Az infrastrukturális beruházásokkal, illetve végrehajtásával kapcsolatosan az elmúlt 27 esztendő során talán nemigen volt olyan év, amikor rendjén lettek volna a dolgok, zökkenőmentesen, jó körülmények között és az előirányzott pénzalapok „tiszteletben tartása” közepette finalizálódott volna egy fontosabb és jelentősebb munkálat, illetve létesítmény. Gondoljunk csak az észak-erdélyi autópálya egyre inkább tengeri kígyónak ígérkező és beláthatatlan távlatú sorsára. Hol a szerződéskötés körül merültek fel problémák, hol a kivitelezés során halmozódtak egymásra az „előre nem látható” tényezők, hol elakadt a finanszírozás, hol túlköltekezés következett be, hol nem sikerült felvonulási frontokat biztosítani stb. Ilyenképpen pedig az uniós alapok lehívása körül is gondok mutatkoztak, mutatkoznak. Erről tanúskodnak egyébként a legfrissebb statisztikák is. Aminap jelent meg a Hivatalos Közlönyben ama október 5-én elfogadott 2017/716-os kormányhatározat, amely révén jóváhagyták a 2007 februárjában Románia kormánya és az Európai Tanács Fejlesztési Bankja között megkötött hitelezési keretegyezmény meghosszabbítását. Első látásra nincs ebben semmi különös, de a tények ismeretében egy sajnálatos esettel állhatunk szemben. Lássuk, mi is történt? A 2007 februárjában megkötött egyezmény értelmében az 50 000 lakosságszámot meg nem haladó helységek vízellátási és kanalizálási rendszereinek, vízkezelő állomásainak és szennyvíztisztító állomásainak a rehabilitálására nyújtott finanszírozást a szóban forgó bank. A keretegyezményt román részről egyébként a 2007/224-e törvény révén ratifikálták. Abban az is fel volt tüntetve, hogy a projekt első fázisa keretében elvégzendő munkálatokat 2017 végéig finalizálni kell. Annak idején 74 alprojektet foglaltak bele a keretegyezménybe, azaz 74 munkálatot. Azokból viszont június végéig 59 finalizálódott, 9 esetében folyamatban voltak a munkálatok, 4 esetében pedig megkezdődhet az átadás, és van 2 olyan munkálat is, amelyekre még csak szerződést sem kötöttek, illetve újabb kiírásra kerül sor. A kivitelezés alapos elemzéséből az derült ki, hogy ez esztendő végéig 8 munkálatot be lehet fejezni, de 5-öt csak majd 2018 novembere végéig. Nos, a dolgok ilyenszerű alakulása okán a keretegyezményben a román kormányt képviselő közpénzügyi minisztériumnak megkereséssel kellett fordulnia az Európai Tanács Fejlesztési Bankjához a határidő-módosítás végett, azt kitolva 2018. november 31-re. (Az már csak hab a tortán, hogy a hivatalos megkeresésben majdani határidőként november 31-ét jelölték meg, holott azt egy elemista is tudja, hogy november hónapban 30 naptári nap van.) A bank csúcsvezetése egyébként megértőnek és nagyvonalúnak bizonyult, mert nem emelt kifogást a határidő elnapolása tekintetében. Nos, ezért volt szükség arra, hogy utólag kormányhatározattal hagyják jóvá a román fél részéről is a határidő-módosítást, illetve a keretegyezmény módosítását. Egyébként, hogy mit is jelent ez a keretegyezmény, annak érzékelése végett megemlítenénk: több mint 160 millió euró a jóváhagyott hitel összege. Van, amikor pénz kell Visszás, hogy amikor van pénz, azt az illetékesek nem képesek elkölteni, de még furább, amikor nem sikerül pénzforrást találni közérdekű infrastrukturális beruházásokra. Ilyen tekintetben sokatmondó a már évek óta kilátásba helyezett Bukarest–Brassó autópálya megvalósítása, amelynek első szakasza a főváros és Ploiești közt valahogy nagy kínnal-bajjal elkészült (bizonyos bekötőszakaszok nélkül). Amúgy egy sokat vitatott infrastrukturális projektről van szó, amely tekintetében az utóbbi időben finanszírozási gondok támadtak. Uniós alapokból nem remélhető pénz, mert az az európai folyosókat elkerüli, mármint a megépítendő autópálya, magánbefektetők ugyan érdeklődtek, de végül azok is félreálltak. Nemrégiben a pénzügyminiszter a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank washingtoni közös éves értekezletén a Világbank támogatását kérte. Az elvi ígéret megszületett, az érdembeni tárgyalások október 30-án kezdődnek meg, de hogy mikor lesz érdembeni döntés, azt nem tudni. Hecser Zoltán