Korképek és kórképek 17. - A menő
Ő korunk másik jellegzetes figurája (a múltkor bemutatott mindentudó mellett). És vannak még, akikből majd még sorakoztatok föl, hisz belőlük áll össze a mindennapok tömege. Nem tankönyvben megtalálható figurák. A tudomány nem foglalkozik velük. A lélektan egy idő óta más aspektusokra fekteti a hangsúlyt. Ám ettől még léteznek, mint ahogy minden kornak, ha nem a szakma, akkor az irodalom vagy a szociológia találja meg jellemző egyéniségeit. Én a Leonhard-féle „hangsúlyos” személyiségjegyek szellemében emelek ki néhány tulajdonságot, ill. alkotok személyiségtípust, anélkül, hogy valamelyikük ismert betegség irányába mutatna – mint az említett szerzőnél történik. Természetesen nem kifejezetten érett vagy példamutató személyiségek, ezért kell foglalkoznunk velük.
A menő – a trendi – a mindig minden körülmények között divatos ember, mert a divat adja meg az összetartó keretet, amely nélkül a figura szétesne. És teljesen mindegy, hogy szobafestő, orvos, manikűrös, ügynök, titkárnő vagy használtautóval csencselő az illető. A lényeg, hogy szüksége van a divat jelentette illuzórikus világra és világszemléletre. Mert tudjuk, hogy a divat lényege a hasonulva kiválás – ez a definíciója is. Azaz a divatos egyén, miközben azt hiszi, hogy egyedi és kiváló, mert hát ezért kell megvennie a divatos cuccokat a reklámorgia szerint – természetesen azon kívül, hogy, anélkül nem érdemes élni és különben is megérdemli a neki bedőlő delikvens – ezzel együtt a nyáj, a divatosok nyájának megőrző és éltető melegét is megkapja. Mert egy közösség tagjának érezheti magát. Az már más kérdés, hogy miféle közösségről van szó.
A trendi egyén eszközei státusszimbólumok is egyben. Tulajdonosuk a kategóriájában a legjobbnak érzi magát. Ha a legdrágább, legújabb szuperautóban ül, a leghatékonyabb kütyüje, legokosabb okostelefonja, a tegnap bemutatotthoz hasonló a ruhája, a cipője, a táskája, kellően nyírt, fésült, tincselt a haja, elég sok színűre festett a körme, akkor lehet analfabéta, beszélgetni képtelen, neveletlen a gyereke, széteshet, amit összerak – ő a csúcs! A hasonló társaival együtt. Mert ennél többre nem képes. Az, amit megvásárolhat, magára aggathat, kenhet, hordhat, mutogathat, mindaz, amit külsőleg birtokol, határozza meg őt. Mert nincs olyan tudása, eredménye, kedvenc tevékenysége, fontos elfoglaltsága, jellemző vonása, illetve egyiket sem tartja eléggé fontosnak, hisz képtelen jelentőségüket felfogni és a szerepeit sem éli meg erőteljesen, ezért nem adnak életének tartalmat, személyének lényeget! A belső hiányt kénytelen külsőségekkel pótolni.
Albert Ildikó