havazás
Jogokkal, jogtalanul
Semmi nem változott. Valószínűleg egyetlen iskolában sem. Talán volt, ahol ismertették az osztályfőnökök a megváltozott keretszabályzatot, ami a tanintézetek belső szervezését illeti, talán a nagyobb diákok közül néhányhoz eljutott a hír a médiából, de a legtöbb helyen nem érte el a pedagógusok, diákok ingerküszöbét az újdonság.
Nem büntethető a tanuló, ha nem hord egyenruhát, nem kell szolgálatot vállalnia, osztályzattal nem büntethető, és a mobiltelefont le kell tennie órán egy kijelölt helyre, hacsak a tanár nem engedi meg az eszköz használatát. Ezek az új elemek bővítik a meglévő szabályzatot, amelyben ugyebár olyan pontok is vannak, hogy a tanulót nem lehet megalázni, kitenni az óráról, tiszteletben kell tartani személyiségi jogait… Csak hízik a szabálygyűjtemény, de a „szelleme” nem igazán szivárog le a mindennapi iskolai életbe. Még mindig lehet óráról kiküldött, nyilvánosan megbüntetett nebulót látni, nemrég pedig mekkora szelet kavart a hosszú haja miatt hazakergetett kolozsvári diák esete. És bizony sok pedagógus észre sem veszi, amikor a gyerekek rekcumolása közepette olyasmit mond, ami megalázó lehet nekik, és nagyítóval kell keresni azt a tanárt, aki mindig hideg fejjel mérlegel, mielőtt beírná a jegyet a naplóba, és megvizsgálja, hogy nem zavart-e be a döntésbe holmi személyes bosszú a mondjuk gyakran pofázó, netán egyéb rendbontásokban is vétkes diákkal szemben. Azaz: hányan vannak, akik csak és csakis a tudásra adnak jegyet?
Egyenruha? Ahol bevezették, ott úgyis sikerül úgy hatni a gyerekekre, hogy ne akarjanak kilógni a sorból, mert azt továbbra sem szeretjük az iskolában. Nagyon nem.
Szóval a több szabálytól nem lesz élhetőbb az iskola. Ehelyett néhány alapelv meghatározása (a személyiségi jogok, az emberi méltóság, és egymás kölcsönös tisztelete, gyermekközpontúság, tolerancia) bőven elég lenne, ha végre a papírhalmok növelésére és fölösleges lózungok hangoztatására fordított energiát – és egy kis pénzt is – a pedagógusok képzésére fordítanák. Hogy kapjanak kézzelfogható, a gyakorlatban jól alkalmazható technikákat arra, hogy miként lehet demokratikus környezetben is jól bánni a diákokkal, még ebben a gyorsan változó világban is, hogyan lehet hatalom bevetése, erődemonstráció és egymás méltóságának sárba tiprása nélkül konfliktusokat kezelni. Azért, hogy legyen végre jobb hely az iskola…
Asztalos Ágnes
-min.jpg)
