Dan Tudor Truică és barátai címmel nyílt kiállítás tegnap délután a Megyeháza Galériában. Az országos kitekintésű képzőművészeti tárlat anyagát Székedi Ferenc ismerteti. Manapság a romániai kortárs képzőművészet nem mindig látható, de igen nagy gondokkal küzd. A művészeti középiskolákra fordított figyelem nyomán egyre többen folytatják tanulmányaikat a felsőfokú oktatásban, a különböző képzőművészeti egyetemeken, vizuális akadémiákon, főiskolákon – mindegy, hogy milyen szóval illetjük, a lényeg ugyanaz –, és egyre nagyobb számban végeznek, akik ezt követően a piacgazdaság körülményei között folytatják az életüket. Vannak, akik megpróbálnak még néhány évet az akadémiai szférában elhúzni, mester- és doktori iskolákba járva, mások állást keresnek maguknak különböző állami vagy magánoktatási intézményekben, a közigazgatásban, művelődési intézményekben, netán különböző magánvállalkozások mellé csapódva. Többen elnyert pályázatok eredményeként próbálnak hosszabb-rövidebb ideig önállóan dolgozni, megint mások céget alapítanak, iparművészeti, díszítőművészeti, ruhatervezői, könyvillusztrátori, reklámgrafikai és ki tudja még milyen tevékenységekbe vágnak bele, és különösen a nyári hónapokban nem ritka az egyik alkotótáborból a másikba való vándorlás sem, arról nem is beszélve, hogy hányan veszik nyakukba a világot. A próbálkozások száma végtelen, van azonban egy közös metszéspont: maradék idejükben majdhogynem valamennyien önállóan, saját elképzeléseik szerint is alkotnak, a művek pedig nem azért születnek, hogy a legjobb esetben műtermek, a legrosszabb esetben különböző tömbházlakások polcain húzódjanak meg, hanem mindenképpen kisebb-nagyobb közönség elé szeretnének kerülni, ahol a szakmabeliek ugyanúgy értékelhetik, mint a műértők, a képzőművészetet kedvelő közönség. Ennek több útja-módja van, a legfontosabbak a kiállítások, a műkereskedelem és azok az intézményi, vállalati, közületi megrendelések, amelyek mifelénk még mindig gyermekcipőben járnak. Ám ahhoz, hogy ezekbe a hálózatokba a művek bekerüljenek, a leggyakrabban nem elég az egyéni kezdeményezés, utánajárás, hanem szükség van intézményi, sőt piacgazdasági háttérre is. Ezért szakosodott kiállítás- és eseményszervezésre a TRUICART Events Brand & Dan Tudor Truică elnevezésű bukaresti vállalkozás, amely már több éve foglalkozik azzal, hogy a föltétlenül szükséges pénzügyi hátterek és intézményi kapcsolatok felkutatása révén szervezzen kiállításokat itthon és külföldön a kortárs romániai képzőművészeti élet alkotásainak a bemutatására. Dan Truică kurátor, maga is jó nevű grafikus, a Truică-család képzőművészeti munkásságának az egyik továbbvivője, rendszerint különböző témákra hangolva szervez kiállításokat, illetve válogatja ezekre az alkotásokat. Az a tárlat, amely most Brăiláról hozzánk érkezett és Botoşani-ban majd Iaşi-ban folytatódik, a 40plusz főcímet viseli, egyértelműen utalva arra, hogy a romániai képzőművész-nemzedékek középhadát célozza meg. És van a címben, ott van a plakáton is egy másik, ugyancsak fontos kifejezés: kortárs attitűd. Azaz válogatás mindazokból a jelenkori magatartásformákból, ahogyan a romániai képzőművészek szemlélik mai külső és belső világunkat, amelyekbe még áttörnek a hagyományok, ahová betüremkedik a külvilág, ahol az életvitel-, a látásmód- és az értékátalakulások meglehetősen furcsa, gomolygó és sokszínű alakzatokat hoznak létre. Huszonnégy művész alkotásait válogatta be erre a vándortárlatra Dan Truică, ott vannak közöttük úgymond a mieink, az általunk jobban ismertek, Balla Tibor, Botár László, Szabó Árpád, de érdemes felfigyelni arra, hogy ez a közös jelentkezés mennyire stílusgazdag. A kétdimenziós műfajok közül szinte valamennyi képviselteti magát: kevesebb grafika van ugyan, de több festmény, gazdagon jelentkezik az újszerű és korszerű hatásokban ugyancsak gazdag romániai textilművészet, és szemünk elé tárulnak mindazok a törekvések is, ahogyan a képzőművészet egyre inkább elmossa a klasszikus határokat és megmutatja, mennyire új és összetett kifejezési formákat választ magának az ötlet, a gondolat. Ha úgy tetszik – a lélek, hiszen az egész sorozat ezért is viseli a Lélekprojekt elnevezést is. Gyakran fel sem tűnik, de az erdélyi művészetkedvelők kivételezett helyzetben vannak. Miközben az itt lakóknak lehetőségük nyílik arra, hogy egész nemzetük kultúrájának több vonatkozását is megismerjék, addig nyitott számukra a velük, mellettük élő népek kultúrája is, mindez pedig gazdagítja világlátásukat, szemléletüket, és bármiféle médiazáporban is elkerülhetik azt, hogy csőlátásra szorítkozzanak, reggeltől estig ugyanazokat a témákat szajkózzák. A megismerés, az egyetemesség óhaja-vágya nem az elszigeteltség, hanem – divatos szóval élve – a kapcsolathálók kialakítása mindig is állandó törekvése volt az erdélyieknek és hasonló célokat követ a jelenlegi kiállítás is. Köszönjünk Dan Truicának és éljünk a lehetőséggel!