Korunk fő szellemi irányvonalának nagy előnye, hogy egyszerre lehet szimpatikus a tömegeknek, a tömegből valamiért kilógóknak és az elitnek egyaránt. Mi vonzhatja jobban a tömegembert, mint az, hogy ő is olyan, mint a csúcson lévők? Mi okozhat több örömet a sokáig perifériára szorult szexuális kisebbségeknek, a fogyatékkal élőknek, a tanulatlanoknak, mint az, hogy ugyanolyan(nak hiheti magát), mint a normát alkotó többség? És mi lehet hasznosabb és szívmelengetőbb az elitnek, mint a nyitott, befogadó, jótét lélek szerepében tetszelegni? Miközben ezek az állítások is tele vannak ellentmondással, és a kifejezésbeli megkülönböztetés kiiktatása még nem jelent azonosságot, nem változtatja meg a lényeget. A tömeg ma már nem normaképző (ha volt egyáltalán valaha is az?), a Gauss-görbe két szélén elhelyezkedők száma nő (változhat a normál eloszlás?), a csúcsot nem a legjobb jelenti, hanem az, akit mesterségesen oda helyeznek – néha nem is átlagos, hanem átlag alatti (azaz a Gauss-görbe egyik szélén elhelyezkedő!), az elit pedig deklaratíve bármit mond, mindenképp profitál ebből az állapotból és megőrzi kivételezett helyzetét. A tömegből valóban kilógók, azaz a kivételesek, a többek, az elittel egyenértékű, de felfogásukkal egyet nem értők, akik szembemennek az árral – továbbra is azok maradnak. A legfontosabb elfoglaltság: a fogyasztás. A sokat hirdetett nyitottság, ami a korunk emberétől megköveteltetik, a minden újdonság és másság iránti fogékonyság, erre is kiválóan alkalmassá teszi a jól idomított tömegembert. Mert az alapszlogen, hogy legyen meg mindened, mert megérdemled: a legjobbat, a legszebbet, a legmenőbbet! Az élen lehetsz, csak tedd magadévá, ami trendi! Az újabb ruhát, cipőt, sajtot, betétet, üdítőt, kocsit, krémet, szőkítőt, barnítót, nőt, pasit, sosem a legújabb könyvet vagy uram bocsá’, valamilyen igazi tudást, netán szakmát, nyelvet, irodalmat, művészetet. Ha véletlenül azt, akkor vagy ezotérikus tanokat, vagy a sikerről szóló blődségeket ajánlgatnak bőszen a több tíz tévécsatornából folyó szappanopera-áradat mellé. Mert ez kell a tömegnek! Ez a gyakori érv is megvezető és téves! Hisz a lényeget, a valóságot állítja a feje tetejére: a tömeg, az átlag azt fogyaszt, arra megy, amerre viszik. Ugyanúgy, ahogyan az úgymond könnyen emészthetőt lenyomják a torkán, a magas kultúrát is elfogyasztaná, ha arra kondicionálnák. Az emberek nem hülyék! De azzá lehet tenni őket. Albert Ildikó