tiszta égbolt
Köszönöm, nem ülök le!
Főként korunk nagy problémájaként emlegetik, a merészebbek pedig népbetegségnek kiáltják ki. Bármelyik táborba is tartozzunk, egyszerűen nem mehetünk el a téma mellett legyintve, amelyet ha úgy tetszik, ismét mondhatunk közhelyesnek, de attól még létezik: borzasztó keveset mozgunk, jóval kevesebbet, mint amennyit kellene. Persze ezúttal is: akinek nem inge, ne vegye magára!
A gond az, hogy – saját magamat is beleértve – jó sokunknak magunkra kell vennünk azt az inget, főleg, ha ülőmunkával keressük a mindennapi betevőt. Tény, hogy mióta a sajtószakmában dolgozom, egyre kevesebbet mozgom, mozgás alatt pedig nem azt értem, hogy egyik sajtótájékoztatóról elslattyogok a másikra. A sporttánc és a rengeteg foci után, úgy gondolom túl hirtelen ültem le a hátsómra, ezt pedig egy idő után mind fizikailag, mind a hangulatomban érezni kezdtem. Rájöttem, hogy változtatnom kell, ezért szaladni kezdtem, a lelkesedésemet azonban keresztülhúzta egy szerencsétlen baleset, így ismét arra kényszerültem, hogy hosszabb ideig csupán a sétálgatás maradt. Az én történetem röviden ennyi.
De számtalan olyan munka van még a világon, amelyet ülve kell végezni, és némelyikük tükrében mi, sajtóban dolgozók még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hisz nem íróasztal mögött ücsörgünk nyolc órán keresztül.
Furdalt a kíváncsiság, hogy mekkora tömegek foglalkoznak ezzel a gondolattal. Elmélyülve a témában, meglepett, hogy milyen sokan küzdenek ezzel a problémával, így pedig a népbetegség kijelentés már nem is tűnt annyira távolinak. Sokan csupán az elhízást hozzák fel az ülőmunka és a kevés mozgás eredményeképp, pedig sokkal összetettebb a helyzet, és miután jobban beleástam magam a kérdésbe, ez tűnt a „legbarátságosabb” következménynek.
Több egészségügyi portálon is olvastam, hogy az egész napos ücsörgés akkor is növeli a különböző betegségek kockázatát, ha rendszeres testedzést végzünk, ezek után pedig már nem akartam tudni, hogy mi van akkor, ha egyáltalán nem sportolunk.
A National Geographic szakemberekre hivatkozva azt írja, a hosszú ideig tartó ülés sokkal jobban terheli a gerincet az egy helyben állásnál, ha pedig helytelenül ülünk, akkor mindez megkétszereződik. Mint részletezik, az ülőmunka a belső szerveinkre is rossz hatással van, így a különböző gerincbetegségek mellett, az agyvérzés és a szívinfarktus veszélye is nő. További „ínyencségek”, hogy ez a fajta életmód a sejtjeink biológiai öregedését is maga után vonhatja, sőt az esetleges álmatlanságunk okát is kereshetjük a munkánkban.
Ahogy nyilván önök, úgy én is feltettem a kérdést: jó, de mit csináljak, ha ilyen a munkám?! Senki nem mondhatja a főnökének, hogy nem megy be dolgozni, mert sürgős focizni-, szaladni-, túráznivalója van. Meg lehet találni az arany középutat, például több irodában is elhelyeztek már úgynevezett húzódzkodót, amely a mozgásban nem segít ugyan, de legalább eszükbe juttatja az izmainkkal, hogy léteznek és dolgozniuk kell. A lényeg, hogy megelőzve a bajt, foglalkozzunk a kérdéssel, és ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is.
Kertész László
.jpg)
.jpg)
