kuriózumnak, turistalátványosságnak tartja a mackót, a helyiek naponta szembesülnek jelenlétével. Tudunk olyanokról, akik autóval hordozzák a gyermeket az iskolába vagy bárhová a városba, féltve a csemetét a medvével való találkozástól.
Hogy nem mai keletű a probléma azt is tudják mindazok, akik a nyolcvanas évek közepén-végén jártak már medvét látni Tusnádfürdőre: az anyamedve bocsaival együtt óraműpontossággal jelent meg az esti etetésre, a telehasért még a fényképezőgépek vakujának vakító villanását is eltűrték. Ma azonban nemcsak Tusnádfürdőn és nemcsak este kószálnak a medvék, hanem a megye egyre több településéről érkezik jelzés látogatásukról. S ami a legszomorúbb, a medvék nem csupán meglátogatnak minket, embereket és lakóhelyünket, hanem kárt tesznek a gazdaságokban, embereket sebesítenek meg. A központi hatóságok meg legalább tíz esztendeje csak beszélnek arról, hogy gond van s valamit tenni kellene, a gyakorlatban azonban vajmi kevés történt.
A helyi, megyei hatóságok, a gazdaszervezetek megannyiszor figyelmeztetnek arra, hogy gond van, amire megoldást kellene találni, egyszer s mindenkorra rendezni a kérdést, a bürokrácia azonban nehezen birkózik meg a kérdéssel.
Ma Bukarestbe vonulnak többen, hogy ne csak jelezzék a kormányzatnak azt, hogy baj van, hanem nyomatékosítsák ezt a jelzést, jelenlétükkel adjanak nagyobb hangsúlyt követeléseiknek. Bizonyára nem könnyű megtalálni az arany középutat, nem egyszerű közös nevezőre jutni a kérdésben, nehéz feladat olyan megoldást találni, amit minden fél – károsultak, áldozatok, vadgazdálkodási, környezetvédelmi szakembere, zöld aktivisták egyaránt elfogadhatónak tartanak. De nem lehet örökös félelemben élni, nem lehet megszokni a nagyvad állandó jelenlétét. Még akkor sem, ha már nem az a hír, hogy jött a medve, hanem az, hogy ma még nem jelentkezett…
Sarány István
-min.jpg)
