Évértékelő beszélgetés az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének ügyvezetőjével Eseményekben gazdag évet búcsúztatott az RMDSZ Csíki Területi Szervezete. Ezek közül természetesen kiemelkedett az önkormányzati és parlamenti választás, továbbá óriási energiát fektettek a magyarországi kvótanépszavazás mozgósításába. Becze István ügyvezető elnökkel győzelmekről és vereségekről egyaránt beszélgettünk év­értékelő interjúnkban. [caption id="attachment_43056" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: László F. Csaba[/caption] – Milyen reményekkel vágtak neki 2016-nak? – Két választás és egy magyarországi népszavazás elé néztünk, tudtuk, hogy nehéz esztendő lesz. Mint mindig, ezúttal is abból indultunk ki, hogy feltérképezzük, kit és mit akarnak a szavazóink. Rengeteg beszélgetésen, egyeztetésen, falufórumon vettünk részt, és a területi szervezet beépítette irányelvei közé a javaslatokat. Ezek nagyon hasznosak voltak, és reményeinkhez mérten sikerült felmérnünk a választói szándékot. – A helyhatósági választások az RMDSZ számára a vártnál gyengébb eredményt hoztak Csík­ban. Milyen a kapcsolatuk a más pártok színeiben indult polgármesterekkel? – Tusnádfürdővel évek óta jó viszonyt ápolunk, támogatjuk Albert Tibor polgármester tevékenységét. Balánbánya független jelöltjével ugyancsak jó az együttműködésünk, Tusnádon pedig a függetlenként indult polgármesterrel már a választások másnapján elkezdtük a tárgyalásokat, és ő lett az RMDSZ helyi szervezetének is a vezetője. A legnagyobb vereségünk Csíkcsicsó, itt alulmaradtunk az ellenzéki jelölttel szemben. Fontos hangsúlyoznom, hogy ezeknek a településeknek a kezét nem engedtük el, tőlünk telhetően igyekszünk eredményesen együtt dolgozni. Az RMDSZ 45 polgármestert és alpolgármestert, összességében közel 300 önkormányzati tisztségviselőt állított Csíkban. – A helyhatósági választások óta eltelt idő mit igazol vissza: megfelelő személyek képviselték az RMDSZ-t? Gondolok elsősorban Csíkszentsimonra és Csíkszentmihályra, ahol a jelöltállítás feszültségeket szült. – Mindkét községgel kapcsolatban nagyon pozitív tapasztalataink vannak. Szentmihályon a parlamenti választás előtt a polgármester képes volt összehívni egy megbeszélésre minden vezető beosztású személyt. A közbirtokossági vezetőket, az egyház képviselőit, helyi tanácsosokat, önkéntes tűzoltókat. Ilyent az elmúlt nyolc évben én nem láttam. Megjelent 30-40 ember, akik amúgy egymás között több alkalommal is perben álltak, de átbeszéltük velük a választások súlyát, és mindenki megértette, hogy közös az érdek, csak közösen tudjuk a területeket visszaszolgáltatni, csak közösen érhetjük el, hogy a község fejlődjön, ezért mindenki tegye félre a személyes sértődöttségét és bontsa le az ellentéteket. Csíkszentsimonban nagyon fiatal jelölt indult, és azt látom, hogy nagyon jól szervezi a közösséget. A fejlesztések terén is számos folyamat elindult, ami persze később fog beérni, és ehhez idő kell. Bízom abban is – és ezen dolgozunk –, hogy a korábbi vezetőket is be tudjuk vonni a munkába, mert mindenkire szükség van. – A polgármesterjelöltek közé állt Borboly Csaba megyeitanács-elnök is. Bejelentkezése Csíkszereda elöljárói székéért, majd pedig a visszalépése milyen nyomot hagyott a területi szervezet életében? – Egyáltalán nem volt könnyű első hallásra feldolgozni a hírt, mert megszoktuk az együtt dolgozást. Az elmúlt évek során a területi szervezeten vagy akár a megyei tanácson belül is kialakult és megszokottá vált egy rendszer, és ezt egyetlen hónap alatt teljesen át kellett írnunk. Nehéz volt, de megértettük, hogy abban a helyzetben lépnünk kellett. Nem lehet az, hogy a Székelyföld egyik legfontosabb városában, Csíkszeredában nincs a Szövetségnek erős jelöltje, aki a város ügyeit tovább tudná vinni. Akkor volt egy különleges helyzet a jelenlegi polgármesterrel, Ráduly Róbert Kálmánnal, reméltük, hogy valamilyen formában megoldódik. Nem mondom, hogy könnyen, de túlléptünk rajta. Annyiban mégis hasznos volt a bejelentés, hogy egy sor olyan kérdést sikerült felszínre hozni, amelyek valami miatt eddig figyelmen kívül maradtak. Ezekre most hivatkozni tudunk a különböző fórumokon, és foglalkozhatunk a megoldásukkal. – Borboly Csaba és Ráduly Róbert Kálmán kapcsolata hogyan hat a szervezet működésére? – Kettejük viszonya – főleg a sajtóból nézve – változó, de a személyes beszélgetéseik alkalmával azt látom, hogy jó hangulatban tudnak egyeztetni. A szervezet szempontjából a csíkszeredai polgármesteri tisztség az egyik legfontosabb, és a mi viszonyunk is rendben van. Más-más a vérmérséklet, időnként kimondunk dolgokat, de mindannyian jól megférünk egymás mellett. Éppen a minap vettünk részt egy tanácskozáson, és Ráduly Róbert Kálmán olyan gondolatokat mondott ki, amelyeket még nem hallottam tőle: hangoztatta, hogy a város sokkal többet kell visszajuttasson a környező vidéknek. Úgy látom, hogy akár el is indulhat a szomszédos falvakkal egy gyümölcsöző gazdaságfejlesztési program. – A helyhatóságinál sokkal nagyobb eredményt hozott a parlamenti választás. Mitől lett a Csíki-medence országos szinten a legjobban mozgósított térségek egyike? – Ennek egyik magyarázata a jelöltek személyéből, felkészültségéből fakad. Ezt a képességet látták a választók is. Bárhová mentünk, érdemben tudtunk beszélgetni a választókkal. Ugyanakkor konkrét kérdésekről, megoldandó problémákról beszéltünk, és ez is sok szavazatot hozott. Nemcsak a jelöltek, hanem Borboly Csaba is nagyon sok helyre elment és a fúvószenekar hangszercseréjétől kezdve pontszerűen tudtunk egyeztetni mindenről. Szintén sok múlott az összefogáson is. Csíkban nincsenek akkora törésvonalak, mint a Székelyföld más térségeiben, de az emberek nagyon várták, hogy létrejöjjön az összefogás. Nem utolsósorban az is sokat nyomott a latban, hogy erre az anyaország, a magyar kormány is áldását adta. A csíki eredményekhez hozzájárult, hogy jól kiépült hálózatunk van a helyi emberekkel, akikkel év közben nagyon sok közös rendezvényünk van. Sok embernek a munkája benne van ebben a választási eredményben, ez pedig bizalmat és nagy feladatot jelent a szervezetnek. – Számos pozitív szakmai visszajelzést kapott az RMDSZ a kampányára. A területi szervezetnél éppen ön volt a kampánystáb irányítója. Miben változtattak? – Korábban is nagy hangsúlyt fektettünk a személyes beszélgetésekre, de ezúttal sokkal nagyobbat. Nem a nagy fórumokra, hanem inkább a kisebb csoportokra összpontosítottunk. Ez sokkal több időt felemésztett, de rengeteget jelentett. Az online kampány sem volt soha ilyen méretű, és nagyon jó anyagok készültek. Profi stábunk volt mindhárom csíki jelölt részéről. A választók elé szép és értékes anyagok kerültek, amelyek bármikor vállalhatók. Nagy sikere volt a mezőgazdasági naptárnak is, amelyet reményeink szerint jövőre is kiadnánk. – Az elmúlt évet beárnyékolta a szimbólumaink elleni hadjárat. Folyamatosan támadták a székely zászlót és a Községháza feliratokat is. Közeledünk a megoldás felé? – A szimbólumainkért folytatott harc közös kell hogy legyen, mindenkinek ki kell vennie a részét belőle. Ha egy civil kezdeményezés arra kér, hogy mindenki tűzze ki a házára a székely zászlót, akkor legyen úgy! Természetesen érdekvédelmi szervezetként az RMDSZ-re nehezedik a legnagyobb súly, hiszen törvényileg kell megoldani ezt a kérdést. Az a szomorú, hogy az elmúlt években nagyon sok olyan bírósági döntés született, amely a székely zászló és a helyi közösség vezetője ellen szólt. Egy-egy ilyen döntésnél nagyon nehéz bármilyen javaslatot tenni, de azt gondolom, hogy a megerősödött bukaresti képviselettel a szövetségnek igenis ez a dolga! A Gyulafehérvári nyilatkozat százéves évfordulójára való tekintettel a következő négy év nagyon éles nacionalista hangvételű lesz, ezért különösen fontos, hogy összezárjunk. Nagy dolog az, hogy most már nincs akkora testvérharc, és meg kell értenünk, hogy egyes ügyek pártokon felül állnak. Ilyenek a nemzeti szimbólumok is. Bízom benne, hogy sikerül ebben az évben kiharcolni a szükséges jogi intézkedéseket. – Többször is bírálat érte a területi szervezetet, mondván, hogy nem volt szolidáris a meghurcolt községvezetőkkel. Mi erről a véleménye? – Lehet, hogy kintről nem észlelhető, de ez nem így van. A csíki polgármesterekkel rendszeresen találkozunk, egyeztetünk a felvetődő kérdésekről, közös megoldásokat keresünk, és ha nehéz időszak van, erősebb az összetartás. Sokszor érezzük, hogy az eljárások nem méltányosak, sőt megkérdőjelezik az egyes hatóságokba vetett bizalmat. A szolidaritás tekintetében elmentünk odáig, hogy mindenki kész volt lemondani polgármesteri vagy más mandátumáról. De kérdés az, hogy ezzel megoldjuk-e a helyzetet, vagy még rosszabbat teremtünk. A szolidaritás mértékét mindig az érintett családja és ügyvédje határozza meg, mi készek vagyunk kiállni valamennyi meghurcolt csíki emberért. – Mit vár 2017-től? – Az idei számunkra közösségfejlesztési év lesz. Azt szeretnénk, hogy nagyon sok eseményt tudjuk szervezni. Már elkértük a helyi szervezetektől az eseménynaptárokat, ezeket szeretnénk összehangolni, hogy minél több hasznos program találkozzon. Ezen túl azt szeretném, ha az említett súlyos kérdésekben jó döntéseket tudnánk kicsikarni az országos vezetéstől. Olyan törvényeket, amelyek tényleg hasznukra válna az itteni közösségnek: a szimbólumhasználattól kezdve a közösségi vagyonok rendezéséig, hiszen nagyon sok közbirtokosság még nem kapta vissza területeit, de kiemelném a Csíki Magánjavak ügyét is. Abban is reménykedek, hogy az összefogás kitart idén is. Ugyanakkor a főkonzulátus élén is változás lesz, és bízom benne, hogy ugyanilyen jó főkonzult kapunk munkatársul. A honosítást is folytatjuk. Kovács Hont Imre