A székelyudvarhelyi Városi Könyv­tár és a csíkszeredai Ká­joni János Megyei Könyvtár rendszerint bekapcsolódik a magyar kultúra napja megünneplésére szervezett megyei programsorozatba, amely alkalmat ad arra, hogy kultúránk kiemelkedő régi és frissen keletkezett értékeire, neves személyiségeire és kiemelkedő alkotásaira irányulhasson a figyelem. Ehhez az eseménysorhoz tartozik Száraz Miklós György (1958), Budapesten élő író meghívása is, aki erdélyi és székelyföldi könyvbemutató-körúton tartózkodva – a többi állomás, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely mellett –, ellátogat megyénk e két városába is. Ehhez a találkozáshoz a Székelyek – Történelemről és hagyományról című művelődéstörténeti kötet szolgáltatja az alkalmat, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. Tudni lehet az íróról, hogy nem székely. Viszont azt is, hogy „…gyermekként apja – Száraz György (1930–1987) Kossuth-díjas magyar író, esszé- és drámaíró – elvitte Erdélybe, s azóta – szimbolikusan mondva – vissza se jött. Jobban ismer minden udvarházat, harangtornyot, balladát, vallást és székely kaput, mint sok helyben lakó” – írja róla Kabdebó Lóránt. És létezik egy másik családi vonatkozás is az ő esetében, amelyet maga az író is emlegetni szokott: „Apai nagyapám, ha valami szokatlant tapasztalt, mosolyogva azt mondta: – Csavaros, mint a székely esze. Szava járása volt ez is: – Három zsidó egy örmény, három örmény egy székely.” És valóban tény, hogy a nagyapa, idősebb Száraz György az 1918/1919-es tanévben a nagyváradi hadapródiskola végzős növendéke lett volna, ha nem harcol a Székely Hadosztályban. Kezdetben, 1918 karácsonyán és az ünnepet követő napokban, Erdély visszafoglalásának gondolata foglalkoztatta 17–18 éves osztály- és bajtársaival együtt, akikkel a Csucsa–Belényes–Vaskoh vonalában húzódó frontszakaszon felvették a harcot. De 1919 húsvétján már az alig létező Magyarország közepén találja magát alakulatával együtt, amikor senki sem reménykedett már a feltámadásban… A családnak egyébként anyai ágon felvidéki gyökerei is vannak… Ilyen indíttatással, atyai és nagyszülői megerősítéssel az Erdélyhez, illetve a Székelyföldhöz való írói és emberi kötődése, mély empátiája természetes. A Székelyek című kötet történelmi tablót kíván létrehozni a székelység múltjáról. Szépírói igénnyel megírt esszék sorozata a könyv, amely végigpásztázza e népcsoport több ezer éves történelmét. Simó Márton