Viszonylag kevés megyénkben az állami oktatásban elérhető alternatív osztályok száma, alig ezer gyereknek van lehetősége másképp tanulni. Miközben kritizáljuk, szidjuk, elszenvedjük, valahogy túléljük a hazai oktatási rendszer káoszát és értelmetlenségeit, valahogy nem igyekszünk kipróbálni valami mást, megteremteni olyan lehetőségeket, amelyek talán sokkal jobb válaszokat adnának az oktatás-tanulás-érvényesülés problémájára. Kismillió példa bizonyítja, hogy az évről évre csak tákolt oktatási rendszerünkben kevés azoknak az iskoláknak a száma, ahol az aktuális „gyermekanyag” megkap minden számára fontos impulzust, információt, motivációt ahhoz, hogy kompetens, önállóan gondolkodni, cselekedni, együttműködni képes tagja lehessen közösségének, miközben saját önmegvalósításáért is képes tenni. Mondjuk ki őszintén, igazából a „jónak”, „menőnek” tartott intézmények képesek csak erre, s azok is főleg azért, mert oda kerülnek a törekvő, bizonyítani akaró, vagy egyszerűen csak igényesebb szülők „jó”, „okos”, lehetőségekkel és magánórákkal elhalmozott gyerekei, akik közül sokan valóban tudják, hogy mit szeretnének, hátterük biztos, s mehetnek előre. Versenyekre, egyetemre, külföldre vendégdiáknak stb. De mi van a többivel? Azokkal a gyerekekkel, akik a szegénysorról jönnek, vagy olyan közösségekből, ahol egy könyv sincs, ahol nem igazán érték a tudás, a célorientált, elkötelezett érvényesülés hiányzik a családi forgatókönyvekből, de nyomorúságból, bajból van annál több. Hogy a hagyományos oktatás jelenlegi formájában sokat nem tesz az esélyegyenlőtlenség enyhítéséért, az tény, ahogy az is, hogy – hazai kutatások eredményei szerint is – sokszor az iskola évei alatt tovább mélyül a kulturális szakadék a társadalom egyes rétegei között. Itt jöhetnének be az alternatív oktatási formák, míg a hagyományos iskola is átrendeződik végre valahára gyermeközpontúbb, a társadalmi igényekre és problémákra sokkal válaszképesebb intézménnyé. Ott van például a Waldorf-pedagógia, amely a világon több mint félszáz országban érhető el, hatékonyan alkalmazzák a gázai menekülttáborok, a Sao Paulo-i favelák, de a kelet-európai országok hátrányosabb helyzetű közösségei körében is. Érdekes módon éppen azokban az európai országokban van a legtöbb Waldorf-iskola, amelyekben egyébként is magas az oktatás színvonala és eredményessége, amelyek gyerekei rendszeresen jól teljesítenek a különböző nemzetközi kompetencia-vizsgálatokban. Megyénkben alig van néhány osztály. A Step by step módszer hangsúlyosabban van jelen, de összességében ez is kevés gyermek számára érhető el. Egyéb alternatív módszer nem is szerepel a hargitai oktatási kínálatban. Mit tudnak ezek az alternatív pedagógiák? Ha jól művelik, csodákat érhetnek el a bármilyen hátránnyal induló gyerekeknél, mert figyelnek az egyéniségre, központi elemük a személyiségfejlesztés, mert jól alkalmazkodnak a tanulók egyéni fejlődési tempójához, eltérő képességeikhez és szükségleteikhez, engedik, bátorítják a sajátos adottságok kibontakozását, egyénre szabottan támogatják őket ott, ahol nehézségeik adódnak. Ugyanakkor a csapatban való működésre, a közösségépítésre is fókuszálnak. És igen, közben megtanítják azt, ami kell, de nem rideg információk átadási kísérlete a cél, hanem a megélt, megtapasztalt, kipróbált tudás. Mert nem a tananyag, a rendszer, a tanár és a teljesítmény a fontos, hanem a gyermek, aki az oktatási folyamat végén sajátos képességei és pozitív önértékelés birtokában képes lesz értéket létrehozni. És ebbe a körbe minden gyermek belefér. Elméletileg. Gyakorlatilag nálunk még csak kevesek kiváltsága, és éppen azok nem kerülnek a körön belül, akiknek talán a legnagyobb szükségük lenne rá, mert kitörési lehetőséget kapnának. Vekerdy Tamás szerint „a gyerek először játsszon, és ha ebben elfáradt, akkor majd kedvvel, önként veti magát a tanulásra. Mert a gyerek nem lusta, hanem kezdettől fogva mérhetetlenül kíváncsi, és igyekszik elsajátítani a világot. Lustává csak akkor lesz, ha igényeit, testi és lelki szükségleteit újra és újra semmibe veszik, mint ez nagyon gyakran az iskolában, sőt már az óvodában is megtörténik”. Jó esetben ezt védhetnénk ki egy alternatív osztályban. Legyen hát minél több belőlük!

Asztalos Ágnes