Mániája, kisebb nagyobb – ahogy minap hallottam a kifejezést – fejlövése mindenkinek van. Nekem is, rengeteg, többek közt a vicces mondások, történetek, városi legendák gyűjtése. Nemrég kedves ügyvéd barátom, a kitűnő humorral és kritikai érzékkel is megáldott Marosi Gyurika jóvoltából gyarapodott az udvarhelyi sztorikollekcióm. Az ügyvéd úr kérdéssel vezette fel az esetet. 1. Tudom-e, mit jelent a proceszomán? 2. Hallottam-e Mariska néniről? Válasz: nem, nem. 1. A román „procesoman”-nak magyar megfelelője nincs, annyit tesz: mániákus pereskedő. 2. Mariska néni nem akárki, személyében az udvarhelyi proceszománt, a székely Maria Igiescut tisztelhetjük. A román Mari azzal vonult be a proceszo(Ro)mánia krónikájába, hogy közel 1000 beadványával és büntető feljelentésével egyéni rekordot állított fel. Szóval, Mariska nénink, bár korántsem volt annyira termékenyen pereskedő, mint bukaresti kolléginája, de annyira mégis, hogy neve hallatán ma is frászt kapnak a hallámfalvi igazságszolgáltatásban dolgozók, sőt mindazok, akiknek – Marosit idézve – „a célkeresztet a fejére rajzolta”. Mariska néni éber polgár volt, ha megjelent a hivatalban, már tudni lehetett: baj van és lesz! Valahol, valami nem stimmel. Önmagukat láthatatlannak álcázva osontak el mellette a hivatalnokok, a városháza ügyvédje pedig idegnyugtatót vette be, ha nem volt ideje bezárkózni az irodájába. Szóval, rettegett proceszomán Mariska néni egy szép napon arra ébredt: nem látja az udvaráról a református templom toronyóráját. Ráadásul a tettes fapofa volt: egy oszlop, azon lámpavas, amely olyanformán görbült, hogy eltakarta a pontos időt. Mariska azonnal tollat, papírt ragadott, panaszát megírta, s meg sem állt a hivatalig. Mariska nénivel nem lehetett packázni. Előkerült az illetékes, felmerült a hivatal raktári készletében épp hiánycikknek számító vasvágó fűrészlap beszerzése. Nem a Mariska néni torkát akarták elnyiszálni, hanem a görbe lámpavasat. Le. Ezt elvetette a főnök, helyette egy háromtagú, a helyszínen vizsgálódó bizottságot nevezett ki. A bizottság megállapította: van oszlop, rajta görbe lámpavas. Mariska néni udvaráról nem látszik a templom, sem annak tornya, órája. Azért nem, mert Mariska néni háza Szombatfalván van, a templom pedig attól messze, a város központjában – ergo, a lámpavas nem hibás. Ügy lezárva. Maradt egy írásbeli válasz Mariska néninek, és egy, az emberi butaság udvarhelyi kultúrtörténetébe simán beillő esetről készült jegyzőkönyv. A lámpavas, köszöni, azóta is ott görbül az oszlopon. Lázár Emese