Délceg tornyú és romos, hívekkel teli és a lelkek által elhagyott templomok Ábránfalvától Újszékelyig – ahogy Magyari Hunor és Juhász Ábel látta és megörökítette. Madártávlatból is, hogy meglássuk az egyet és a hozzá tartozó egészet. [gallery link="file" ids="17840,17837"] Nem csak kordokumentum-értékű, de hitéletünk időszerű, szívszorító krónikája is a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye templomai című fotóalbum. Története egy híján 20 éve, 1996-ban kezdődött, mikor Magyari Hunor benevezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának Református templomok a Kárpát-medencében című pályázatára. Három fotójából, amit Erdőszentgyörgyön, néhai nagyapja segítségével hívott elő, egyet díjaztak. Következő évben magyarországi ismerőse kérésére 36, Erdőszentgyörgy és Székelyudvarhely között fekvő település templomát is megörökítette. – Talán e két esemény, talán az, hogy az évek folyamán sok, főleg – de nem csak – református templomot fényképeztem, érlelte meg bennem azt a gondolatot, hogy össze kéne gyűjtenem Erdély valamennyi református templomát, bemutatnom a jelennek, megőriznem a jövő számára – vall az előszóban a kezdetekről a kötet megálmodója, Ma­gyari Hunor. Jó terve mellé a Teremtő jó társakat is rendelt. 2007 és 2012 között Veres Tünde magyartanárnővel, majd Juhász Ábel telekfalvi református lelkipásztorral együtt bejárta az Erdélyi Református Egyházkerület egyházmegyéit. Az út a Küküllőitől (2007–2008), a Székelyudvarhelyin (2008), az Erdővidékin (2009) át a Görgényi és Hunyadi (2010), onnan a Nagyenyedi, Kalotaszegi, Sepsi és Kézdi-Orbai (2011), majd a Tordai, Dési, Marosi, Maros-Mezőségi, Brassói és Kolozsvári (2012) református egyházmegyékig tartott, és a 2014-ben feltérképezett és megörökített Szilágysomlyói Református Egyházmegyében ért véget. A nem mindennapi erőfeszítést, makacs hitet és kitartást követelő, sok száz megtett kilométert, találkozásokat és rengeteg élményt is tartogató út eredménye: 730-nál több csodálatos fotó, amely 15 kötetbe rendezve, rövid szöveges ismertetőkkel kiegészítve jelent meg. Az önként vállalt feladat iránti elhivatottságot, az álom iránti hűséget és Magyari Hunor maximalizmusát, teljességre való törekvését is bizonyítja, hogy a 2008-ban elsőként, de szöveg nélkül megjelentetett Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye templomait bemutató kötetet újragondolta. 2013–2015-ben újra felkerekedett, és Juhász Ábel telekfalvi lelkipásztorral együtt 500 kilométert autózott templomtól templomig, hogy ismét lencsevégre kapja a már ismerős épületeket – ezúttal nemcsak földi, hanem légi felvételeken is. Ez a madártávlatból való láttatás teszi egyedivé, különlegessé és sok esetben megrendítővé a keménykötésű, a lelkipásztorok által írt történeti áttekintésével kiegészült második kiadást. A könyvet nemrég ismerhette meg a székelyudvarhelyi közönség. A könyvtár alagsorában, a zsúfolásig megtelt teremben Kászoni Szilárd református lelkész, a szerzőpáros barátja méltatta a míves kiadványt. Mint mondta, kívülállóként is izgalmas volt követni a 15 kötetből álló sorozatot, és annak részeként, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye templomait „emberfeletti szemszögből” is láttató album „hullámvölgyeken át” való megszületését. – A legtökéletesebb létezőhöz a tökéletességre törekvés útján lehet eljutni, akár az építészetben, akár egy fotóalbum megszerkesztésével. Ezek a templomok a maguk tisztaságával, szépségével egyszerűségükben is pompát és méltóságot hordozásukkal, méltók a faluban a teremtő Istenhez, és úgy gondolom, ennek a nyomán egy szintén Istenhez méltó gyűjtemény született meg – fogalmazott Kászoni, aki „anyagba szerkesztett lelki és szellemi művészi értékű” ajándékként értékelte a kötetet. Juhász Ábel lelkipásztor, társszerző a közös munkáról szólt, kezdve onnan, hogy miként avatta be a fénnyel írás művészetébe Magyari, hogyan vált részesévé a sorozat 5 kötetének „nyeléseibe, vitáiba, sárdagasztásába”. – Hunit lassan erdélyi termékként le kéne védeni, mert olyan ember nincsen, aki annyi református templomot látott volna Erdélyben, mint ő – mondta félig viccesen, majd komolyra fordította a szót. – Ezek a templomok egyfajta alázatra tanítottak. Az udvarhelyi egyházmegyében nincsenek nagy katedrálisok, viszont ezek a kis templomok bizonyos módon közelebb visznek Istenhez. Az ember megérezhet és megtapasztalhat abból az isteni rendből, ami a teremtéskor megfogalmazódott, de ugyanakkor megmutatják azt is, hogyha ez az egészséges rend „eltörik”. A templom önmagában nem csak egy épület – mindegyik a maga tornyával egy felkiáltójel egy olyan erkölcsi tanítás végén, amire érdemes odafigyelni. Az udvarhelyi egyházmegyét járva azt éreztem, Márait idézve, hogy „fölém hajolt az Isten” – fogalmazott. Az estet Magyari Hunor vetített képes bemutatója zárta, amely nem csak református, de néhány jellegzetes erdélyi katolikus, unitárius templomot is bemutatott, mintegy alátámasztva Juhász Ábel vélekedését: minden fotó külön és együtt, albumba rendezve, egyfajta „erdélyi kulturális lábnyom”, több egy lencsevégre kapott pillanat lenyomatánál. Lázár Emese