borús égbolt
Legyen rövidebb???
Egyszerűen hihetetlen. A vakáció első hétköznapján, ahelyett, hogy valami szívmelengetőt mondott volna a diákoknak, pedagógusoknak, a tanügyi tárca élén álló Sorin Cîmpeanu inkább kinyilatkoztatta, hogy szerinte túl hosszú a szünidő, Romániában is ideje lenne átállni egy olyan rendszerre, ahol többet járnak iskolába, és kevesebbet vakációznak a diákok.
Csak ámul és bámul az ember, hogy hogyan tehet ilyen otromba, érzéketlen kijelentést egy miniszter egy olyan tanév végén, aminek legfőbb jellemzője a káosz, az inkompetens intézkedések, a fejetlenség, a látszat-munka és a gyermekek szempontjainak totális elhanyagolása volt. Ráadásul egy olyan időszakot követően, amelynek negatív hatásai egyre erőteljesebben érhetők tetten tanulók, pedagógusok mentális állapotán, akkor, amikor a nyolcadikosok épp hogy túl vannak, a tizenkettedikesek pedig épp kínlódnak a cikluszáró vizsgákkal.
Arról sem kéne elfeledkezni, hogy az a bizonyos nagy vakáció csak az elemiseknek, általános iskolásoknak, illetve az elméleti középiskolákban tanulóknak olyan hosszú, a szaklíceumok és szakiskolás diákok még javában gyakorlatoznak, számukra július 19-én ér véget a tanév.
Sokadik, éppen regnáló tanügyminiszterünk külföldi példákhoz hasonlítgatja a hazai tanévszerkezetet, utalva arra, hogy máshol rövidebb a vakáció, mint nálunk. A párhuzamba állításnál rendszerint mindenki elfeledkezik a hazai tanév és tantervek zsúfoltságáról, arról, hogy a tanulók többsége napi hét órát tölt az iskolában, de vannak tagozatok, ahol ennél többet is. Akinek iskolás gyereke van, az jól láthatja: kizsigerelt vagy a túlélésre játszó generációkat nevelünk évről-évre, és ahelyett, hogy végre szembenéznének az ordító hiányosságokkal, magával a lényeggel, az oktatás tartalmával, az iskolák légkörével, bizonyos tantárgyak és óraszámok létjogosultságával, holmi felületi, szerkezeti módosításokkal tekernének még egyet az iskolába járók és dolgozók torkán. És igen, követhetnénk bevált külföldi jó példákat, de akkor kezdjük az alapokkal!
Konkrétumokat nem mondott miniszterünk, csak annyi derült ki nyilatkozatából, hogy ha rajta múlik, 2022 őszétől módosítaná a tanév szerkezetét. Arról sem beszélt, hogy akkor naponta kevesebb lesz-e az óraszám, könnyebb lesz-e az iskolatáska, lesznek-e korszerű és jó tankönyvek, már a tanév elején jól átlátható és kiszámítható vizsgarend, stb. Az sem hangzott el, hogy ha nyári melegben is iskolába kell járni, akkor mikor és miből szerelik fel a tantermeket klímaberendezéssel - de hát ez a felvetés önmagában is nevetséges, amíg helyenként kinti illemhely és kerti csap jelenti a tanintézmények “higiéniás blokkját”.
Mindegy, hogy mi lesz, csak térjünk már vissza a régi kerékvágásba – sóhajtoznak sokan az oktatás kapcsán (is). De hát az a bizonyos régi sem volt jó! Pedig itt volt az alkalom, hogy a nagy járványos megtorpanásból, káoszból előhívjunk valami újat, jobbat, hatékonyabbat, kevésbé megterhelőt, értelmesebbet, élhetőbbet. Sajnos, ez eddig nem sikerült. Egyelőre úgy tűnik, megyünk tovább, ahogy eddig, értelmetlen, átgondolatlan változtatásokkal, a minden évi bizonytalansággal. Éppen ezért van nagy szüksége minden érintettnek erre a bizonyos nagy vakációra, hogy regenerálódjon, erőt gyűjtsön kicsi és nagy, ahogy és amennyir csak tud.
Elvileg szeptember 13-ig nyugalom van, ha csak a tanügyminiszterünk újabb épületes gondolataival fel nem kavarja az állóvizet. Talán jobb lenne, ha elmenne vakációra ő is…
Asztalos Ágnes
web.jpg)
