Nem sok minden történik a téli hétvégéken. Legalábbis meglehetősen kevés az olyan esemény, történés, amely képes az újdonság erejével hatni. Kies székelyföldi tájainkon javában dúl a farsangi időszak. Ilyenkor tartják jellemzően a disznóvágáshoz kapcsolódó téli rendezvényeket, most van az ideje a kolbász- és szalonnafesztiváloknak. Kétség sem fér hozzá, hogy szükség van ezekre az eseményekre, mert különben mitől lenne az embereknek jó kedve egy olyan ködös, borongós időszakban, amikor rövidebbek a nappalok az éjszakáknál? Aligha véletlen, hogy kialakultak ezek a népszokások. Elvégre ilyenkor nem lehet dolgozni a szántóföldeken, illetve lehetni lehet, csak épp semmi értelme.

Amondó vagyok, jól tették derék őseink, hogy gondoskodtak önmaguk szórakoztatásáról. Jól tud esni ilyenkor a máskor elvetemült optimizmusnak tűnő gondolat, hogy kolbászból fonják a kerítést. Mikor kacérkodjon ezzel a kellemes gondolattal az ember, ha nem éppen egy kolbászfesztiválon? Azután azért esnek jól a farsangi fesztiválok, mert segítenek legalább rövid ideig elfeledni a világ összes gondját. Márpedig abból van elég. A farsangi fesztiváloknak nem is az a feladata, hogy az újdonság erejével hassanak, hanem az, hogy évről évre legalább az otthonosság érzetét biztosítsák, ha már odakint hideg van és borús az ég. Ilyenkor olyan kevés dolog történik, ami az újdonság erejével hat, hogy az internetes portálokon megjelennek a mesterséges intelligencia legújabb viselt dolgairól szóló cikkek. Kissé megdöbbenve olvastam, hogy a mesterséges intelligencia a különböző háborús forgatókönyvek szimulálásakor aggasztóan sokszor választja az atomcsapást megoldásként. Még szerencse, hogy egyelőre a világ egyik hadserege sem akar rá hallgatni. Ha lehet, még ennél is meghökkentőbb az a hír, hogy egy orosz programozó a világhálós ismerkedést is a mesterséges intelligenciára bízta. A programozó odáig fejlesztette a ChatGPT-n alapuló rendszerét, hogy a mesterséges intelligencia beszélgetett helyette a számára szimpatikusnak tűnő nőkkel, hogy a végén kiválassza számára a megfelelő partnert. Először nevettem a képtelen ötleten, de pár bekezdéssel lejjebb már azt olvastam, hogy a programozó megkérte az MI által kiválasztott nő kezét, aki igent mondott. Ettől lefagytam, mint egy régi operációs rendszer. Az informatikus szakember saját bevallása szerint 120 órát töltött a mesterséges intelligencián alapuló rendszer programozásával, és majdnem ezerötszáz dollárt költött rá, de becslése szerint ötévnyi hagyományos ismerkedéssel töltött időt spórolt meg ezzel. Az ismerkedő MI több mint ötezer nővel beszélt, amíg megtalálta a programozónak a megfelelő társat. Nem túlzok, azt hiszem, ha azt mondom erre, hogy elképesztő. Attól tartok, csak idő kérdése, amíg a különböző mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások olyan elterjedtek lesznek, hogy hétköznapjaink legapróbb rezdülését is meg fogják határozni. Csak arra nem mernék fogadni, hogy az MI-nek köszönhetően tényleg kolbászból fogjuk fonni egy napon a kerítést.