Nemcsak egy épület, hanem egy kis magyar nyelvsziget – jellemezte Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a Bákóban hétvégén átadott új csángó kollégiumot. Az ingatlant a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vásárolta meg, az épület új tulajdonosa az RMPSZ, amely a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program kollégiumhálózatának részeként működteti az új intézményt. Aznap Lészpeden az oktatási programban részt vevő pedagógusok félév végi tanácskozásukat tartották, lapunk mindkét helyszínre elkísérte az RMPSZ munkatársait. [caption id="attachment_83552" align="aligncenter" width="1000"] Salamon József gyimesbükki plébános megáldja az otthont. Anyanyelvhajlék Fotók: Kovács Csaba Pityóka[/caption] Kalandos utunk volt Bákó felé, Hidegségnél a kisbuszunk lecsúszott a főútról egy mellékutcába, vezetőnk lélekjelenlétének köszönhetően gond nélkül folytathattuk utunkat. A kollégium avatását követő állófogadáshoz a helyi pékségből szállították a kenyeret. Az út meglehetősen hosszú, csaknem háromórás Bákóig, így hiába indultunk el már reggel hét órakor, éppen odaértünk az avatóünnepség kezdetére. A földszinti ebédlőnek szánt terem szinte zsúfolásig megtelt, alig fértünk be. Az identitásőrző intézmény Az ünnepi beszédek sorát Burus-Siklódi Botond nyitotta. Elmondta: a helyi közösség régi álma volt a közösségi feladatokat is ellátó kollégium létrehozása. Az ingatlan a tanév második félévétől készen áll arra, hogy használatba vegyék, nemcsak egy épület, hanem egy kis magyar nyelvsziget – fogalmazott az RMPSZ elnöke. Később kérdésünkre elmondta: megoldott a szülőföldjüktől távol továbbtanuló csángó gyerekek sorsa azáltal, hogy az RMPSZ az oktatási program keretében működteti a csíkszeredai kollégiumot, miközben szívesen befogadják a csángó gyerekeket Erdély-szerte még sok tanintézményben. Hozzáfűzte: azoknak a gyerekeknek is segíteni szeretnének, akik otthon tanulnak, korábban részt vettek a pedagógusszövetség magyar nyelvű oktatási és identitást erősítő programjain. Ráadásul azt az igényt, elvárást a csángó szervezetek is megfogalmazták, hogy egy ilyen kollégiumra, közösségi feladatokat ellátó intézményre szükség van Bákóban. Jelenleg 12 gyereket tud befogadni az intézmény, de a kollégium befogadóképessége bővíthető. A következő félévtől öt gyerek – három lány és két fiú – fog itt élni. Bákóban ugyanakkor a román tannyelvű középiskolába járnak a gyerekek, a délutáni magyar nyelvű foglalkozásokat pedagógus tartja majd. Ezeken az identitásőrző, anyanyelvápoló foglalkozásokon egyébként nemcsak a bentlakó diákok, hanem az albérletben lakó csángó gyerekek is rész vehetnek. A földszinten ebédlő található, amely viszonylag nagyobb közösségi rendezvények befogadására is alkalmas, az első emeleten három négyágyas hálószoba és egy közösségi helyiség áll a diákok rendelkezésére. Az intézmény vezetését egyébként Serbán Bonaventúra csángó szobrászművész vállalta. Az „anyanyelv fellegvára” Az ünnepi műsort a kollégium népviseletbe öltözött leendő lakói szolgáltatták, László Klaudia és László Magdaléna énekelt hagyományos csángó népdalokat. Ugyanakkor több meghívott elöljáró, hivatalos vendég is felszólalt. Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője az anyanyelv fellegvárának nevezete az új kollégiumot, hozzáfűzte: „mindnyájunk felelőssége megtölteni élettel”. Dr. Legeza László, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) elnöke a kollégium létrehozásának előzménytörténetét elevenítette fel. Emlékeztetett, 2006-ban Rekecsinben már elhelyezték egy magyar oktatási központ alapkövét, azonban a beruházást nem sikerült folytatni. Az akkor értékesített téglajegyek árából tudta később megvásárolni a dévai Szent Ferenc Alapítvány a bákói ingatlant a kollégium számára. Az új intézményt Salamon József atya, gyimesbükki plébános áldotta meg. Beszédében kitért annak a jelentőségére is, hogy Bákóban ismét lehet magyarul misézni a templomban, korábban erre csak magánházakban kerülhetett sor. [caption id="attachment_83555" align="aligncenter" width="1000"] Az RMPSZ elöljárói és vendéglátóik. Eredményes munka[/caption] Régi gondok Az avatóünnepséget követően a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban részt vevő pedagógusok a Bákóhoz mintegy másfél órányi autózásra található Lészpeden gyűltek össze szokásos félév végi megbeszélésükre. Az egész napos szakmai kiértékelő elejébe bepillantást nyerhettünk. Később Bilibók Jenő, az oktatási program munkatársa lapunknak elmondta: évente kétszer gyűlnek valamennyien össze, míg tanév végén kiértékelik az egész éves tevékenységet, addig fél év végén arra szokták kérni a kollégákat, hogy meséljék el élményeiket, osszák meg a pozitív tapasztalataikat, illetve azt is, ha valami gondjuk, bajuk támadt munkájuk során. Hozzáfűzte: nem ez az egyedüli lehetőség arra, hogy tapasztalatot cseréljenek a programban részt vevő oktatók. Ugyanis összesen öt, úgynevezett „módszertani körzetbe” csoportosulva végzik a munkájukat, így havi vagy kéthavi rendszerességgel tudnak találkozni és megbeszélni közös dolgaikat. Kérdésünkre ugyanakkor elmondta: azok a gondok, amelyekkel a pedagógusok szembesülnek, nem új keletűek. Például a csángó szervezetek közötti viták olykor gondot okoznak egy-egy településen. Szintén visszatérő problémát jelentenek a lakhatási gondok. Az oktatók ugyanis hiába rendelkeznek 700 lejes lakhatási támogatással, a moldvai falvak egy részében egyszerűen nem találnak igényeiknek megfelelő albérletet, dacára annak, hogy ebben szabad kezet kapnak. Az iskolákban tanító pedagógusoknak ugyanakkor olykor meggyűlik a bajuk az állami iskolák vezetőségével is. Nehéz elérniük ugyanis, hogy meglegyen a megfelelő óraszámuk. Ebben az is hátráltatja őket, hogy ezekben az iskolákban meglehetősen gyakran fordul elő, hogy új igazgatót neveznek ki, akivel megint elölről kell kezdeni a tárgyalásokat, hogy elegendő legyen a magyar órák száma. Az asszimilációt lassítani lehet, megállítani nem Kérdésünkre elmondta: a nyelvvesztés elleni küzdelemben sokszor csak több év munkája után látszik a következetes pedagógusi munka eredménye. – Nyilvánvalóan, teljesen visszafordítani az asszimilációt nem fogjuk tudni, ez már biztos, de lassítani mindenképp sikerülhet – mutatott rá a rögvalóságra az oktató. Mint részletezte: lassan elhunynak azok a nagyszülők, akik jól beszélik a magyar nyelvet, így maradnak a szülők, akik valamennyire még beszélnek magyarul, és a gyerekek, akik még úgy-ahogy beszélik a nyelvet. A csángóföldi pedagógus apró örömei Bilibók Jenő ugyanakkor kérdésünkre azt is elmondta, hogy akadnak pozitív példák is. A pedagógusok munkája nem merül ki a magyarórák megtartásában, napi huszonnégy órás munka a közösségszervezés. Így aztán érkeznek pozitív visszacsatolások is. – Kollégám mesélte, előfordult, hogy az egyik anyuka küldött neki olyan videót, amelyen a gyermeke otthon magyarul imádkozik – szemléltette az oktatókat érő apró sikerélményeket. Ilyen sikerélmény még számukra, ha találnak egy idős nénit vagy bácsit, akitől értékes néprajzi anyagot tudnak gyűjteni, vagy pedig egyszer csak azt tapasztalják, hogy megnőtt a foglalkozásokon részt vevő gyerekek száma, mert elterjedt annak jó híre. De az is sikerszámba megy, ha a helyi plébánossal, polgármesterrel sikerül jó viszonyt kialakítani. Klézsén például sok vita volt az egyházzal, a polgármesteri hivatallal, néhány év elteltével ez a viszony jóra fordult. Érződik a következetes munka hatása – számolt be a Hargita Népének a dolgok pillanatnyi állásáról Bilibók Jenő. Kiss Előd-Gergely