Hétfőn több mint három órán át tárgyaltak a kormányfővel a tanügyi szakszervezetek, az Alma Mater, a Spiru Haret és a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) képviselői. A kormány részéről jelen volt még a tanügyi, a munkaügyi, közpénzügyi és a kutatásügyi miniszter is. A szakszervezeti vezetők által előzetesen benyújtott névjegyzéken kilenc kérdéskör szerepelt, s azok között volt az egységes közszférai bérezési kerettörvény majdani hatásmechanizmusa is. Ez volt talán a legkényesebb kér­déskör, jellegénél fogva nem csupán a tanügyi intézményrendszert, illetve személyzetet érinti. Már hetekkel ezelőtt a tanügyi szakszervezetek egyes vezetői, s mindenekelőtt az Alma Mater Országos Szakszervezeti Föderáció elnöke, Anton Hadâr részéről aggodalmak fogalmazódtak meg a tekintetben, hogy az új közszférai bérezés értelmében 2018. január 1-től esedékes 25%-os béremelést „el fogja porlasztani” a kormány által meglebegtetett új társadalombiztosítás fizetési eljárás. Miről is van szó? Miután a közpénzügyi minisztérium, illetve a kormány illetékesei elvetették az úgynevezett háztartási jövedelmi adó bevezetésének a gondolatát, körvonalazódott egy másik elképzelés: megváltoztatnák a társadalombiztosítási hozzájárulási rendszert olyan értelemben, hogy az eddig a munkáltatók által fizetett hozzájárulást is áthelyeznék az alkalmazottak vállára. Azaz, a két hozzájárulást összevonnák, azt az alkalmazott bruttó béréből vonnák le, illetve tartanák vissza, s továbbra is a munkaadóra hárulna azoknak az átutalása a társadalombiztosítási költségvetésekbe. Konkrétan a társadalombiztosítási, valamint az egészségbiztosítási hozzájárulásokról van szó. Erről a szándékról az elmúlt időszakok során több kormányzati tisztségviselő is nyilatkozott, bizonygatva annak célszerűségét, esetleges hatékonyságát, sőt állítólagos előnyeit is. Sajnos, ahogy az lenni szokott, a nyilatkozatok nem mindig voltak egyértelműek, ilyenképpen pedig óhatatlanul félreértések is bekövetkeztek án. És ez talán nem is véletlen, mert az érdembeni döntés nem született meg, és azt egyetlen tisztségviselő sem volt hajlandó elárulni, hogy csökken-e vagy sem az új rendszer esetleges bevezetése nyomán a munkavállaló, az alkalmazottak nettó bére. Márpedig ez a lényegek lényege. Mert amennyiben hozzájárulások címén az eddigieknél többet kell majd visszatartani attól az alkalmazottól, akkor az esetleges béremelés ellenére is csökkenhet a nettó bérének a kvantuma. Ez egyféleképpen tevődik a közszférában és merőben másként a privát szektorban, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. A közszférában, mint ismeretes, január 1-től bekövetkezik a besorolási bruttó bérek 25%-kal történő általános megemelése. Amennyiben valóban bevezetésre kerülne a társadalombiztosítási hozzájárulások fizetésére vonatkozó új eljárás, akkor szó sem lehet a nettó bérek ugyanolyan arányú növekedéséről. Anton Hadâr számításai szerint 3-5%-os arányban növekedhetnek majd a közszférai nettó bérek. Az igaz viszont, hogy a 2018. március 1-től esedékes újabb béremelés nyomán a tanügyi intézményrendszerben Hadâr számításai szerint a nettó bérek 25-30%-kal lehetnek majd nagyobbak, mint az idei esztendő decemberében. Ha megállják a helyüket ezek a számítások, akkor azok érvényesnek tekinthetőek a többi közszférai szektorokra is. Továbbra is ködben... A hétfői tárgyalásokról a kormány részéről nem adtak ki semminemű közleményt, mi több, a résztvevők közül sem nyilatkozott senki. Beszédesebbeknek bizonyultak egyes szakszervezeti vezetők, akik szóban nyilatkoztak, igaz, esetenként eléggé zavarosan. Hadâr szerint a munkaügyi miniszter burkoltan elismerte, hogy a 2018 januári béremelés jelentős hányada a megemelt kvantumú társadalombiztosítási hozzájárulások fedezését fogja szolgálni. Hozzáfűzte azt is, hogy sajnos a kormány részéről eddigelé ezt egyértelműen és nyilvánosan nem ismerte el senki. Ebben az összefüggésben azonban utalhatunk arra, hogy a múlt pénteken Marcel Ciolacu kormányfőhelyettes futólag arra is utalt, hogy az idei költségvetés-kiigazítás, valamint a jövő esztendei költségvetés tervezetének a véglegesítése párhuzamosan fog végbemenni a fiskális jellegű jogszabályozási intézkedések finalizálásával. Nos, ebből a bejelentésből kikövetkeztethető, hogy azok a fiskális intézkedések lényegében a költségvetési kiadások és bevételek tekintetében is szerepet fognak játszani. Tehát azokat egyidejűleg kell meghozni és hatályba léptetni a 2018-as esztendei költségvetés elfogadásával. Az is feltételezhető, hogy a végleges döntés a szóban forgó kérdéskörben még nem született meg, amolyan tapogatózás érződik, s a kormány talán több variánssal is számol, mármint a költségvetési bevételek fokozási lehetőségeinek a tekintetében. Ezt ugyancsak közvetve maga a kormányfő is elismerte, amikor is a múlt pénteken megtartott sajtótájékoztatóján azt hangoztatta, hogy voltak olyan elképzelések, tervezett intézkedések, amelyekről menet közben bebizonyosodott, hogy azok pillanatnyilag nem időszerűek vagy nem indokoltak, vagy éppenséggel egyelőre nem lehetséges a bevezetésük. Ez a bizonytalanság, illetve kapkodás azonban okot ad a szakszervezetek, a különböző érdekképviseletek által megfogalmazott aggodalmakra, kifogásokra és ellenvetésekre. Másabb összefüggésben például nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a közszférai béremelés részben „elfeledtetheti” a társadalombiztosítási hozzájárulások növekedése jelentette terhet. De mi lesz a privát szektorban, mert ott nincs, nem is lehet olyan törvényes eszköz, amellyel rá lehet késztetni a munkáltatót az alkalmazottai bruttó béreinek a megemelésére. Még akkor sem, ha esetleg a kormány arra hivatkozik, hogy jogszabály révén csökkentette a munkáltatók által fizetendő egyes hozzájárulások jelentette terhet. (Amúgy egy ilyen elképzelés a múlt esztendőben az anyaországban is megszületett, de idejében rájöttek arra, hogy a végrehajtás szinte lehetetlennek bizonyulhat.) A jogszabályok általában a bruttó bérekre vonatkoznak. A nettó bérek alakulása tekintetében viszont akár döntő szerepet is játszhatnak bizonyos fiskális jellegű rendelkezések, törvényes kötelezettségek. Erről sokat lehetne beszélni, értekezni, de nem ismerve a kormány konkrét és hivatalosan is elfogadott szándékát, egyelőre feleslegesnek tartjuk a helyzet további boncolgatását. Hecser Zoltán