Közel 8 évvel ezelőtt jelent meg az országos, megyei és helyi érdekeltségű létesítmények kivitelezése megkövetelte közhasznú kisajátításra vonatkozó 2010/255-ös törvény. Ez a jelenleg is hatályos jogszabály, akárcsak „elődje”, nem örvendett osztatlan és egyértelmű elismerésnek, ilyenképpen pedig jó néhány előírását kifogásolták, illetve nehezen alkalmazhatónak tartották az érintettek. Ezért került többször is a törvény utólagos módosítására és kiegészítésére. A minap egy újabb ilyen jellegű törvény jelent meg, s az hatályba is lépett… AHivatalos Közlöny augusztus 14-i számában megjelent 2018/233-as törvényről van szó, amely révén újólag módosították és kiegészítették a már említett 2010/250-es törvényt. A minap megjelent törvény ugyan hatályba lépett, de az alkalmazás módszertani normáit jóváhagyó 2011/53-as kormányhatározat megfelelő módosítására még várni kell, nevezetesen szeptember 16-ig, amikor lejár az arra vonatkozó kormányhatározat hatályba léptetésének az időpontja. Jó néhány előírása módosul, illetve egészül ki a jelenleg hatályos törvénynek. Amúgy az annak alapját képező törvényjavaslatnak igen-igen viszontagságosnak bizonyult a sorsa, s talán nem túlzás azt állítani sem, hogy végérvényes megszavazására kínkeservesen került csak sor. Éppen ezért nem indokolatlan vázlatosan feleleveníteni a törvényhozási folyamat történéseit. „Bügyürgetés” több mint két éven át Közel három évvel ezelőtt, pontosabban 2015 októberében 19 egykori liberális honatya abból indulva ki, hogy az akkor hatályos, a közérdekű kisajátításokra vonatkozó törvény egyes előírásai nem eléggé világosak, egyértelműek, nem szabályoztak le bizonyos, menet közben bekövetkező eseményeket, lehetőségeket, továbbá vannak olyan előírások is, amelyek gyakorlatba ültetése már-már lehetetlen módosító jellegű törvényjavaslatot nyújtottak be. (Egyébként a törvényjavaslatot aláíró 19 honatya közül jó néhány 2016-ban már nem szerzett mandátumot, de vannak köztük olyanok is, akik megváltak a politikai szerepkörtől.) 2015. október 26-án nyújtották be a szenátushoz, de ott érdemben közel hat hónapon át nem történt semmi, csupán annyi, hogy 2016. április 19-én a törvényjavaslatot elutasították. Néhány nap múltán beterjesztették a képviselőházhoz, s beindult a parlamenti ténykedés gépezete, nevezetesen a szakbizottságok általi megvitatás, véleményezés, indítványbenyújtás stb. Mindezzel elbíbelődtek 2017. október 24-ig, amikor is a plénum megkezdte a törvényjavaslat megvitatását, pontosabban megkezdte volna, mert visszaküldték a közigazgatási és területrendezési, valamint a jogi, a fegyelmi és a mentelmi szakbizottságokhoz pótlólagos jelentés elkészítése végett. 2017. november 7-én a képviselőházban 219 szavazattal elfogadták, de a jegyzőkönyvben szerepelt 27 ellenszavazat, 14 tartózkodás és az is, hogy egy képviselő nem vett részt a megszavazáson. Lehet, hogy a honatyák fellélegeztek, hogy több mint két évvel a nekifutás után elfogadásra került ez a törvény, legalábbis az a 219, aki igennel szavazott. Nyugalmuk azonban nem tarthatott sokáig. 2017. november 27-én kihirdetés végett megküldött törvényt december 15-én Klaus Johannis újratárgyalás végett visszaküldte a szenátus elnökéhez. Ennek alapján a felsőház újratárgyalta és 2018. április 11-én azt elfogadta, majd átküldték a képviselőházhoz. A képviselőháznak újabb két hónap szükségeltetett ahhoz, hogy újratárgyalják az előzetesen elfogadott törvényt. Megszavazására október 13-án került sor 221 igen szavazattal, 29 ellenszavazattal, 16 tartózkodással és egy képviselői „távolmaradással”. Következett volna a kihirdetés, de június 21-én az RMDSZ, az USR és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportjának 51 honatyája, akikhez csatlakozott néhány független képviselő, alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg, s a taláros testülethez fordult. Nem térnénk ki az alkotmánybírósághoz eljuttatott beadvány tartalmára, s ezt azért, mert a testület a július 18-án kiközölt 2018/532-es döntésével elutasította az alkotmányossági aggályokat, azokat megalapozatlannak tartva. Ilyenképpen már nemigen lehetett akadálya az államelnök általi kihirdetésnek: ama augusztus 8-án keltezett 2018/734-es dekrétummal sor is került. Egyébként míg „pátyolgatták” a módosító jellegű törvényjavaslatot, a Cioloș-kormány is lépett: a 2016/55-ös sürgősségi kormányrendelettel ugyancsak belenyúlt a 2010/255-ös törvény egyik szakaszába. Kártérítési igény jogorvoslata Átolvasva a minap megjelent 2018/233-as törvényt, arra a következtetésre jutunk, hogy az abban foglalt módosító és kiegészítő jellegű előírások túlnőnek a 2015-ben benyújtott törvényjavaslatba foglaltakon. Így szinte teljes egészében átíródott, átfogalmazódott a törvénynek az a terjedelmes első szakasza, amely megállapítja azon szükséges intézkedések foganatosításának a törvényes keretét, amelyek bizonyos építkezési és más beruházási munkálatok elvégzése végett feltételezik a közérdekű kisajátítást, legyen szó országos, megyei vagy helyi érdekről. Ugyancsak átszabták ama 2-es szakasznak egyes előírásait is, amely utal azon munkálatokra, amelyek közérdekűnek nyilvánítandóak. Köztudott, hogy a kisajátítások jobbára magántulajdonban lévő ingatlanokra (lakóházakra, különböző épületekre, építményekre, területekre stb.) vonatkoznak, s ilyenképpen az egykori tulajdonosok úgymond kárvallottak. A törvény viszont mindig is rendelkezett a kártalanításról, a kártalanítás kvantumának a megállapításáról. Ugyanakkor a törvényben eddig is szerepelt olyan előírás, miszerint a kártérítés kvantumával elégedetlen kisajátítottnak jogában áll az igazságszolgáltatási szervekhez fordulnia. Erre vonatkozóan a törvény 22-es szakaszában találhattunk és találhatunk ezen túl is előírásokat. A most megjelent törvény viszont újdonságokat is tartalmaz, azaz úgymond átrendezte az igazságszolgáltatási eljárást. Igen, mert a szóban forgó 22-es szakasz több bekezdéssel is kiegészült. Ezek szerint a kártalanítás kvantumával elégedetlen érintett/érdekelt személy beadványának a benyújtását követően a bíróság kitűzi a határidőt, és elrendeli a tulajdonosok, valamint mindazon személyek beidézését, akik esetleg jogos igényt formálhatnak a kisajátított ingatlannal kapcsolatosan. A kisajátított személy kérésének a megoldásában mindvégig jelen kell lennie az ügyésznek. A bíróság elsődleges feladata annak az ellenőrzése, hogy teljesültek-e mindazon feltételek, amelyeket megkövetel a törvény a kártérítés kvantumának a megállapítására vonatkozóan. Az ügy megoldása végett a bíróság létrehoz majd egy szakértői bizottságot, amelyben három szakértő vesz részt. Egy a bíróság által kijelölt, egy, akit a kisajátító jelöl ki és egy harmadik, akiket a kisajátítás alá eső személyek jelölnek ki. Ez a három szakértő az általuk készítendő szakértői jelentés esetében szem előtt kell tartsa a közjegyzői kamarák által kidolgozott és aktualizált szakértői véleményeket is, ugyanakkor a bíróság által megállapítandó kártérítés nem lehet kisebb, mint az, amelyet már felajánlott a kisajátító, és nem lehet nagyobb, mint az, amelyet kérelmez a kisajátított. Nyomatékolandó, hogy akárcsak eddig a kártalanítás kvantumára vonatkozó beadvány, illetve peres eljárás nem függeszti fel a kisajátítást, sem pedig az esedékes kivitelezési munkálatok megkezdését. Hecser Zoltán