Közismert, hogy a megyénkben gyártott sörök megnevezése, illetve márkája tekintetében nem is olyan régen két cég között viszály keletkezett, s azt peres útra is terelték. Végül is sikerült békés útra terelni az ügyet, és peren kívüli kompromisszumos jellegű megegyezésre jutni. Nem nevezhető egyedi esetnek, ami történt, mert ha­sonló konfliktusok vi­lág­szerte előfordulhatnak, előfor­dul­nak, és hazai viszonylatban jelenleg is vannak akár élesnek is mondhatóak. Évekkel ezelőtt sikerült romániai gyártmányú termékre uniós védelmet szerezni, mármint a márkanév tekintetében. Az Argeș megyei Topoloveni-ben készült szilvaízről (Magiunul de Topoloveni) van szó. Az ügyintézés a cég tulajdonosainak sokba került és igen körülményesnek bizonyult, mert az uniós eljárás nem is olyan egyszerű. Egyébként a cég egyik tulajdonosa, Bibiana Stanciulov állítása szerint közel kétmillió eurót költöttek a „védjegy” megszerzésére, s négy évet kellett várniuk az elismerésre. Egyébként annak idején ezt a márkamegnevezést levédték a hazai illetékes hatóságnál (OSIM), ami azt jelenti, hogy tíz éven keresztül kizárólag csak a jogosultság címzetese használhatja ezt a márkanevet (amúgy a hazai eljárás sem nevezhető éppenséggel egyszerűnek, s annak során ugyancsak oda kell figyelni, illetve ügyelni kell minden egyes részletkérdésre). Nos, ez a szilvaíz az elismerést követően hovatovább nagyobb keresletnek örvendett, és hivatalos értesülések szerint az iránt külföldön is élénk érdeklődés mutatkozik. Nemrégiben viszont meglepő fordulat következett be, egy libanoni érdekeltségű cég, amely ugyancsak az élelmiszeripar terén tevékenykedik, és székhelye ugyancsak Topoloveni-ben van, az OSIM-nál bejegyeztette a topoloveni-i finomságok (Bunătăți de Topoloveni) márkanevet. Ők azt állítják, hogy erre jogosultak voltak, hiszen az általuk működtetett gyár az a gyár, amelyik már az 1901-es esztendőtől létezett, létezik ott Topoloveni-ben. Igen ám, de ez a megnevezés állítólag félreértésekhez vezetett, s úgy tudni, hogy igen sokan azt feltételezik, hogy egy és ugyanazon gyártóról van szó. Ennek pedig az lett a következménye, legalábbis Babiana Stanciulov állítása szerint, hogy az utóbbi időben visszaesett a termékeik iránti kereslet. Kénytelen-kelletlen peres útra terelték az ügyet, s hogy annak mi lesz a kimenetele, korai lenne megjósolni. Egyébként nemcsak a líbiai érdekeltségű cég tulajdonosait hívták perbe, hanem az OSIM-ot is, de ugyanakkor az Európai Bizottsághoz is fordultak, amely nemrégiben azt közölte, hogy egy szakbizottságot jelölt ki annak megállapítása végett, hogy milyen feltételek közepette is került sor a „Magiunul de Topoloveni” márka levédésére. Ez a mustár nem az a mustár A moldovai, pontosabban Ga­lac megyei Tecuci város az ott gyártott mustár révén vált ismeretessé még az ország határain kívül is. Ezen a vidéken nem volt honos a mustármag termesztése, ennek ellenére 1970-ben a „szocialista iparosítás” jegyében a legfelsőbb pártvezetés (állítólag személyesen Nicolae Ceaușescu úgy döntött, hogy itt egy mustárgyárat építenek). Az fel is épült, s az elmúlt több mint 45 év során képes volt fennmaradni, s ma már a hazai mustárpiacban 70%-ra tehető a részesedése. Egyébként a tecuci-i konzervgyár igazgatója szerint jelenleg hat különböző mustárféleséget állítanak elő, amelyeket nem csupán a hazai piacon forgalmaznak, hanem jelentős mennyiséget is exportálnak. Talán azért, mert a Tecuci megnevezés kelendővé tette a mustárt, mások is „ráharaptak” arra, s ma már Konstancán, Nagyváradon vagy Buzăuban is gyártanak „Tecuci” megnevezéssel, ha nem is „Tecuci” márkanévvel, de leleményesen ilyenképpen megnevezett mustárféleségeket. Úgy tudni, hogy a moldovai gyár illetékeseit foglalkoztatja a szóban forgó megnevezés megalapozatlan és indokolatlan elharapózása, ezért ugyancsak bírósági útra kívánják terelni a szóban forgó „mustárügyet”. Nem peres, de van egy Hargita megyei vonulatú mustárügy is: a minap jelent meg egy jogi felszámolónak ama hirdetése, miszerint nyilvános árverést szervez a Fenyéd községhez tartozó küküllőkeményfalvi székhelyű Iolimex Kft. tulajdonában lévő mustárgyár egy tömbben történő eladására. Hecser Zoltán