Főként helyi közösségi ünnepek hangulatát emelik énekeikkel a madéfalvi Rokolya Népi Énekegyüttes tagjai, de mindemellett fontos küldetésnek tekintik a népviseletek megmentését és a népi kultúra népszerűsítését. Így a hétköznapokban is igyekeznek hitelesen szemléltetni a fiataloknak, hogy a népi kultúra nem ósdi dolog. Az immár 12 éve működő együttes tagjaival a madéfalvi iskolában beszélgettünk. A madéfalvi Rokolya Népi Énekegyüttes 2010-ben alakult. A többnyire helyi pedagógusok alkotta csoport először egy nagyböjti ünnepen, a templomban énekelt népi énekeket. Az akkori csapathoz a későbbiekben mások is csatlakoztak. Az elmúlt 12 évben számos helyi ünnepen felléptek, de vendégszerepeltek Budapesten a Magyarság Házában, Bonyhádon és Szekszárdon, de láthatjuk őket az Erdélyi Magyar Televízió és az Erdélyi Népzenészek Egyesülete közös produkciójában, a Hangőrzők sorozatban is – tudtuk meg Sárosy Katalin pedagógustól, az énekegyüttes vezetőjétől. – Az elején még nem is volt neve az énekegyüttesnek. Egy alkalommal plakátra akarták felírni az együttes nevét, ekkor kezdtünk el ötletelni rajta. A névválasztással mindenképp ki akartuk fejezni, hogy a népi kultúra mennyire fontos számunkra. Úgy emlékszem, Melinda, a csoportunk egyik tagja mondta, hogy a rokolya lenne jó, hiszen hozzánk, nőkhöz is illik. Végül ez a név mindannyiunknak tetszett, szeretjük ezt a nevet. Azóta a rokolyákat is a szívünkbe zártuk – mondta az énekegyüttes vezetője. Hozzátette: a rokolya név annyira kötelezi őket, hogy azóta, ha anyagi lehetőségeik is engedik, igyekeznek megvásárolni a településen és a környékbeli falvakon élőktől a használaton kívüli rokolyákat azért, hogy ne vesszenek kárba. [caption id="attachment_152180" align="alignnone" width="2560"] A madéfalvi Rokolya Népi Énekegyüttes tagjai látogatásunkkor is énekeltek. A hétköznapi próbákon akad hiányzó, de a fellépéseken mind jelen vannak[/caption] Csak tiszta forrásból – A népdalokat csak tiszta forrásból tanuljuk, és így is próbálunk hozzájuk viszonyulni. Igyekszünk a legrégebbieket válogatni. Ez főként Katinak a nagy feladata és érdeme. Úgy gondoljuk, hogy az általunk énekelt dalokhoz méltó módon illenek a még meglévő tulipántos ládákban tartott rokolyák – ezt már Regián Melinda pedagógus, az énekegyüttes tagja mondta. Sárosy Katalin arra is rámutatott: a rokolyák felvásárlása, mentése közben azt tapasztalták, hogy a kommunista világban felnőtt nemzedék főként csak a piros-fekete színű rokolyákat ismeri, és nem sokat tudnak arról, hogy Madéfalván nem csak ezzel a két színnel létezett népviselet. – Mi is alaposabban utánanéztünk népviseleteinknek, keresgéltünk, és aztán még népviseletmustrát is szerveztünk, meg egy kicsit megmagyaráztuk, melyik színnek mi a jelentése, vagy annak idején miért éppen így szőtték a rokolyákat. Ennek a mustrának nagy sikere volt. Amikor itt táboroztak Madéfalván a bukovinai székelyek, akkor nekik is megszerveztük. Itt volt néhány nagy tekintélynek örvendő néprajzos is, és ők is nagyon elismerően szóltak. Kiemelték, hogy ne egyenruhaként tekintsünk népviseletünkre – tette hozzá Katalin. [caption id="attachment_152178" align="alignnone" width="919"] Előadás élő zenével. Szívvel-lélekkel, csak tiszta forrásból[/caption] Bemelegítés rokolya módra A Rokolya Népi Énekegyüttesnél tett látogatásunkkor azt is megtudtuk, hogy az együttes tagjai általában hetente találkoznak, de ha fellépésre készülnek, akkor sűrűbben próbálnak. – Mindannyian eléggé elfoglaltak vagyunk. Munkahely, család, gyermekek, tehát van tennivaló, de ragaszkodunk a heti egy alkalomhoz – mutatott rá az énekegyüttes vezetője. Arra a kérdésre, hogy miként alakul egy találkozójuk, hangos nevetéssel azt válaszolták: először rokolya módra bemelegítenek. Megjegyezték, a nevetés tárgya csupáncsak az, hogy az egy hét alatt annyira felgyűl a mondanivalójuk, hogy a bemelegítés helyett legtöbbször csak beszélgetnek, utána énekléssel folytatják a próbát. – Jól megkönnyebbülten kezdjük az éneklést, hiszen nagyjából hasonlóak a gondjaink, amelyeket meg tudunk itt beszélni – tette hozzá Regián Melinda. Sárosy Katalin kiemelte, ha eseményre készülnek, akkor mindenképp tematikus dalokat énekelnek a próbákon, máskor pedig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének adatbázisában fellelhető gyűjtéseket gyakorolják. – Kezdetben Erdély több tájegységének népdalait énekeltük. Igyekeztünk megragadni minden továbbképzési lehetőséget, és néhány évvel ezelőtt éppen az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában volt egy továbbképző, ahol Györfi Erzsébet és Szalay Zoltán megmutatták, hogy a Zenetudományi Intézet adatbázisa mekkora kincs. Akkoriban nagyon sok itteni Kodály- és Bartók-gyűjtést gyakorolgattunk. Finomítgattuk a hallásunkat a régi felvételekhez. A beszélgetésünk folytatásában az énekcsoport tagjai elmondták, gyakran nehézséget okoz, kihívás elé állítja őket egy-egy ének megtanulása, hiszen nem mindig tiszta a hangfelvétel, illetve a kézzel lejegyzett kottát olvasni sem mindig egyértelmű. Sárosy Katalin megjegyezte, mindebben a könnyebbség az, hogy a csoportban szinte mindenkinek van zenei végzettsége, ennek ellenére a dalok tanulásakor nagy segítségünkre van Ványolós Orsolya szakmai tudása. Ezenkívül arra is rámutatott, hogy mindenkinek megvan az együttesen belüli saját szerepe. Például Boldizsár Katalin nagyon szépen rajzol, ezért ő tervezte és rajzolta meg az együttes logóját. – 2019-ben megjelent egy CD-nk. A helyi önkormányzat pályázattal segített ki bennünket. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy jó volna néhány dalt rögzíteni, aztán abban az évben azon dolgoztunk, hogy megjelenhessen ez a hanghordozó, amelynek megszerveztük a bemutatóját, és meghívtuk azokat is, akik nagyon sokat segítettek a kiadásában. Akkora hála és rádöbbenés volt számunkra, hogy akik ebben a műfajban dolgoznak, mennyire mellénk álltak olyan szakmai dolgokban, amelyekre nem is gondoltunk volna – emelte ki Sárosy Katalin. Rámutatott: a CD megjelentetésében többek között segítségükre volt Györfi Erzsébet népdalénekes, Sándor Csaba balánbányai pedagógus, táncoktató, aki a hangstúdióját ajánlotta fel, Ségercz Ferenc furulyakíséretet biztosított, Ádám Gyula fotós fényképekkel segített, és más fontos szakmai tanáccsal is ellátott, de számos ismeretlen jótevő is akadt. – Mindazok, akik segítettek, azért is tehették ezt, mert látták, hogy az a törekvés, amelyet képviselünk, valóban az értékmentésről szól – mondta Regián Melinda. Átadják gyerekeiknek a népi kultúrát A Rokolya Népi Énekegyüttes tagjai szerint az értékmentés eddig sikeresnek bizonyult. – Nekem van egy egészen friss élményem, egy nagyon jó visszajelzés a tevékenységünkkel kapcsolatban. A március 15-i rendezvényen szinte mindenki szerepelt, akinek köze van Madéfalvához. Egyaránt felléptek a kisiskolások és a nagyobb osztályosok is, illetve minket is meghívtak. Az előadás utáni napokban több gyermek is mondta nekem, hogy látott minket a színpadon. Az egyikük azt mondta: „Most már tudom, hogy nekünk miért énekelsz ilyen szépen.” Úgy gondolom, hogy így be lehet csipegetni az ő életükbe is a népi kultúrát. Szeretnénk, ha azt látnák, ez nem valami ósdi dolog, és Kodály Zoltán hagyatékát szeretnénk képviselni: „Az ének hűség otthonunkhoz, hűség múltunkhoz, édesapánkhoz, édesanyánkhoz, történelmünkhöz. Hűség az anyanyelvhez, hűség önmagunkhoz. Fontos éltető erő sok gonddal, bajjal küszködő világunkban, erőt ad a jövőért vívott kemény harcainkban. Aki énekel, nem magára gondol elsősorban. Azért énekel, mert az ének kitárulkozás, az ének vallomás, az ének vigasz, eszköz a másik emberhez, egy nagyobb közösséghez. Az ének a lélek megtartó ereje, azért van, hogy a szív el ne hervadjon.” Tehát ha senki nem mutatja meg a kultúra szépségeit a fiataloknak, akkor nincs is ahonnan tudják, hogy mekkora érték – tette hozzá a Rokolya együttes vezetője. A csoporttagok közül többen is megjegyezték, a saját családjukban és osztályukban igyekeznek népszerűsíteni a népi kultúrát. Az együttes tagjai azt is elmondták, gyakran énekelnek keserves dalokat, hiszen nemcsak a dallamváltozatokat csodálják, hanem a dalok szövegét is. Találkozásunk végén is felcsendült az „Ó, én szegény kismadár...” kezdetű keserves dal, de a szomorkás hangulatot végül felülírta „A szomszédban van egy leány, kínálkodnak véle” kezdetű Csíkszenttamáson gyűjtött vidám dal eléneklése.

Biró István