Míg az ország déli régiójában házi­orvoshiánnyal küzdenek, addig Har­gita megyében ez a je­lenség nem áll fenn, jelenleg van hová forduljon a lakosság egészség­ügyi problémáival. Az orvosi kollégium vezetője szerint a szakma kiöregedése miatt a megyében négy-öt év múlva lehet nagy gond, a háziorvosi pálya ugyanis alulfinanszírozottsága miatt nem vonzó a fiatalok számára. Időről időre országos téma az orvoshiány, és a jelenség nemcsak a kórházakat, hanem az alapellátást is érinti. Az ország déli régiójában vagy a szegényebb megyékben a háziorvosi is hiányszakma – mutatott rá dr. Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője. Az intézmény adatai szerint a megyében 178 bejegyzett háziorvosi rendelő működik és összesen 187 háziorvosi szakképesítéssel rendelkező orvos dolgozik. Hargita megyében nincs háziorvos­hiány, és lassan fiatalodik is a szakma, bár az alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkora továbbra is magas – vázolta a helyzetet az intézményvezető. Kifejtette, az orvosoknak joguk van 65 év felett is praktizálni, egy erre felállt bizottság bírálja el időről időre az erre való alkalmasságukat, és sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. A fiataloknak lenne helye, vannak olyan települések, például a Kászonokban, ahol az egyik orvos a nyugdíjkorhatárhoz közeledik, a másik pedig már nyugdíjasként dolgozik – említette Tar Gyöngyi. Úgy véli, az önkormányzatoknak is szerepet kell vállalniuk abban, hogy a települések ne maradjanak orvosok nélkül, számos módon segíthetik a fiatalok megtelepedését, a rendelők felújításával, lakás vagy akár tűzifa biztosításával. Pozitív példaként Gyergyóremetét említette, az ottani Egészségházban több kabinet is működik, a nagyobbrészt önkormányzati forrásokból létrehozott központ számos egészségügyi szolgáltatást nyújt. Jelenleg a megyében hét betöltetlen háziorvosi állás van – ismertette érdeklődésünkre dr. Bíró László, a Hargita Megyei Orvosi Kollégium elnöke, aki maga is háziorvosként dolgozik Gyergyóremetén. Úgy látja, a háziorvosok terén komoly hiány négy-öt év múlva lehet a megyében, addigra egyrészt fokozódik a szakmabeliek kiöregedése, másrészt pedig kevés a fiatal orvos, aki ezt a szakterület választja. Most például Székelyudvarhelyen, Gyergyószárhegyen, Várhegyen, Ba­lánbányán van szükség orvosokra, de négy-öt év múlva harminc ilyen helyzet is lehet – mutatott rá. – Ez egy alulfinanszírozott szakága az egészségügynek, a fiatal orvosok tudnak olyan, kevésbé megterhelő és időigényes szakágakat választani, ahol akár kétszer annyit is tudnak keresni, mint háziorvosként. Ha kórházban, fix munkaidővel dolgozik valaki, akkor miután hazamegy, már nincs a munkával kapcsolatos feladata, háziorvosként viszont a rendelő adminisztratív ügyeivel is foglalkozni kell. Aki ezt logikusan átgondolja és hat évet már rászánt a képzésre az életéből, ilyen körülmények között nagyon-nagyon elhivatott kell legyen, hogy mégis ezt a szakágat válassza – mondta az orvos. Hozzátette, nem igaz, hogy nem lehet megélni, mert sok beteggel jövedelmező is lehet a praxis, de a magas létszámú pacientúra akkora ráfordítást jelent, mint más szakágakban két állás. Ha van például háromezer beteg, akkor nincs gond, de a vidéki, kisebb praxisokban, ahol ezer-ezerötszáz páciens van, előfordulhat, hogy az orvos annyit keres, mint a kórházban egy asszisztens – mutatott rá Bíró László. Úgy véli, ezeken a kisebb településeken lesz nagy gond később az orvoshiány. – Konkrét példa most erre Gyergyóvárhegy, ahol ezerkétszáz páciens van, az orvos nyugdíjba ment és hosszú ideje szeretné a praxist eladni vagy átadni, de nincs kinek. Most ideiglenes megoldással egy salamási orvos dolgozik be a településre – mutatott rá a kollégium elnöke. A várható hiány feloldására véleménye szerint egyrészt népszerűsíteni kellene a háziorvosi területet az orvostanhallgatók körében, másrészt pedig a szakág finanszírozottságán kellene javítani. R. Kiss Edit