Divatos szóval ő a mainstream, mióta azt is megtanultuk, hogy ne az anyanyelvünkön, hanem lehetőleg angolul fogalmazzunk meg mindent, még ha nem is értjük, mit jelent. A mainstream egy adott kor szellemi arculatát, uralkodó ideológiájának, gondolkodásmódjának, vélekedéseinek, értékeinek és módszereinek az összességét jelenti. Alapvetően befolyásolja az emberek életérzését, mely az ember valósághoz fűződő érzelmi viszonyainak összességét jelenti. Létező, érezhető, meghatározó, behatároló és mégis nehezen megfogható jelenség. Sokáig nem is tudtuk, hogy létezik ilyen. Mint ahogyan sok egyébről is csak a dúló demokráciában vagy amit annak nevezünk szereztünk tudomást, bár létét tapasztaltuk a bőrünkön. Az átkosban eléggé pontosan meghúzták a vonalat. Ma inkább csak akkor érezzük, amikor belébotlunk és nem is tudjuk, valójában mibe botlottunk bele. A kor szellemét sehol nem tanítják. Inkább csak replikákból, vitákból, hivatkozásokból, a médiából ismerjük meg, vagy föl. Korunkat a sajátosan értelmezett liberális szellem uralja, baloldali elemekkel megspékelve, helyenként keresztény szólamokkal is jócskán fűszerezve. Amalgám felfogás, melyet nem a filozófusok és gondolkodók alkottak, hanem a gazdasági potentátok szuggerálták, jól fizetett társadalomtudósaik fogalmazták meg és trubadúrjaik – azaz a média – plántálta köztudatba. Tudom, hogy követőik most felhördülnek. Ez a legfőbb jellemzőjük. Minden gondolatra, mely ellentmond az elképzeléseiknek, előbb felhördülnek, aztán megkérdőjelezik, végül keményen lehurrogják és a liberalizmus, a szabad gondolkodás nevében kiátkozzák. Hogy itt valami súlyos ellentmondás létezik a hirdetett szabadság és az erős cenzúrázás között – azt gondolom, nem kell magyaráznom. Ma leginkább címszavakból áll össze a kép és a polgári erkölcs (benne a család) és a polgári értékek felrúgása, sőt még ezeknek a fogalmaknak a megkérdőjelezése is hozzátartozik. Alapideái között van a mind egyformák vagyunk, mert emberek vagyunk, a bőrszínre, nemzetiségre, értelmi szintre, szexuális irányultságra való tekintet nélkül, és a mindenkinek joga van az élethez és a jóléthez gondolata, a befogadás istenítése. Hozzátartozik az igazság relativizálása (bár nem az igazság relatív, hanem csak más-más igaz a különböző kultúrákban), az erős individualizmus és önérvényesítés, mely mind a társadalom atomizálását célozza. Sikeresen. De lassan más szelek is fújnak. Albert Ildikó