Ködben is van élet

Bíró István
Becsült olvasási idő: 2 perc

Sokan nem kedvelik, kedveljük a borongós, téli, ködös Csíki-medencét. Nincs is sok szeretnivaló benne. A köd miatt csúszik az út, csökken a látási távolság és hamarabb sötétedik. A természet fátyla az emberi szervezetre sincs jó hatással, és a szezonális depressziót is erősítheti. Szóval jómagam ezért sem kedvelem az őszt, illetve a telet.
A borongós napokon üdítően hat, amikor valamilyen okból a hegyen túl kell mennünk. Az elmúlt időszakban ugyan ritkán volt köd, de éppen ilyenkor kellett átmennem a hegy valamely túloldalára. Jó volt megtapasztalni, hogy az első hajtűkanyar után világosabb van, a második után azt látni, még a decemberi fagy sem dorgálta meg az őszi kikerics szirmait. A hegyen túl azt érezni, tapasztalni, hogy az ott élők serényebbek, élettel telibbek és vidámabbak, holott ők is húzzák az igát rendesen. Szóval üdítő a látvány és a tapasztalat is. 


Hirdetés


Kedves Olvasó! Bizonyára ön is gyakran érzi, a hétköznapok zajos teendői végzése közben gyakran elfárad, s mindezt tetőzi az is, hogy a problémái nem fogynak, hanem sokasodnak. Ilyenkor nehéz járni az eltervezett úton, a problémák okozta „köd” miatt csúszkál, bukdácsol, gyakran el is esik. Szintén a nehézségek okozta „köd” miatt a reménysugárhoz vezető úton a látótávolság is csökken. Sötét van, nincs tovább, a lélek egyre csak facsarodik. Talán ilyenkor kell bekapcsolni a józan paraszti ész ködlámpáit, és tenni a (közhelyes) segíts magadon és az Isten is megsegít közmondás szerint. Igen, akár fizikailag is ki kell lépni a „problémás, ködös, Csíki-medencéből”. Igen, időnként le kell lépni néhány napra és hagyni testet-lelket pihenni, miközben arról is meggyőződhetünk, hogy a hegyen túli vitalitás sem irigylésre méltó. Ha pedig nem tudunk átmenni a hegyen, kiléphetünk ideig-óráig a problémás helyzetből, külső szemlélőként még a megoldásra is rábukkanhatunk. 
Egy biztos, bármennyire is sötét és köd van, mindig tehetünk magunkért. Már csak azzal is, hogy tudatosítjuk: a szomszéd fűje csak zöldebbnek tűnik, ahogy a Facebookja kékebbnek. Egy korábbi írásomban idéztem a Halott Pénz együttest, most is megteszem. „Nem szürkének születtünk, ne hagyjuk, hogy bárkit is elvigyen a tél.” Ha nyitott szemmel és szívvel járunk, látjuk, kire kell vigyázni!



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!