A Sapientia–EMTE Csíkszere­dai Karának Biomérnöki és Élel­miszertudományi Tanszéke idén is megszervezte a romániai magyar általános és középiskolások körében közkedvelt Laborkukac Diákvetélkedőt. A vetélkedő célja a tanulók gyakorlati ismereteinek gyarapítása a biológia, kémia, környezettudomány és élelmiszertudomány szakterületen. A verseny kapcsán Vincze Boglárkával beszélgettünk, aki középiskolás korában vett részt először a vetélkedőn, azóta elvégezte egyetemi tanulmányait, jelenleg pedig órákat tart a Sapientián. – Hányadikos voltál és melyik iskolát képviselted, amikor először vettél részt a Laborkukacon? – 12. osztályos koromban ismerkedtem meg a vetélkedővel a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjaként. Kétszemélyes csapattal vettünk részt és második helyezést értünk el. – Hogyan készültetek a megmérettetésre? – Akkoriban a suliban nem volt sok lehetőségünk laborgyakorlatokat végezni, ezért nagy kihívás volt a készülődés. Nagy izgalommal mentünk a vetélkedőre, mikroszkopizáltunk, kézzelfogható gyakorlatokat végeztünk. A verseny is izgalmas volt, mivel két részből állt: egy kötelező és egy szabadon választható kísérlet. – Hatással volt a későbbi tanulmányaidra a versenyre való felkészülés, illetve az azon való részvétel? – Már akkor gondolkodtam a Sapientián és a Csíkszeredai Karon, ezért jó lehetőség volt arra, hogy megnézzem, milyen az egyetem, a diákok, a tanárok és a laborok. 12. osztályos tanulóként készültem biológiából is érettségizni, így erre is jó felkészülési lehetőséget adott. A kétnapos verseny alatt nagyon megtetszett az egyetem, elbeszélgettem néhány egyetemi tanárral is. Két nap után úgy tértem haza, hogy biztosan itt fogom folytatni a tanulmányaimat. – Miben különbözik a doktori képzés az alap- és a mesterképzéstől? – Egyféleképpen lazább, mert nincsenek napi szinten óráink, kicsivel szabadabbak vagyunk. De itt is vannak kurzusaink, amelyeket teljesíteni kell. A hangsúlyt a kutatásra fektetik, így gyakorlatiasabb. – Hogyan lehet a versenyen megszerzett tudást a gyakorlatban alkalmazni? – A mikroszkopizálást már a versenyre való felkészülésemkor megtanultam. Ezt a tudást használtam az egyetemen, és most napi szinten használom a laborgyakorlatokon is, mivel fiziológia laborgyakorlatokat tartok itt, a Sapientián. A versenyen elvégzett kísérletek abban segítettek, hogy a kémiát és a biológiát beépítsük a hétköznapjainkba. – Milyen érzés tanítani azon az egyetemen, ahol középiskolás korodban versenyeztél, majd a tanulmányaidat is itt végezted? Gondoltál volna erre, amikor jelentkeztél a versenyre vagy az egyetemre? – Nem gondoltam rá, de a szívem mélyén szerettem volna tanítani. Az elején nehéz volt felkészülni, de most jó érzéssel tölt el, hogy sikerült és taníthatok. Szeretem és élvezem, mivel gyakorlatiasak az óráim, és itt alapozzuk meg az elméleti tudást. – Minden évben részt veszel a Laborkukac szervezésében? – 2012-ben mint versenyző vettem részt, a következő évektől pedig szervezőként. Így már nagy gyakorlatom van a verseny előkészületeiben és lebonyolításában. Idén elég nagy szerepet kaptam az utolsó nap szervezésében, ez a legnehezebb nap. – Milyen kihívásokat jelent a szervezői munka? – A szervezői munka nagyon színes, sok mindenhez kell értsünk, gyorsan kell elkészítsünk dolgokat. Sokféle gondolatot kell megbeszélni, ezért igazi csapatmunkára épül a tevékenység. – Mit üzennél azoknak, akiket érdekel a Laborkukac? – Merjenek részt venni ilyen gyakorlatokon, versenyeken. Egy ilyen verseny megalapozza, hogy szeretne-e valaki ebben a szakmában dolgozni. Emellett, ha tényleg nagyon szeretik a kémiát, a biológiát vagy a környezettudományokat, akkor kicsit más betekintést is nyerhetnek, mint pusztán az elméleti rész. Forika Erzsébet