Hirdetés

Kukáznak a jegesmedvék (is)

HN-információ
Olvasom, hogy jegesmedve-invázió van Novaja Zemlján, Oroszország legészakibb vidékén. A szigetcsoport legfőbb településén, a mindössze kétezer lakosú Belushya Guba-n egyre agresszívebbek a jegesmedvék, behatolnak lakóházakba és irodákba is. A helyzetre való tekintettel az arhangelszki régió kormányzója szükségállapotot vezetett be. A bóklászó jegesmedvék nem ijednek már meg a kutyáktól, a hangos zajoktól és az erős fényektől sem, így az iskolásokat és a lakosságot katonai autók szállítják, de úgy vélem, nem kizárólag az emberéletek védelme miatt, hanem azért is, mert elsősorban hadászati járművek vannak kéznél. A szigetcsoporton működött ugyanis a Szovjetunió nukleárisfegyver-kísérleti lőtere Belushya Guba központtal, és a telepen 1955 és 1990 között 135 (légköri, földfelszíni, vízfelszíni, víz alatti és föld alatti) nukleáris robbantást hajtottak végre. Itt tesztelték az eddig megépített legnagyobb nukleáris fegyvert, a „bombák királyát”, és ez a vidék a föld egyik legsugárszennyezettebb területe. Ezek után szinte érthető a jegesmedvék támadása, bár a témában megjelent cikkekből kiderül, hogy bosszúhadjáratról szó sincs: a nagy lépésekben olvadó életterükről kiszorított jegesmedvék élelemkereső vándorlásuk során kukázni álltak meg Belushya Guba településen. Kilőni nem lehet őket, mert védett állatok, akárcsak a mi barna medvéink, s bár számbelileg többen vannak, mint a mieink (számuk 22 000 és 31 000 ezer körülire tehető), mégis veszélyeztetettebbek. A jégpáncél olvadása elvágja őket legfontosabb táplálékuktól, a fókáktól, egyre többet kell küzdeniük, nagyobb távolságokat úszniuk az élelemért, s éhező egyedek utódai egyre kisebbek és egyre gyengébbek, sőt, a tudósok szerint nemi szerveik is összezsugorodtak a vizek szennyezettsége miatt. Így jutottak oda, hogy egyes híradások szerint egyfelől a grizzly-medvével kereszteződve kialakulóban van egy új medvefaj, másfelől pedig egymást is kezdték felfalni a jegesmedvék. Ez utóbbinál mégiscsak jobb megoldás a kukázás, gondolom én, viszont fennmaradásukat ez sem garantálja, mivel a hulladékból nem jutnak megfelelő „zsíros zsákmányhoz”. Marad hát éhhalál vagy az alkalmazkodás, ami még okozhat kellemetlen meglepetéseket az emberiségnek, s ennek előjele az is, hogy egyre többször emberre „fenik a fogukat”. Így is lehetünk szép lassan önmagunk hóhérai… Daczó Katalin


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!