Frissítve! A Könyv Évéről még egyszer, de nem utoljára

A Könyv Éve rendezvénysorozatának folyamatában két alkalommal kértek fel a szervezők kerekasztal tartására. Elhatároztam, hogy kérdéseket teszek fel a jelenlévőknek, illetve azoknak, akik innen származnak, akik pályakezdésük idején itt bontogatták szárnyaikat, vagy éppenséggel az a sors jutott nekik, esetleg maguk választották, hogy itt maradtak élethosszig a székely anyavárosban vagy valahol Udvarhelyszéken.


Közismert tény, hogy nincsenek ugyan irodalmi műhelyek itt, nem érződik az együtt alkotó generációk vagy a szerzői csoportosulások akolmelege, de azért nem olyan rossz vidék ez a provincia. Abszolút magyar többségű kisvárosok és községek alkotják Udvarhelyszéken azt a több tízezres olvasótábort, amelyhez fogható Csík- és Gyergyószéken, Háromszéken, Marosvásárhelyen és környékén, esetleg Kolozsváron él ez idő tájt Erdélyben. Egyáltalán nem elhanyagolhatók azok az életművek sem, amelyek szerzői innen indulva váltak az összmagyar irodalom jeles személyiségeivé. A most tevékenykedő közép- és fiatal nemzedék soraiban akár többtucatnyian lehetnek, akik itthon vagy a magyar glóbusz más vidékeire elszármazva dolgoznak a szépliteratúra ligeteiben. Néhány nevet sorolok a teljesség igénye nélkül: Nagy Koppány Zsolt, Farkas Wellman Éva, Farkas Welmann Endre, Murányi Sándor Olivér, Lakatos Mihály, Zsidó Ferenc, Lövétei Lázár László, Nagyálmos Ildikó, P. Buzogány Árpád, és a jelen sorok írójaként, valamilyen szinten magam is idetartozónak érzem magam.

Ígéretünkhöz híven szélesítettük a megszólalók körét, azok véleményét is csatoltuk, akik elektronikus úton válaszoltak a kérdéseinkre. Az ankét teljes szövege ITT olvasható!

A nem teljes kerekasztal – sokan „virtuálisan ültek” közénk

Első alkalommal kilencen ültünk le a művelődési ház emeleti előcsarnokában, másnap öten, de időközben elektronikus csatornákon is körbejárták párszor az Egyenlítőt a kérdések, a válaszok pedig villanylevélben és szóbeli közlés formájában is egyaránt érkeztek. Úgyhogy a válaszadók között tudjuk: Lőrincz Ildikó (L. I.) művészettörténészt, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársát (a továbbiakban röviden: Forrásközpont); P. Buzogány Árpád (P. B. Á.) írót, költőt, a Forrásközpont munkatársát; Lövétei Lázár László (L. L. L.) költőt (a Székelyföld korábbi főszerkesztőjét); Lőrincz György írót, az EMIA – Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány – létrehozóját (L. Gy.); Szente B. Levente (Sz. B. L.) székelykeresztúri költőt, könyvtárost; Lőrincz József (L. J.) költőt, néprajzkutatót; Balázs Imre József (B. I. J.) költőt, szerkesztőt, egyetemi tanárt; Bálint Tamás (B. T.) költőt; Nagyálmos Ildikó (N. I.) költőt, újságírót; Nagy Koppány Zsolt (N. K. Zs.) írót, szerkesztőt. A kerekasztal körül folyó disputa vezetőjeként és a kapcsolódó levelezés lebonyolítójaként jómagam, Simó Márton (S. M.) író, újságíró, szerkesztő, civil aktivista, szóval én is hozzáadtam a magam véleményét.

(Az itt és a Hargita Népe hasábjain megjelent összeállítás egy rövid változat, hiszen további válaszokat és véleményeket várunk. Az ankét teljes szövege hamarosan az Élő Székelyföld Egyesület portálján lesz olvasható! A szerk.)

A Könyv Éve programkínálatában megjelennek-e a régióban élő és az elszármazott alkotók? Együtt vannak? Vagy külön-külön? Esetleg máshol működő kiadók „hátán” érkeznek? Székelyudvarhely és Udvarhelyszék „gondozza-e” az innen induló irodalmárokat? Gondoskodik-e a megtartásukról?

Balázs Imre József – Szabó Károly felvétele

B. I. J.: Számomra érdekes és friss kezdeményezésnek tűnik a Háromszéki kortárs szépírók Facebook-oldala, ami épp az együttes és folyamatos megmutatkozásról szól, illetve a múlt felé is nyitott. Az antológiák kérdése is releváns – Kolozsvár Polgármesteri Hivatala rendszeresen támogatja ilyenek létrejöttét, kiadását, de „természetesen” román nyelven, azokban a magyar Kolozsvár nem jut szóhoz.

N. K. Zs.: Sajnos halasztódtak a nyomdai munkálatok. Nekem három könyvem is van kiadóknál, de egyik sem látott még napvilágot. Értesültem ugyan az eseményekről, de nem mertem szerepet vállalni. Más esztendőben már nyugodtabb leszek ilyen szempontból, ha lesz a piacon könyvem, mert annak híre van, és valószínű, hogy hazahívnak.

Lőrincz György távolról figyelte az eseményeket – Dávid Botond felvétele

L. Gy.: Ez a program, A Könyv Éve olyan lesz, mint a fehér holló. Viszont örvendjünk, hogy megvolt. A remények jogosak, de ez a város harminc év alatt nem költött annyit az irodalom népszerűsítésére, mint most. Ez a rendezvény a hibáival együtt sikeres volt, de azért örvendjünk, hogy megvolt. Valóban A Könyv Éve volt idén Székelyudvarhelyen. Érződött. (…) Nem volt ennek a négy napnak olyan jellege, amitől valóban „székely” lehetett volna, azonkívül, hogy itt tartották Székelyudvarhelyen. (…) Hogy Udvarhely gondozza-e az udvarhelyi írókat? Nem tudom. Nem hiszem. Nem a városnak kellene ezzel foglalkoznia, hanem a könyvtárnak. És újabban gondozza, ápolja is a kapcsolatokat. Odafigyel a friss kötetekre, az innen elszármazottakra.

Szente B. Levente – a fotó a költő személyes archívumából való

Sz. B. L.: Nem, sajnos nem jelennek meg, holott ez illett volna. Sokukról pedig méltatlanul elfeledkeztek. Megesett korábban, más alkalmakkor, akár magánszemélyek kezdeményezésére, hogy máshol, olykor külföldi kiadók „hátán” érkeztek a régióba innen elszármazott írók, kutatók. Ugyancsak sajnálatos, hogy ezek jó része más országokban kellőképpen ismert, itthon azonban a nagyközönség által kevésbé. A Forrásközponton kívül nincsen tudomásom más szervezetekről, egyéb egyesületről, bárkiről, aki vagy akik bármilyen módon is „gondoznák”, sőt gondoskodnának az innen induló irodalmárokról.

Nagyálmos Ildikó – Fotó: Eirodalom.ro

N. I.: A szervezők mindenképp szem előtt tartották és felkarolták a helyi költőket, írókat, úgy érzem, az érintettség okán is, igyekeztek meghívni azokat az alkotókat, akik innen származtak el, vagy itt élnek. A programban legalább hét-nyolc helyi szerző szerepelt. Akiknek épp volt kötetük, illetve azok jöttek, akiknek az időpont megfelelt.

P. Buzogány Árpád költő, szerkesztő, művelődésszervező

P. B. Á.: Nem láttam arra való törekvést a programban, hogy az ide kötődő szerzők nagyrészt itt legyenek, de ez nem is valósítható meg. A könyv ezen a rendezvényen a szépirodalmat jelentette, a tudomány mintha egészen kimaradt volna. A helyi tudományos irodalomról aránylag kevesen tudnak, a következő alkalommal talán nagyobb súllyal lehetne/kellene megjeleníteni. Egy település akkor fog gondoskodni nagy szülöttjeiről, amikor már díszpolgárrá lehet avatni őket, vagy más módon tüntetik ki őket. Az utóbbi két évtizedben sem a civilek, sem az irodalomszervezők részéről semmilyen jele nem volt annak, hogy törődni szeretnének az induló tehetségekkel.

Létrehozható-e itt olyan környezet, amely odafigyel a feltörekvő tehetségekre?

L. I.: Szükség lenne egy olyan fórumra, amelyet annak idején Majla Sándor (1960–2015) teremtett meg az Ablak Kiadóval és az általa szerkesztett Fagyöngy-antológiákkal. Szükség lenne egy emberre, csoportosulásra, aki fórumot teremt Udvarhelyen a kortárs irodalomnak, aki pályázni is tud, elszámolni is, szerkeszteni is. Ha nincs ilyen ember, aki következetesen görgeti a kortárs irodalom malmait, s akit a szerzők is elfogadnak íróként, addig nincs pályázat, nincs Udvarhelyszéken rendszeres írófórum. Addig mindenki magányosan alkot, mint eddig, vagy megjelenik, vagy nem, vagy elolvassa őket valaki, vagy nem.

Lőrincz Ildikó művészettörténész, művelődésszervező

Sz. B. L.: Egyértelmű, hogy szükségszerű az alkotó embernek a mindenkori visszaigazolás, így az ilyenek, mint most volt A Könyv Éve is, feledhetetlen élménnyel gazdagít minden jelenlévőt. Célszerűen szükségszerű az antológiák megjelentetése, évente akár két-három alkalommal is.

N. I.: Mindenképp kell a fórum, sőt szükség is lenne rá, értő kritikusra is, de ki vállalja ezt a hálátlan feladatot? Annak idején a helyi lapban létezett irodalmi rovat, ahová kezdők küldhették be írásaikat, de nem jellemző, hogy kisvárosban tűnik ki valaki, el kellett mennünk tanulni, kapcsolatokat építeni, hogy komolyabb irodalmi lapokban közöljenek.

P. B. Á.: Mindenhol van olyan környezet, amely odafigyel a tehetségekre. Az irodalom esetében úgy nevezzük: olvasók. Udvarhelyen a könyvvásárlás nem lebecsülendő, inkább azt mondhatni: addig van baj a tehetséggel, amíg nem kezd közölni. Ez azonban egy más téma, máshol és máskor lehet róla beszélni.


Következtetések

Általában bizakodók voltak a megszólalók. Lőrincz György volt leginkább pesszimista. Ez talán abból is fakadhat, hogy bár negyed évszázadon vagy még hosszabb időszakon át tevékenykedett az EMIA segítségével, nem látszik annak folytonossága, nem jött létre olyan műhely, olyan csoportosulás, amely segíthetné az udvarhelyszéki „irodalmi arculat” kirajzolódását. Ennek egyik oka az is lehetett, hogy a városvezetés nem nagyon fáradozott az általa kezdeményezett ötletek és folyamatok felkarolásán, a holdudvar pedig részben kihalt, kiöregedett, illetve eltávozott.

Ami az évi rendszerességgel megjelenő antológiákat illeti, nincs akadálya, hogy elindítsuk, hiszen rendelkezésünkre áll az a szakmai tudás, amely minőségi és minden igényt kielégítő „udvarhelyszéki almanach” megálmodásához és megvalósításához szükségeltetik. Ilyen módszerrel életben tartható a könyv iránti érdeklődés, megteremthető a folytonosság, amely mentén szépen előkészíthetjük azt a sorozatot, amely évről évre megismétlődő könyves napok által teljesedhet majd ki, és szervesen beépülhet a Kárpát-medencében zajló hasonló programok sorába, akár közvetlenül is kapcsolódva egyikhez-másikhoz. Tegyük fel, hogy rotációs alapon. Ilyen vonatkozásban is számos variáció létezik. Egyik esztendőben lehet Kolozsvárhoz, másik évben Csíkszeredához vagy akár Marosvásárhelyhez is csatlakozni, de a Partium városai és kisrégiói – vendégkönyvekkel és -szerzőkkel – szintén bevonhatók egy-egy alkalmi társulásba.

Kellő kreativitással ezek az elképzelések tovább fejleszthetők.

Amit itt felvázoltunk, az csak a jéghegy csúcsa. Ha megfelelő párbeszéd zajlik, akkor még sok hasznos és megvalósítható ötlet körvonalazódhat, amely funkcionális, és amely „építi” majd a hely (és Udvarhelyszék) Gutenberg-galaxisát.

Simó Márton

A külön meg nem jelölt fotókat az ankét szerzője készítette.

 

: