A spanyolviasz fölfedezése nem csak a tudósok és tudományok kiváltsága. Élhet vele az egyén is, aki teszi azt lelkesen, újra meg újra felismerve az unalomig ismert dolgokat. Miközben hiszi, hogy fejlődik, pedig minden egyén újraéli önmagát, miközben a média képviselte mainstream azt sugallja, hogy bármi lehet belőle – csak úgy! Az egyénnek ez az a tapasztalati tanulása, melyet elkerülhetne, ha átvenné az elődöktől mindazt, amit azok már kikísérleteztek, amiről meggyőződtek, és amiről kiderítették, hogy jó és működik. De egocentrikus létünk azt sugallja, csak az az igaz, amit mi annak vélünk, s nem hiszünk el az életből – a mindennapokból, az evidenciákból, az örökigazságokból sem! – semmit, míg nem érezzük, nem éljük, nem értelmezzük azt mi magunk. Elbizonytalanítottak. Mert nemcsak a gének, hanem a korszellem is arra ösztönöz, hogy ne higgyünk a tudásban, a műveltségben, a tradíciónak, a járt útnak, a tanárnak, az orvosnak, a parasztnak, hanem csináld magad alapon, derítsd ki, mi a helyes, a jó, a betegséged, a gyógyszere, a megfelelő magatartás stb. stb. stb… Mert ott a szomszéd, meg az internet, hál’ istennek. Ja, néha ő is, meg a mesterek, a jósok és a csodaszerek. S mire ezt az utat végigjárjuk, az életünk útját is lejárjuk. Fölösleges felfedező készségünk oka eszerint génjeink mellett a szerzett kishitűségünk és a felkészületlenségünk elemi tudásból (hogy írni-olvasni kell és jó), szakmából (hogy érteni kell hozzá és hinni benne), kommunikációból (hogy felfedezzük, minden mondatot ezerféleképp lehet érteni, és nem biztos, hogy mi ketten ugyanúgy „fordítjuk le”), kompromisszumkészségből (elfogadni a középút lehetőségét és megtalálni azt), érzelemkezelésből (tudjunk mit kezdeni a magunk és a mások érzéseivel, ha már kiváltottuk őket), matematikából (kétszer kettő mindig négy – de csak a tízes számrendszerben), közgazdaságtanból (ne költs többet, mint amennyit keresel; ne hozz be többet, mint amennyit kiviszel az országból), erkölcsből (birtokoljunk mi és a társadalom jól felépített viselkedési normákat, értékrendet, jövőképet), fejlett személyiségből (hogy ismerjük határainkat, vállaljuk a felelősséget, hatékony interakcióra vagyunk képesek). Az egyén is, a társadalom is, ismétli önmagát. Eredménye a toporgás, egy helyben gyaloglás, az izolált egyén és a gyűlő, egyre gyűlő bizonytalanság. Albert Ildikó