borús égbolt
Ki így látja, ki úgy
Nem maradt visszhang nélkül az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvényt újólag módosító, a múlt hét végén megjelent 2016/8-as sürgősségi kormányrendelet, valamint az azt megelőzően megjelent 2016/159-es kormányhatározat, amely révén módosították és kiegészítették az Adótörvénykönyv alkalmazásának módszertani normáit jóváhagyó 2016/1-es kormányhatározatot (egyébként mindkét új jogszabályról lapunk szerdai számában már vázlatosan beszámoltunk). Újabb és újabb vélemények, értékelések, meglátások, esetenként okoskodások látnak napvilágot, s nem hiányoznak a mellébeszélések sem. Sajnos, olyanok is új észrevételekkel rukkoltak ki, akiknek a Cioloş-kormány keretében aktív szerepük volt és van az adópolitika kidolgozásában és érvényre juttatásában, illetve az azzal kapcsolatos jogszabályok elfogadásában. Közöttük említhetjük Gabriel Biriş államtitkárt – akit egyébként kinevezésekor a szakterület egyik legtekintélyesebb személyiségeként emlegetett a pénzügyminiszter, Anca Dragu –, aki idején, pontosabban a múlt esztendő vége felé azt állította, hogy az épületek megadózása azok rendeltetésének függvényében indokolt és minden szempontból megalapozott. Most viszont mást mond: szerdán egy szakmai értekezleten kijelentette, hogy a jelenlegi épületadó révén zsugorodni fognak azon befektetések, amelyek minőségi épületek felépítésére irányulnának. Feltételezzük, ezt azért állította, mert az adott épület értékének függvényében állapítódik meg az épületadó. Hozzáfűzte azt is, hogy ha ez a dolog „világossá válik számunkra, akkor világossá válik az is, hogy mit kell tennünk”. Azt is hangoztatta, hogy botrányos helyzetek alakultak ki, aminek okán az épületekre vonatkozó nyilatkozatok benyújtásának határidejét el kellett napolni, és ebben közrejátszott az is, hogy nagyon sok felértékelés vált esedékessé. „Miért kell felértékelni ahhoz, hogy adókat számítsunk ki? Nem lenne jobb, ha megjelölnénk a törvény révén egy fix adóalapot, úgy, ahogy a jelenlegi rendszer működik a magánszemélyek esetében?” – teszi fel a költői kérdést az államtitkár. A magunk részéről csupán annyit fűznénk hozzá, hogy ezeket a kérdéseket a „nagy tekintélyű és tapasztalt szakértőnek” talán a múlt év decemberében kellett volna megfogalmaznia, vagy akár január folyamán, s nem azután, miután megjelent a Hivatalos Közlönyben és hatályba lépett a módszertani normákat módosító és kiegészítő kormányhatározat, amelynek kidolgozásában több mint bizonyos, hogy tevékenyen részt vett.
Hallani, olvasni még az államtitkárénál is meglepőbb, a valóságtól igen elrugaszkodó értékeléseket, érveléseket is. A sepsiszentgyörgyi megbízott polgármester a határidőt kitoló sürgősségi kormányrendelet kapcsán olyasmit állított, hogy „fennállt annak a kockázata, hogy aki eleget tett a törvényes kötelezettségének, és határidőre befizette évi adóját, mégsem kapja meg a kedvezményt, mert nem dolgozták fel időben az adatait”. Amit állít, az nonszensz, mert a kedvezmény az adóbefizetés időpontjában nyújtandó, már amennyiben arra március 31-e előtt került volna sor, s az időközben megjelent jogszabály értelmében most már amennyiben június 30-a előtt. Egy kolozsvári helyhatósági illetékes szerint „a minisztérium meghosszabbította a határidőt”. Nos, illene tudni, főleg egy illetékesnek, hogy nem a minisztérium, hanem a kormány hosszabbította meg a határidőt. Ugyanez a személy azt is állította, az egyéni vállalkozóknak is lesz idejük arra, hogy pontosan kiszámolják, mennyi adót kell fizetniük. Hogy miért éppen az egyéni vállalkozók, azt nem tudjuk, mert adót kell fizetnie az engedélyezett magánszemélynek, családi vállalkozásnak, a kft.-nek is. Egyébként pedig az adómegállapítás, adókivetés nem az adófizető feladata, hanem az adóhatóságé, ez esetben a helyi adóhivataloké. A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal Székelyudvarhely elnevezésű időszakos kiadványában „beruházás” címszó alatt terjedelmes írást olvashattunk a helyi adók és illetékek témakörében, s abban többek között azt hangsúlyozzák, hogy nem a városvezetés emelt a helyi adókon és illetékeken. Így megfogalmazva mentegetőzésnek tűnik ez az állítás, talán jobb lett volna a tények részletesebb ismertetése. Sokszor azt rójuk fel, hogy egy jogszabály szövege a megfogalmazás tekintetében kívánnivalót hagy maga után, az nem eléggé tárgyszerű és szabatos. Ez az elvárás még érvényesebb akkor, amikor valakik egy jogszabályt kívánnak ismertetni, bemutatni. Nos, e tekintetben is félreértésre adhat okot eleve a cím is, mert a helyi adóknak és illetékeknek nem sok közük van a felcímhez (beruházás). De ne legyünk szőrszálhasogatók. Ám megakad a szemünk azon, hogy fizikai személyeket emlegetnek adófizetőként, holott a szakirodalom ezt a fogalmat nem ismeri, hanem a természetes személy fogalmát, esetleg a magánszemélyét. Az épületek hol épületek, hol ingatlanok. Az Adótörvénykönyvben a helyi adók tekintetében az ingatlan fogalmat („imobil”) az Adótörvénykönyv nem használja, ott épületadóról, területadóról és járműadóról van szó. Hol ingatlant, hol lakást, hol épületet használva eleve félreértés születhet az adófizető részéről, főleg, ha kevésbé jártas az ügyintézés terén. Hallottunk arról is, hogy egyes önkormányzatoknál megmutatkoztak a tanácstalanság jelei, nevezetesen nem voltak tisztában azzal, hogy kell-e újabb határozatot hozniuk az adókedvezmény (ami rendszerint 10 százalékos) vonatkozásában. Pedig a dolog egyértelmű: az a határozat azon időpontig érvényes, amelynek megjelölése a kormány hatáskörébe tartozik, tehát amennyiben a kormány úgy döntött, hogy meghosszabbítja a kedvezményes befizetés határidejét június 30-ig, akkor a tanácsi határozat érvényessége is automatikusan kitolódik erre az időpontra. De sajnos ez esetben is van, aki így látja, meg van olyan is, aki amúgy.
Hecser Zoltán
.jpg)