Az nemigen képezheti vita tárgyát, hogy országunkban az elmúlt 25 esztendő során számos szempontból „hadilábonálló” törvény, kormányrendelet, kormányhatározat és más különböző jogszabály született, azok között olyanok is, amelyek akár nevetségesnek is minősíthetők, ha nem kellene számolni kínos, kellemetlen és esetleg hátrányos következményeivel, vagy éppenséggel olyanok, amelyek értelmetleneknek, abe­r­ránsoknak bizonyultak. [dropcap]A[/dropcap] fentebb vázoltak tükrében jogalkotási „gyöngyszemnek” tekinthető a Boc-kormány idejében, pontosabban 2010 áprilisában meghozott, 2010/36-os sürgősségi kormányrendelet, amely révén módosították és kiegészítették az egészségbiztosítási szabadságokra és illetményekre vonatkozó, 2005/158-as sürgősségi kormányrendeletet. Állítólag a szóban forgó jogszabályt módosító egyes előírások „kiötlői” közt volt az egykori egészségügyi miniszter, Cseke Attila, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egykori elnöke, Nicolae Lucian Duţă is. Tekervényes tanítómese A 2010-es esztendei kormányrendelet megindokolási szövegében többek között az olvasható, hogy a költségek és azok számának megemelkedése okán, akik egészségbiztosítási illetményben (betegpénzben – sz. m.) részesülnek, egy olyan mechanizmus gyakorlatba ültetésére van szükség, amely arra lenne hivatott, hogy védelmezze a biztosítottakat egy esetleges fizetésképtelenség bekövetkezésétől. Ebből a tekervényes megszövegezésű „tanítómeséből” nemigen olvasható ki, hogy mi is volt a kormány konkrét szándéka, de igen a kormányrendelet szövegéből: megszigorító, de akár megalázónak is nevezhető és túlbuzgónak is minősíthető előírásokkal „színesítette és gazdagította” a betegszabadság nyújtására vonatkozó jogszabályt. Íme: annak a betegszabadságra és táppénzre jogosult személynek a kormányrendelet alkalmazási normái révén megállapított feltételek közepette otthon is kellett tartózkodnia, azaz „saját magát szobafogságra ítélte”. A „szobafogságot” pedig hatóságilag ellenőrizni is lehetett/kellett. Igen, mert a kormányrendeletben az is szerepelt, hogy az otthon tartózkodás felülvigyázata az illetmény kifizetőjére hárul, s amennyiben az szükséges, arra a rendőrség egy képviselőjének kíséretében kerül sor, mármint „a beteglátogatásra”. Továbbá az a beteg, aki visszautasítja, azaz visszautasította a „beteglátogatást”, elesett a táppénztől. Az új előírások gyakorlatba ültetésére vonatkozóan módszertani normákat kellett kidolgozni, amelyeket az egészségügyi és a belügyminiszter, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közös rendeletével hagytak majd jóvá. Amúgy ez a közös rendelet ugyancsak „olvasmányosnak” bizonyult, az érintettek számára viszont több mint kínosnak és idegesítőnek. Két év múltán… A kormányrendelet hatályba lépését követően hallani lehetett arról, hogy ténylegesen sor került ellenőrzésekre, sőt incidensekre is, esetenként pedig sajtóközlemények is megjelentek. Eltelt két év, és valamilyen oknál fogva a honatyák asztalára került „szentesítés” végett a sokat kifogásolt és bírált 2010/36-os sürgősségi kormányrendelet. (Ennek kapcsán azonban az is megjegyzendő, hogy erre olyan körülmények között került sor, amikor is az annak jogalapját képező 2005/158-as sürgősségi kormányrendeletet mindmáig nem hagyta jóvá a parlament.) A vonatkozó törvény a Hivatalos Közlöny július 7-i számában jelent meg, s július 11-én válik hatályossá. A 2015/185-ös törvényről van szó, amely olyképpen hagyta jóvá a kormányrendeletet, hogy abból „kivezette” a betegszabadságon lévők „szobafogságára” vonatkozó előírásokat. Ilyenképpen a hétvégétől szabadon járkálhat az a beteg, de remélhetőleg addig sem kell tartania egy esetleges ellenőrzéstől… Hecser Zoltán