Kicsi utca, love, nagyvilág

Bíró István
Becsült olvasási idő: 2 perc

Mindössze mintegy másfél méter széles és nagyjából hatvan méter hosszú. A helyiek csak úgy hívják, „kicsiucca”. Kicsi, de megkímél mintegy fél kilométeres pluszgyaloglástól, és biciklivel is könnyen át lehet surranni rajta, habár a ritkábban arra járók nem igazán tudják bevenni az elején lévő éles kanyart. Óvodásként és iskolásként a magunk által vezetett Lábbusz arra vitt, most is gyakran ott rövidítek, ha éppen arrafelé van dolgom. Gyermekként az utca vége tele volt izgalmakkal, ugyanis az ott lévő úgynevezett vízre járó kapu alatt gyakran kijött Kormi, a kutya, és nem viccelt, nemcsak ugatott, harapni is akart. Nem csak mi, gyermekek láttuk, gondoltuk így. Ezt az is bizonyítja, hogy néhány hete egykori óvodámról írtam riportot, és amikor a volt óvó nénimmel találkoztam, nosztalgiázás közben ő is említette: ugye, emlékszem, amikor egy alkalommal hazakísért – mert a szomszédban lakó barátnőjéhez ment látogatóba –, és a kutya megtámadott!? 
Szóval ilyen ez a kicsi utca. No meg szemetes. Régen közösségi összefogással a nagy utca lakói vittek töltést, hogy ne kelljen bokáig érő sárban járni. Aki nem tudott részt venni, küldte a felest a munkásoknak. Napjainkban sem a felesre, sem a töltésre nincs nagy szükség, de arra lenne, hogy a környéken bicikliző és szemetelő gyermekek megtisztítsák, hiszen ők azok, akik ott szemetelnek. Ennyit a trehányságról, azt látni elég gyakran és mindenhol. 
Inkább arról szólnék, hogy egy alkalommal igencsak meglepődtem, amikor volt egyetemi tanárom Facebook-bejegyzését olvastam. Arról írt, hogy találtak egy átjárót, amely keskenyebb, mint Párizsban a Halászó macska utcája. Ennek a neve: Szerelem magasfeszültségen utca. A mellékelt fotón a mi „kicsiuccánk” volt, illetve az a villanyoszlop, amelynek figyelmeztető festésére a „Love” felirat is rákerült. Néhány napja a Facebook emlékeztette egykori oktatómat arra, hogy mifelénk járt. Aztán egy-két nappal később egy kolozsvári kedves barát jelezte, hogy olvasta a Kovászna megyei volt családorvosának bejegyzését, miszerint településünkön kereste a Szerelem magasfeszültségen utcát. A bejegyzésben az állt: a keresés felért egy caminós zarándoklattal.
Így a végére jöjjenek a közhelyek: kicsi a világ, és hegy heggyel nem, de ember emberrel találkozik, ha máshol nem is, akkor a kicsi utcában.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!