Az már ismeretes, hogy a Hivatalos Közlönyben az elmúlt hónap végén jelent meg a közalapokból fizetett személyzet bérezésére vonatkozó 2017/153-as törvény. Ennek a jogszabálynak a megszületése körüli körülményekről, viszontagságos történésekről lapunk is rendszeresen beszámolt, mint ahogy annak egyes lényeges előírásait is már ismertettük. Amúgy a törvény egyes előírásai körüli elégedetlenségek nem látszanak lecsillapodni, bizonyos fenntartásokat továbbra is hangoztatnak egyes szakszervezeti vezetők, de ez más ügy. Ami viszont tény, az az, hogy a törvény annak 43-as szakasza értelmében hatályba lépett, s azzal egyidejűleg hatályon kívül helyeződött a közszférai bérezés kérdéskörében eddig hatályban lévő számos jogszabályozási előírás, s mindenekelőtt a hasonló jellegű 2010/284-es kerettörvény. Érdemes utalni arra, hogy a törvény ugyan e hónap elejétől hatályossá vált, de csak úgy általában, mert annak konkrét előírásai gyakorlatba ültetésére fokozatosan került sor, s e tekintetben néhány kivételtől eltekintve a tényleges kiinduló pontot 2018 fogja jelenteni, a végkimenetelt pedig a 2022-es esztendő. A mostani kiinduló pontot a törvény 38-as szakasza tájolja be. Annak egyik előírása értelmében július 1-től kezdődően 2017. december 31-ig továbbra is a júniusi bruttó alapbérek kvantuma, valamint az esetleges pótlékok, illetmények, kompenzációk stb. kvantuma kerül kifizetésre. Tehát béremelésre a közszférában nemigen lehet számítani ez esztendő végéig. De ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek kivételek és nem módosulhatnak a bérek, nevezetesen a helyi közigazgatási intézményrendszerben, ugyanis a szóban forgó szakaszban utalás van arra is, hogy a július 1-i időpont tekintetében kivételt képez ez a szektor, valamint a közméltósági funkciókat betöltő személyzet havi illetménye. Nos, ezek szerint a helyi közigazgatásban e hónaptól kezdődően változás következhet be a személyzet bérezése, illetve bérszintjei tekintetében. A helyi tanács határozata révén… A 38-as szakaszba beépített kivétel azt jelenti, hogy a megyei tanácsok, a polgármesteri hivatalok és a helyi tanácsok, valamint az azoknak alárendelt közszolgálatok esetében a törvény 11-es szakaszainak az előírásait kell alkalmazni. (Ez vonatkozik a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra egyaránt, már amennyiben a szóban forgó struktúrákban tevékenykednek.) Ez azt jelenti, hogy „az alapbéreket a helyi vagy a megyei tanács határozata révén állapítják meg, az egység szintjén reprezentatív szakszervezeti szervezettel való konzultálás, vagy az alkalmazottak képviseleteivel való konzultálás nyomán”. Utalnunk kell arra is, hogy a helyi közigazgatás esetében a törvényben nincsenek bértáblázatok, bérrácsok stb., úgy, ahogy azt előirányozták a központi közigazgatás esetében, s a szóban forgó „útba igazítások” hiányát kifogásolták a szakszervezetek. A kormánypárt, pontosabban a parlamenti többség, abból indulva ki, hogy érvényesüljenek a helyhatósági autonómia egyes ismérvei, úgy döntött, hogy a bérmegállapítás hatáskörét átruházza a helyhatóságokra, de nem akárhogy, hanem bizonyos kritériumok, valamint a költségvetési előirányzatok figyelembe vételével. A törvény szövegében az is szerepel, hogy a helyi közigazgatási hatóságok vagy intézmények mindegyike esetében a sajátos tevékenységek kibontakoztatása megkövetelte funkciók névjegyzékét, valamint azok rangsorolását a törvény révén szabja meg, nevezetesen annak a VIII-as melléklete I-es (a köztisztviselők vonatkozásában) és II-es (a közalkalmazottak vonatkozásában) fejezetében felsoroltak függvényében. Tehát a funkciók esetenként adottak lesznek, a bérezés tekintetében pedig egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy szabad kezet kaptak a helyi, illetve a megyei tanácsok. A havi bérek megállapításánál a hitelutalványozóknak szem előtt kell tartaniuk, illetve be kell tartaniuk a törvény 25. szakaszának előírásait is. Ez a szakasz egyébként arról rendelkezik, hogy egyetlen hitelutalványozó szintjén sem haladhatja meg a törvényesen nyújtható pótlékok, prémiumok és illetmények együttes összege az alapbérek együttes összegének 30%-át. A megállapított bér jellegű jövedelmek szintjei tekintetében létezik egy felső értékhatár: egyetlen beosztott havi bér jellegű jövedelmének a szintje nem haladhatja meg az adott település alpolgármesteri funkciója esetében alkalmazott havi illetmény szintjét, illetve a megyei tanács alelnöke havi illetményének a szintjét. Ha már itt tartunk, arra is utalhatunk, hogy meglátásunk szerint a törvény szövege nem eléggé szabatos és pontos, ugyanis hol „havi bérről” olvashatunk, anélkül, hogy utalnának arra, hogy bruttó, illetve besorolási bérről van-e szó vagy sem, másutt viszont „alapbéreket” emlegetnek. Majd később szembesülünk a „bérjövedelmek” (venituri salariale) szintagmával. Továbbá amolyan „keresztrejtvényt” jelent az is, hogy a törvényszövegben esetenként feltüntetett mellékletek egyik-másik fejezete tekintetében a fogalom, illetve a szóhasználat, mert például a szövegben nem szerepel az alfejezet (subcapitol) vagy a rész (secțiune) kifejezés, de igen a mellékletekben (többek között a VIII-as számú melléklet esetében). Számítási alap A törvénynek a már említett 38-as szakasza rendelkezik arról is, hogy a közméltósági funkciókat betöltő személyzet havi illetményei július 1-től azok lesznek, amelyeket a IX-es számú melléklet tartalmazta együtthatók segítségével kiszámítanak. A mellékletben van egy táblázat, s az tartalmazza a különböző funkciók esetében alkalmazandó ama együtthatót, amellyel be kell szorozni a mindenkori minimálbért. Vessünk egy pillantást a szóban forgó melléklet alapján arra, hogy a helyi közigazgatásban, s azon belül Hargita megye esetében miként alakultak, alakulnak a tisztségviselők havi illetményei. Az egységes közszférai bérezési törvények egyik újdonsága, hogy nem tesz különbséget a megyék között, azaz azok nagyságrendje tekintetében nem sorolja be őket különböző kategóriákba. (Eddigelé több kategória is létezett.) Nos, a most hatályba lépett törvényes előírások értelmében a megyei tanácselnökök esetében a szorzószám kilenc, s azzal beszorozva a jelenlegi minimálbért, kiderül, hogy egy megyei tanácselnök havi illetménye 13 050 lej lett. Az alelnökök esetében a szorzószám nyolc, ilyenképpen azok havi illetménye 11 600 lej lett. A megyeszékhelyek esetében sincs rangsorolás, azok polgármesterei esetében a szorzószám kilenc, ilyenképpen az ő havi illetményük is 13 050 lej lesz. A többi muni- cípiumok, illetve városok esetében már van nagyságrend, s azokat a lakosságszám függvényében rangsorolták. Amennyiben egy adott municípium lakosságszáma 20 001-től 50 000-ig terjed, 6,50-es szorzószámot kell alkalmazni, megyénk esetében ez Székelyudvarhelyre vonatkozik, ennek függvényében annak polgármestere havi illetménye 9425 lej lesz. Amennyiben egy város lakosságszáma 10 001 és 20 000 között van, akkor a 6-os szorzószám alkalmazandó, s ez havi 8700 lejes illetményt jelent annak polgármestere esetében. A maga nemében érdekes Maroshévíz és Gyergyószentmiklós esete, amelyek ugyan municípiumok, de municípiumokra vonatkozóan nem szerepel a táblázatban a 10 001- től 20 000-ig terjedő lakosságszám, csak városok vannak feltüntetve. Ilyenképpen pedig jó kérdés, hogy e két település polgármesterei esetében 8700 lejes havi illetményről lehet-e beszélni vagy a nagyobb szorzót, a 6,50-est kell-e alkalmazni. Amennyiben egy városnak a lakosságszáma nem haladja meg a 10 000 főt, akkor az 5,50-es szorzó alkalmazandó, s következésképpen a polgármester havi illetménye 7975 lej lesz. Így például Balánbányán, Tusnádfürdőn vagy Szentegyházán. A községek esetében amennyiben a lélekszám 5001–10 000-ig terjed, az ötös szorzót kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a polgármester havi illetménye 7250 lej lesz. Megyénkben kilenc ilyen község van, köztük Parajd, Gyimesközéplok és Korond. Amennyiben egy község lakosságszáma 3001–5000 között mozog, akkor az alkalmazandó szorzó 4,50, s a polgármester havi illetménye 6525 lej lesz. Megyénkben tizenhárom ilyen község találtatik. A többi község esetében (azokéban, amelyek lélekszáma nem haladja meg a 3000-et) a 4-es szorzót kell alkalmazni, ami havi 5800 lejes illetménynek „felel meg”. Nézzük meg azon tisztségviselők illetményeit, amelyek szintjei a beosztottak bérszintjei tekintetében felső határt fognak jelenteni. A megyei tanácsok alelnökei esetében a szorzó nyolc, s ez havi 11 600 lejes illetményt jelent. A megyeszékhelyet jelentő municípiumok esetében az alpolgármesterekre vonatkozóan a nyolcas szorzó alkalmazandó, s annak „eredményeként” azok havi illetménye 11 600 lej lesz, tehát Csíkszeredában is. Azon városok esetében, amelyek lakosságszáma 20 001–50 000 között van, a szorzószám 5,50, s következésképpen Székelyudvarhely alpolgármesterének a havi illetménye 7975 lej lesz. Gyergyószentmiklós és Maroshévíz esetében az alpolgármesteri illetmény, tekintettel az 5-ös szorzóra, havi 7250 lej lesz (ha viszont a municípiumot, az 5,5-öst, akkor 7975 lej), a 10 000 lélekszámnál kevesebbet számláló városok esetében pedig a 4,50-es szorzót alkalmazva 6525 lej. Azon községek esetében, amelyek lakosságszáma 5001–10 000 között van, a négyes szorzót alkalmazva, az alpolgármester illetménye 5800 lej lesz. A 3001–5000 lélekszám közti községek esetében a 3,50-es szorzót alkalmazva az alpolgármesterek havi illetménye 5075 lej lesz. A 3000 lakosnál kisebb községek esetében pedig az alkalmazandó hármas szorzó nyomán az 4350 lej. Nos, tekintettel ez utóbbi illetményszintekre, Csíkszereda esetében például egyetlen beosztott esetében sem lehet megállapítani 11 600 lejnél nagyobb havi „bérjövedelmet”, úgy, ahogy arról egyébként a törvény 11-es szakaszának a (4)-es bekezdése rendelkezik. Ebben a kontextusban azonban arra is utalhatunk, hogy a törvény már említett VIII-as mellékletének az értelmében a településmenedzserek (administrator public) alapbérét a polgármester vagy a megyei tanács állapítja meg a törvény feltételei közepette a területi-közigazgatási egység típusának, valamint a munkaköri leírásban megszabott feladatkörök függvényében. Ugyanakkor azonban megszabták az értékhatárokat is: nem lehet kisebb, mint a területi-közigazgatási egység jegyzője alapbérének a szintje, de nem lehet nagyobb, mint az alpolgármester, illetve a megyei tanács alelnökének a havi illetménye. Még egy dolgot megemlíthetünk: az alpolgármester vagy a megyei tanács alelnöke ama havi illetménye, amely a beosztottak bére esetében bérszintjeik felső határát képezi, tudni kell, hogy abba az illetményszintbe nem számítandó bele az a 25% megemelés, amelyre esetleg jogosul az a tisztségviselő vissza nem térítendő európai alapokból finanszírozott projektek gyakorlatba ültetése okán. (Erről a 25%-os illetménymegemelésről a törvény 16-os szakasza rendelkezik, s az adott feltételek teljesítése közepette folyósítható.) Nyomatékolandó az is, hogy ugyancsak a szóban forgó 11-es szakasz értelmében a bérjövedelmek szintjeit úgy kell megállapítani, hogy a bevételi és kiadási költségvetésben előirányzott személyzeti költségeket semmiképp se lépjék túl. Ez a rendelkezés akár 22-es csapdáját is jelentheti, mert az idei esztendőre a költségvetéseket már jóváhagyták, de most esedékes a bérszintek újratárgyalása, megállapítása, illetve a vonatkozó tanácsi határozatok elfogadása. Igen ám, de több mint valószínű, hogy a jövő hónap második felében (vagy esetleg szeptember első felében) esedékes lesz a költségvetés-kiigazítás. Azzal viszont pillanatnyilag nemigen lehet „számolni”. Amúgy a törvény nem rendelkezik arról, hogy a helyi közigazgatási intézményrendszerben milyen időintervallumokban lehetséges helyi vagy megyei tanácsi határozatok meghozatala a bérszintek megállapítására vonatkozóan. A törvény 40-es szakasza rendelkezik a helyi tanácsosokat megillető havi illetményekről is. A 2017. július 1.–december 31. közti időszakban azon helyi tanácsos havi illetménye, aki részt vesz a megtartott tanácsülések maximális számán, havonta a polgármester, illetve a megyei tanács elnöke illetményének a 10%-ra lesz jogosult. Hargita Megye Tanácsa esetében ez például 1305 lejt jelent, akárcsak Csíkszereda esetében. Transzparencia Annak idején a Cioloș-kormány is szorgalmazta a közszférai intézményrendszerben használatos bérszintek nyilvánosságra hozatalát, s ilyen értelemben bevezetett bizonyos jogszabályozásokat is. A gyakorlatba ültetést azonban a központi és a helyi közigazgatási hatóságok jobbára elodázták. A most hatályba lépett közszférai bérezési törvény e vonatkozásban konkrét kötelezettségeket ír elő. A 33-as szakasz értelmében az összes közhatóság és közintézmény köteles évente kétszer, nevezetesen március 31-én és szeptember 30-án a székhelyükön, valamint honlapjukon nyilvánosságra hozni a keretükben lévő összes funkció listáját, együtt a következő adatokkal: az alapbér, az esetleges pótlékok, kompenzációk, prémiumok stb. típusa, azok kiszámítási alapja, bruttó értékük, valamint azok nyújtásának törvényes alapja, azon üdülési utalványok éves értéke, amelyekben részesültek vagy részesülni fognak, s azok nyújtásának törvényes alapja, az úgynevezett élelmezési illetmény éves értéke, s annak törvényes alapja, bármilyen másabb pénzbeni és/vagy természetben nyújtott járandóság, s annak törvényes alapja. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása szabálysértést jelent, amiért 5000 lejtől 10 000 lejig terjedő bírság róható ki a munkaügyi felügyelőség részéről. Ezek szerint az első ilyen jellegű „közlemény” szeptember 30-án kell felkerüljön az érintett hatóságok és közintézmények honlapjára, illetve hirdetőtáblájára. Hecser Zoltán