tiszta égbolt
Kibővültek az adatközlési kötelezettségek
Nemrégiben (pontosabban a július 29-i lapszámban) számoltunk be ama 2019/129-es törvényről, amely a pénzmosás megelőzésére és a terrorizmus finanszírozására, megelőzésére és leküzdésére, valamint egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére vonatkozik. A július 20-án hatályba lépett törvény révén újólag módosítottak és kiegészítettek egyes érvényben lévő jogszabályokat, azok közt lévén az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó 2000/26-os kormányrendelet is. Az alapító okirattal és a bejegyeztetési eljárással kapcsolatos módosításából és kiegészítéséből származó kötelezettségeknek az alapítványok és egyesületek illetékeseinek egy éven belül kell eleget tenniük. Ugyanakkor ez esztendő november 18-ig „működőképessé” kell válniuk a reális haszonélvezők törzskönyveinek, amelyekről a törvény rendelkezik.
[caption id="attachment_93590" align="aligncenter" width="1200"]
Nevesíteni kell az összes szereplőt, akárcsak a részvényeket...[/caption]
A szóban forgó 2019/129-es törvény csupán néhány szakaszát módosítja, illetve egészíti ki az eddig már több hasonló „beavatkozáson” átesett 2000/26-os kormányrendeletnek. Kezdenénk azzal, hogy ezentúl az egyesületek esetében azok alapító okiratában kötelező módon beírandó az egyesület tagjainak nem csupán a neve, hanem személyi azonosító számuk (CNP), személyi igazolványuk szériája és száma, a társult jogi személyiségű entitások esetében pedig azok fiskális azonosító száma (CIF). Az egyesület megnevezésének kötelező módon tartalmaznia kell az „egyesület” szót is, amennyiben a megnevezés idegen nyelven van kifejezve, azt le kell fordítani és be kell írni (mármint az alapító okiratba) román nyelven is. Amennyiben az egyesületnek részesei olyan személyek, akik nevei vagy, amelyeknek megnevezései a latinnál másabb írásmódban vannak megszerkesztve, azokat a neveket vagy megnevezéseket latin betűkkel is át kell írni, megfelelően azon személyi igazolványoknak, illetve létrehozási okiratoknak, amelyeket a hovatartozási állam vagy a román állam hatóságai bocsátottak ki, és ebben az „átírt” (transliterată) formában kell használni minden azon esetekben, amikor az adott egyesületnek a hivatalos irataiban ezek a személyek szerepelnek. Az egyesület bejegyeztetési kéréséhez melléklendő dokumentumok (amelyről egyébként a jogszabály 7-es szakasza rendelkezik, kibővült két aktával: az a személy, aki megfogalmazza, illetve aláírja a bejegyeztetési kérést, saját felelősségére hitelesített nyilatkozatot tesz (azaz mellékel), amelynek tartalmaznia kell az egyesület reális haszonélvezőinek (beneficiari reali) az azonosító adatait, olyan értelemben, ahogy arról rendelkeznek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és leküzdése terén hatályos szabályzók. A reális haszonélvező azonosító adatai a következők: családnév, név, születési dátum, személyi azonosító szám, személyi igazolvány szériája és száma, állampolgárság, lakhely vagy rezidencia. A másik melléklendő egy tanúsított másolat az egyesület tagjainak a személyi azonosságát bizonyító okiratokról. Amennyiben az említett okiratok, illetve nyilatkozat egy idegen nyelven van(nak) megszerkesztve, azokat tanúsított másolatban kell benyújtani együtt egy engedélyezett fordító által lefordított és hitelesített fordítással.
Nagy vonalakban hasonlóan kell eljárni az alapítványok megalapítása és bejegyeztetése tekintetében is. A jogszabály 16-os szakasza rendelkezik az alapítvány alapító okiratáról és annak statútumáról. Nos, az előbbinek ezentúl kötelező módon tartalmaznia kell az alapító vagy esetenként az alapítók családnevét, nevét, személyi azonosító számát (CNP), személyi igazolványa szériáját és számát, a jogi személyiségű entitás esetében annak megnevezését és fiskális azonosító számát (CIF), valamint a lakhelyet/rezidenciát vagy a székhely címét. Amennyiben az alapítók nevei vagy megnevezései másabb írásmódban vannak megszerkesztve, mint a latin, ugyancsak követni kell, illetve be kell tartani azt az „átírást”, amire már utaltunk az egyesületek esetében. Idetartozik az is, hogy amennyiben az alapítvány igazgatótanácsa tagjainak családneve és neve nem latin betűmóddal van írva, ugyancsak érvényes a latin írásmódra való „átírás”. Az alapítványok bejegyeztetési kéréséhez melléklendő dokumentumok száma is kibővült kettővel. Az egyik az alapítók és az igazgatótanács tagjai személyazonosságát igazoló eredeti aktákról készült tanúsított másolat, a másik pedig azon személy saját felelősségére adott hitelesített formájú nyilatkozata, akit felhatalmaztak a jogi személyiség megszerzésére vonatkozó eljárással, és amelynek tartalmaznia kell az alapítvány reális haszonélvezőinek a személyazonosságára vonatkozó adatokat. Ezek az azonosító adatok a következők: családnév, név, születési év, személyi azonosító szám (CNP), személyi igazolvány szériája és száma, állampolgárság, lakhely vagy rezidencia.
Lévén, hogy a most hatályossá vált törvénybe bekerült egy új fogalom is, a reális haszonélvező (benbeficiar real) fogalma, és az gyakran szerepel a különböző előírásokban, érdemes utalnunk arra, hogy a törvény 4-es szakasza értelmében a reális haszonélvező alatt értendő azon bármelyik magánszemély, aki végső soron birtokolja vagy ellenőrzése alatt tartja az ügyfelet és/vagy magánszemélyt, akinek a nevében realizálódik egy tranzakció, egy művelet vagy egy tevékenység. Ugyanezen szakasz részletezi, hogy mit is foglal, foglalhat magába a reális haszonélvező fogalma (például a kereskedelmi társaságok esetében). A 2000/26-os kormányrendelet egyes előírásainak mostani módosítása, illetve kiegészítése arra enged következtetni, hogy azok révén a hatóságok számára lehetővé kívánják tenni az azokban szerepet vállalók „alaposabb megismerését”, illetve az egyesületek és az alapítványok pénzműveleteinek (főleg az átutalások tekintetében) folyamatos nyomon követése. (Amúgy ezt a célt szolgálja annak a törzskönyvnek a létrehozása is, amelyre már utaltunk.) A fentiekben az alapítványok és az egyesületek létrehozásával és bejegyeztetésével kapcsolatos módosító, illetve új előírások vázlatos ismertetésére tértünk ki. Nyomatékolandó, hogy a 2000/26-os kormányrendeletnek másabb előírásai is módosultak vagy kiegészültek (például a 27-es szakasz két újabb szakasszal bővült ki, akárcsak a 34-es, módosult a 38-as, az 56-os, a 60-as, a 73-as, 74-es és a 75-ös szakasz szövege), s azok mostani megszövegezésükben hatályossá is váltak. Lényegi, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy megszigorító jellegű előírásokról van szó, s éppen ezért ajánlatos azok alapos áttanulmányozása az érintett/érdekelt entitások illetékesei által. Mindenekelőtt azok által, akik ebben az időszakban kívánnának létrehozni és bejegyeztetni egy alapítványt vagy egyesületet. Megsúgjuk: lesz amin elmélkedni, amin rágódni, s amit fontolóra venni.
A „bemutatóra szóló” végnapjai
A 2019/129-es törvény 61-es szakasza értelmében annak hatályba lépésétől, azaz július 20-tól kezdődően megtiltódott bemutatóra szóló részvények kibocsátása és az azokkal való műveletek. Az előzetesen kibocsátott bemutatóra szóló részvényeket névre szóló részvényekre kell konvertálni és az aktualizált alapító okiratot be kell nyújtani a kereskedelmi törzskönyvi hivatalhoz. Mindazok, akik birtokolnak valamilyen címen bemutatóra szóló részvényeket, azokat 2021. január 15-ig le kell adják a kibocsátó részvénytársaság székhelyén. Ezen határidő lejártával a társaság ügyvezető tanácsa beírja a részvényesek törzskönyvébe a részvényes magánszemély családnevét, nevét, személyi azonosító számát és lakhelyét, vagy amennyiben jogi személyiségű részvényesről van szó, annak megnevezését, székhelyét, bejegyeztetésének számát és egyéni adószámát (CUI). Az említett határidő lejártakor a kibocsátó részvénytársaság székhelyére be nem nyújtott bemutatóra szóló részvények megsemmisítődnek, s következésképpen megfelelő módon csökkentődik a törzstőke. Amennyiben az előírt határidőig nem kerül sor a konvertálási kötelezettség teljesítésére, az maga után vonja a részvénytársaság feloszlatását. Továbbá a 62-es szakasz értelmében 2020. július 17-ig a kereskedelmi törzskönyvbe bejegyeztetett társaságoknak, azok törvényes képviselői gondoskodása révén a kereskedelmi törzskönyvi hivatalhoz be kell nyújtaniuk egy nyilatkozatot a reális haszonélvezők személyazonossági adataira vonatkozóan, hogy azokat bejegyezhessék a hivatalnál, a társaságok reális haszonélvezőinek a törzskönyvébe. (Ennek a törzskönyvnek a vezetése az Országos Kereskedelmi Törzskönyvi Hivatalra hárul.)
Ezek szerint a minap hatályba lépett törvény módosította és kiegészítette a társasági, az újraközölt 1990/31-es törvény jó néhány szakaszát. Lényegében arról van szó, hogy ennek a törvénynek a szövegéből, mint olyan, kikerült a „bemutatóra szóló részvény” szintagmája, illetve fogalma. Következésképpen a törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó IV-es fejezete minden olyan szakaszában, illetve azok bekezdéseiben, amelyekben utalás volt a bemutatóra szóló részvényekre, a szöveg módosult, és abból kikerült a „bemutatóra szóló részvény”.
„Tiszta” cégalapítók
Közel 40 szociáldemokrata honatya még 2017 végén kezdeményezte a társasági törvény, az utólag módosított és kiegészített 1990/31-es törvény ama 6-os szakaszának az előírásait, amely értelmében kik lehetnek egy kereskedelmi társaság létrehozásában meghatározó szerepet játszó személyek, azaz alapítók. A törvény elfogadására nemrégiben került sor, s az a Hivatalos Közlöny augusztus 2-i számában jelent meg, azóta már hatályba is lépett. A 2019/162-es törvényről van szó, amely révén átfogalmazódott a szóban forgó 1990/31-es törvény 6-os szakaszának (2)-es bekezdése. Az eddig hatályos megszövegezés szerint nem lehetnek alapítók azok a személyek, akik a törvény értelmében cselekvőképtelenek vagy el voltak ítélve bizonyos bűncselekmények (korrupciós bűncselekmények, sikkasztás, adócsalás, pénzmosás, terrorizmus finanszírozása, vagyonellenes bűncselekmények stb.) okán. Az augusztus 4-től hatályos új megszövegezés értelmében azok a személyek nem lehetnek alapítók, akik számára végleges bírói ítélet révén megtiltódott az alapítói minőség gyakorlása, mint a már említett bűncselekmények elkövetése okán meghozott ítélet komplementáris büntetéseként. Tehát egy árnyaltabb megfogalmazásról van szó, s az új rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy ha ahhoz a börtönbüntetéshez nem „társult” ilyen vagy olyan jogfosztás – ez esetben a cég alapítói minőség gyakorlása –, akkor az a személy igenis lehet cégalapító.
Hecser Zoltán
Nevesíteni kell az összes szereplőt, akárcsak a részvényeket...[/caption]
A szóban forgó 2019/129-es törvény csupán néhány szakaszát módosítja, illetve egészíti ki az eddig már több hasonló „beavatkozáson” átesett 2000/26-os kormányrendeletnek. Kezdenénk azzal, hogy ezentúl az egyesületek esetében azok alapító okiratában kötelező módon beírandó az egyesület tagjainak nem csupán a neve, hanem személyi azonosító számuk (CNP), személyi igazolványuk szériája és száma, a társult jogi személyiségű entitások esetében pedig azok fiskális azonosító száma (CIF). Az egyesület megnevezésének kötelező módon tartalmaznia kell az „egyesület” szót is, amennyiben a megnevezés idegen nyelven van kifejezve, azt le kell fordítani és be kell írni (mármint az alapító okiratba) román nyelven is. Amennyiben az egyesületnek részesei olyan személyek, akik nevei vagy, amelyeknek megnevezései a latinnál másabb írásmódban vannak megszerkesztve, azokat a neveket vagy megnevezéseket latin betűkkel is át kell írni, megfelelően azon személyi igazolványoknak, illetve létrehozási okiratoknak, amelyeket a hovatartozási állam vagy a román állam hatóságai bocsátottak ki, és ebben az „átírt” (transliterată) formában kell használni minden azon esetekben, amikor az adott egyesületnek a hivatalos irataiban ezek a személyek szerepelnek. Az egyesület bejegyeztetési kéréséhez melléklendő dokumentumok (amelyről egyébként a jogszabály 7-es szakasza rendelkezik, kibővült két aktával: az a személy, aki megfogalmazza, illetve aláírja a bejegyeztetési kérést, saját felelősségére hitelesített nyilatkozatot tesz (azaz mellékel), amelynek tartalmaznia kell az egyesület reális haszonélvezőinek (beneficiari reali) az azonosító adatait, olyan értelemben, ahogy arról rendelkeznek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és leküzdése terén hatályos szabályzók. A reális haszonélvező azonosító adatai a következők: családnév, név, születési dátum, személyi azonosító szám, személyi igazolvány szériája és száma, állampolgárság, lakhely vagy rezidencia. A másik melléklendő egy tanúsított másolat az egyesület tagjainak a személyi azonosságát bizonyító okiratokról. Amennyiben az említett okiratok, illetve nyilatkozat egy idegen nyelven van(nak) megszerkesztve, azokat tanúsított másolatban kell benyújtani együtt egy engedélyezett fordító által lefordított és hitelesített fordítással.
Nagy vonalakban hasonlóan kell eljárni az alapítványok megalapítása és bejegyeztetése tekintetében is. A jogszabály 16-os szakasza rendelkezik az alapítvány alapító okiratáról és annak statútumáról. Nos, az előbbinek ezentúl kötelező módon tartalmaznia kell az alapító vagy esetenként az alapítók családnevét, nevét, személyi azonosító számát (CNP), személyi igazolványa szériáját és számát, a jogi személyiségű entitás esetében annak megnevezését és fiskális azonosító számát (CIF), valamint a lakhelyet/rezidenciát vagy a székhely címét. Amennyiben az alapítók nevei vagy megnevezései másabb írásmódban vannak megszerkesztve, mint a latin, ugyancsak követni kell, illetve be kell tartani azt az „átírást”, amire már utaltunk az egyesületek esetében. Idetartozik az is, hogy amennyiben az alapítvány igazgatótanácsa tagjainak családneve és neve nem latin betűmóddal van írva, ugyancsak érvényes a latin írásmódra való „átírás”. Az alapítványok bejegyeztetési kéréséhez melléklendő dokumentumok száma is kibővült kettővel. Az egyik az alapítók és az igazgatótanács tagjai személyazonosságát igazoló eredeti aktákról készült tanúsított másolat, a másik pedig azon személy saját felelősségére adott hitelesített formájú nyilatkozata, akit felhatalmaztak a jogi személyiség megszerzésére vonatkozó eljárással, és amelynek tartalmaznia kell az alapítvány reális haszonélvezőinek a személyazonosságára vonatkozó adatokat. Ezek az azonosító adatok a következők: családnév, név, születési év, személyi azonosító szám (CNP), személyi igazolvány szériája és száma, állampolgárság, lakhely vagy rezidencia.
Lévén, hogy a most hatályossá vált törvénybe bekerült egy új fogalom is, a reális haszonélvező (benbeficiar real) fogalma, és az gyakran szerepel a különböző előírásokban, érdemes utalnunk arra, hogy a törvény 4-es szakasza értelmében a reális haszonélvező alatt értendő azon bármelyik magánszemély, aki végső soron birtokolja vagy ellenőrzése alatt tartja az ügyfelet és/vagy magánszemélyt, akinek a nevében realizálódik egy tranzakció, egy művelet vagy egy tevékenység. Ugyanezen szakasz részletezi, hogy mit is foglal, foglalhat magába a reális haszonélvező fogalma (például a kereskedelmi társaságok esetében). A 2000/26-os kormányrendelet egyes előírásainak mostani módosítása, illetve kiegészítése arra enged következtetni, hogy azok révén a hatóságok számára lehetővé kívánják tenni az azokban szerepet vállalók „alaposabb megismerését”, illetve az egyesületek és az alapítványok pénzműveleteinek (főleg az átutalások tekintetében) folyamatos nyomon követése. (Amúgy ezt a célt szolgálja annak a törzskönyvnek a létrehozása is, amelyre már utaltunk.) A fentiekben az alapítványok és az egyesületek létrehozásával és bejegyeztetésével kapcsolatos módosító, illetve új előírások vázlatos ismertetésére tértünk ki. Nyomatékolandó, hogy a 2000/26-os kormányrendeletnek másabb előírásai is módosultak vagy kiegészültek (például a 27-es szakasz két újabb szakasszal bővült ki, akárcsak a 34-es, módosult a 38-as, az 56-os, a 60-as, a 73-as, 74-es és a 75-ös szakasz szövege), s azok mostani megszövegezésükben hatályossá is váltak. Lényegi, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy megszigorító jellegű előírásokról van szó, s éppen ezért ajánlatos azok alapos áttanulmányozása az érintett/érdekelt entitások illetékesei által. Mindenekelőtt azok által, akik ebben az időszakban kívánnának létrehozni és bejegyeztetni egy alapítványt vagy egyesületet. Megsúgjuk: lesz amin elmélkedni, amin rágódni, s amit fontolóra venni.
A „bemutatóra szóló” végnapjai
A 2019/129-es törvény 61-es szakasza értelmében annak hatályba lépésétől, azaz július 20-tól kezdődően megtiltódott bemutatóra szóló részvények kibocsátása és az azokkal való műveletek. Az előzetesen kibocsátott bemutatóra szóló részvényeket névre szóló részvényekre kell konvertálni és az aktualizált alapító okiratot be kell nyújtani a kereskedelmi törzskönyvi hivatalhoz. Mindazok, akik birtokolnak valamilyen címen bemutatóra szóló részvényeket, azokat 2021. január 15-ig le kell adják a kibocsátó részvénytársaság székhelyén. Ezen határidő lejártával a társaság ügyvezető tanácsa beírja a részvényesek törzskönyvébe a részvényes magánszemély családnevét, nevét, személyi azonosító számát és lakhelyét, vagy amennyiben jogi személyiségű részvényesről van szó, annak megnevezését, székhelyét, bejegyeztetésének számát és egyéni adószámát (CUI). Az említett határidő lejártakor a kibocsátó részvénytársaság székhelyére be nem nyújtott bemutatóra szóló részvények megsemmisítődnek, s következésképpen megfelelő módon csökkentődik a törzstőke. Amennyiben az előírt határidőig nem kerül sor a konvertálási kötelezettség teljesítésére, az maga után vonja a részvénytársaság feloszlatását. Továbbá a 62-es szakasz értelmében 2020. július 17-ig a kereskedelmi törzskönyvbe bejegyeztetett társaságoknak, azok törvényes képviselői gondoskodása révén a kereskedelmi törzskönyvi hivatalhoz be kell nyújtaniuk egy nyilatkozatot a reális haszonélvezők személyazonossági adataira vonatkozóan, hogy azokat bejegyezhessék a hivatalnál, a társaságok reális haszonélvezőinek a törzskönyvébe. (Ennek a törzskönyvnek a vezetése az Országos Kereskedelmi Törzskönyvi Hivatalra hárul.)
Ezek szerint a minap hatályba lépett törvény módosította és kiegészítette a társasági, az újraközölt 1990/31-es törvény jó néhány szakaszát. Lényegében arról van szó, hogy ennek a törvénynek a szövegéből, mint olyan, kikerült a „bemutatóra szóló részvény” szintagmája, illetve fogalma. Következésképpen a törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó IV-es fejezete minden olyan szakaszában, illetve azok bekezdéseiben, amelyekben utalás volt a bemutatóra szóló részvényekre, a szöveg módosult, és abból kikerült a „bemutatóra szóló részvény”.
„Tiszta” cégalapítók
Közel 40 szociáldemokrata honatya még 2017 végén kezdeményezte a társasági törvény, az utólag módosított és kiegészített 1990/31-es törvény ama 6-os szakaszának az előírásait, amely értelmében kik lehetnek egy kereskedelmi társaság létrehozásában meghatározó szerepet játszó személyek, azaz alapítók. A törvény elfogadására nemrégiben került sor, s az a Hivatalos Közlöny augusztus 2-i számában jelent meg, azóta már hatályba is lépett. A 2019/162-es törvényről van szó, amely révén átfogalmazódott a szóban forgó 1990/31-es törvény 6-os szakaszának (2)-es bekezdése. Az eddig hatályos megszövegezés szerint nem lehetnek alapítók azok a személyek, akik a törvény értelmében cselekvőképtelenek vagy el voltak ítélve bizonyos bűncselekmények (korrupciós bűncselekmények, sikkasztás, adócsalás, pénzmosás, terrorizmus finanszírozása, vagyonellenes bűncselekmények stb.) okán. Az augusztus 4-től hatályos új megszövegezés értelmében azok a személyek nem lehetnek alapítók, akik számára végleges bírói ítélet révén megtiltódott az alapítói minőség gyakorlása, mint a már említett bűncselekmények elkövetése okán meghozott ítélet komplementáris büntetéseként. Tehát egy árnyaltabb megfogalmazásról van szó, s az új rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy ha ahhoz a börtönbüntetéshez nem „társult” ilyen vagy olyan jogfosztás – ez esetben a cég alapítói minőség gyakorlása –, akkor az a személy igenis lehet cégalapító.
Hecser Zoltán
.jpg)
