A július 12-től hatályossá vált a kötelező gépjármű-biztosításra vonatkozó 2017/132-es törvény, valamint a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóság (ASF) 2017/20-as normája új alapokra helyezte a hazai kötelező gépjármű-biztosítás rendszerét, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy azt megreformálta. (Igaz viszont, hogy az ASF normája megkésve jelent meg, ami okán a törvény előírásainak gyakorlatba ültetése is részben megkésett.) A törvény hatályba lépésétől eltelt néhány hét során bebizonyosodott, hogy egyes előírások gyakorlatba ültetése viszonylag nehézkesen halad(t), a potenciális ügyfelek jelentős hányada nemigen van tisztában azokkal az újdonságokkal, amelyeket tartalmaz a szóban forgó két jogszabály. Amúgy tegnap járt le egy közbeeső határidő, amely egyes ügyfél-kategóriákra vonatkozik, vonatkozhat… Van egy fogalom, amely bekerült a mostani törvény szövegébe, nevezetesen a „magas kockázatú biztosított” (asi­gu­ratul cu risc ridicat). Ilyen biztosított a problémás gépkocsivezető, azaz az a személy, aki egy esztendő során több esetben is kárt okoz. A károkozás pedig visszavezethető ar­ra a módra, ahogyan ő viselkedik a közúti forgalomban, azaz a közúti közlekedési jogszabályozási előírások betartása tekintetében. Nos, a törvény értelmében az ilyen gépkocsivezető, amikor is RCA-biztosítási szerződést kíván kötni, megemelt árajánlattal kénytelen szembesülni. Egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy számára nem lesz elérhető az RCA. De ennek ellenére ő mégis hozzáférhet az RCA-szerződéshez, de megtörténhet, hogy előzetesen egy eljáráson kell átmennie. Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy túlzott árajánlat esetén jogában áll a Romániai Autóbiztosítók Irodájához (BAAR) fordulnia, amely kieszközli számára egy viszonylag elfogadható díjszabás megállapítását. Az eljárásról a törvény, illetve az ASF normája rendelkezik. Létezik az úgynevezett „N-faktor”, ami a törvény értelmében tulajdonképpen egy részarány, amely révén megállapítandó az, hogy egy biztosított esetében melyik a besorolási korlát a „magas kockázatú biztosított” tekintetében. Ezt az „N-faktort” a BAAR állapította meg és az ASF időközben jóváhagyta, az 1,36. Nos, ezt az „N-faktort” szorozzák be a referencia-díjszabással, amihez hozzáadandó a megfelelő malus kategória, s ilyenképpen „kijön” X-érték. Amennyiben legalább három biztosítótársaság árajánlata meghaladja a szóban forgó X-értéket, akkor az a biztosítandó személy „magas kockázatú biztosítottnak” tekintendő. Első látásra a dolgok bonyolultnak tűnnek, de a törvény, illetve a 2017/20-as norma szövegének ismeretében a dolgok „leegyszerűsödnek”. De tekintsünk meg egy virtuális példát: tegyük fel, hogy egy biztosított a 8-as malus osztályba sorolandó. A törvény értelmében ezen osztály esetében a referencia-díjszabás 1500 lej. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó biztosított több károkozásért is felelős volt, három biztosított részéről kapott árajánlatot, magasnak bizonyultak, 2300 lej, 2350 lej és 2500 lej. Ez esetben a referencia-díjszabást be kell szorozni az „N-faktorral” (1500 lej x 1,36), ilyenképpen pedig a BAAR által megállapított érték 2040 lej lesz. Amint arra utaltunk, a virtuális példánkban mindegyik árajánlat meghaladta ezt az értéket, ilyen körülmények között pedig az ügyfél arra jogosult, hogy a BAAR-hoz forduljon, aki viszont arra kötelezett, hogy számára kijelöljön egy biztosítótársaságot, amely a maga során arra lesz kötelezett, hogy a már említett 2040 lejes árat alkalmazza. A fentiek tükrében gyakorlatilag arról van szó, hogy az RCA-biztosítással is foglalkozó biztosítótársaságok a díjszabást a „magas kockázatú biztosítottak” esetében nem emelhetik meg nagyobb arányban, mint 35%, és arra alkalmazandó a megfelelő malus osztály. Közvetlen elszámolás A törvény értelmében július 12-től a biztosítótársaságok arra kötelezettek, hogy ajánlatokat fogalmazzanak meg az úgynevezett közvetlen elszámolási lehetőségre vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy egy baleset esetében lehetőség van arra, hogy a kárt szenvedett gépkocsiját nem a vétkes gépkocsivezető biztosítójának pénzén javítsák meg, hanem saját biztosítójának a költségein. Ilyen ajánlatot a biztosítótársaságok az ASF normájának megjelenéséig nemigen fogalmaztak meg, de azt követően sem igyekeztek ilyen ajánlatokat az ügyfeleik tudomására hozni. Amúgy a közvetlen elszámolás azt is jelenti, legalábbis bizonyos értelemben, hogy az RCA-biztosításnak esetenként CASCO jellege is lehet. Amint már arra utaltunk, a kárt szenvedett személy biztosítója állja a költségeket, majd a biztosítók egymás között utólag elszámolják a költségeket. Ugyanakkor azonban a törvényben az is szerepelt, hogy ennek a szolgáltatásnak felajánlására, illetve biztosítására adott fizetség ellenében kerül sor. Említettük, hogy nemigen „szorgoskodtak” a biztosítók ilyen ajánlatok megfogalmazásával. E hónap közepéig három olyan biztosítótársaságról lehetett tudni, akik az ügyfeleiknek ajánlották a közvetlen elszámolási lehetőséget, az Omniasig, az Asirom és a Groupama biztosítótársaságokról van szó. Az előbbi kettő fix díjszabás ellenében, az utóbbi egy változó díjszabás ellenében a gépkocsik és a gépkocsivezető függvényében. Meg kell említenünk azt is, amennyiben a jövőben a többi biztosítótársaság sem rukkol ki a szóban forgó szolgáltatás ajánlásával, akkor jelentős pénzbírságra számíthatnak. A Groupama esetében ez az úgynevezett közvetlen elszámolási fix díjszabás 189 lej, az Omniasig esetében pedig 167 lej. Ha már az újdonságokról esett szó, emlékeztetnénk arra is, hogy a kármegállapítás határideje öt munkanapról három munkanapra csökkent, a kármegállapításra pedig azon a helyen kell sor kerüljön, amelyet megjelöl a károsult. Amennyiben ez nem következik be, akkor az jogosult egy ugyanolyan típusú jármű bérlésére, mindaddig, amíg a biztosító elvégzi a kármegállapítást, s ez utóbbinak azt meg kell térítenie, mármint a járműbérlést. Továbbá, amennyiben az RCA-károsult rendelkezik a rendőrség által kibocsátott jegyzőkönyvvel, közvetlenül a szervizhez fordulhat a javítása elvégeztetése végett, lévén, hogy nem szükséges a kármegállapítás programozása. A károsultnak csupán arról kell értesítenie a biztosítótársaságot, hogy intézkedett a gépkocsi megjavíttatásáról. Amúgy a biztosítótársaságok „nem szólhatnak abba bele”, hogy a károsult hol és miként kívánja megjavíttatni a kárt szenvedett járgányát. Hecser Zoltán