borús égbolt
„Jézus tanítványa voltam…”
Születésének 160., halálának 90. évfordulójára emlékezve melegen ajánlja Benedek Elek nagy mesemondónk, meseírónk verseit – újraolvasásra a kolozsvári Málnási Ferenc nyug. magyartanár. Mottóként idézi sírversét: „Jézus tanítványa voltam, / Gyermekekhez lehajoltam, / A szívemhez fölemeltem, / Szeretetre így neveltem.”
Egyik kedves ükunokája, Bardócz Orsolya válogatása nyomán vegyük elő a még 2007-ben megjelent Kisbaconi versek (Készült a Művelődés Műhelyében) című kötetét, amelyet a kolozsvári Báthory István Gimnázium diákjai illusztráltak… Nem mesét olvashatunk, hanem versgyűjteményt, amelyek különböző lapokban, folyóiratokban jelentek meg. Ihletői Elek apó szülőfaluja, családja, gyermekei és természetesen vérszerinti és fogadott unokái… Versei egyszerűek, tiszták, dallamosak, Elek apó nemes jellemének alapvonásai tükröződnek bennük és sok-sok jó tanács.
Ennek megfelelően a válogatás is. Mesemondó verses ábécé nyitja meg a kötetet, utána az Apró versek, Az első lépés, Egy pohár tejecske című versek következnek, majd Emlékkönyvecskébe illő sorok… Verseket olvashatunk az állatokról. A fecskéről, a bagolyról, a verébről, a kacsáról, a nyusztról, de a róka, a mackó, a sas is egy-egy vers hőse. A szülőket köszöntő versek után szavalóversek következnek, hiszen a világgal, az állatokkal ismerkedő kisgyerekeket az első lépések után, az oviban, az iskolában csengő-bongó versikék vezérlik az anyanyelv rétjein. A Szeresd a fát intő szavai, A jó egészség kis kátéja tanácsai, a Munka után imádságos hangulata, a Cseng a kasza, peng a sarló rímei, a Reggeli, esti imák kérése és a versek a hónapokról sorakoznak….
Kisbaconi versek következnek. Az első a Kisbaconi temetőben áldó, nyugalmat kívánó sorai: „Oh, áldott föld, szelíd sírhalom, / Szálljon reád csend, nyugalom! / S hogyha pályám megfutottam, / Én is itten nyugodhassam!” Mellettük a szülőfalu iránti szeretetet megszólaltató Honvágy, Kis falumtól búcsút vettem, Kis falumon néma csend ül, az ünnepekre emlékező Virágvasárnap, Húsvéti ének, Piros pünkösd napján, Karácsony hetében. De verset olvashatunk a Mezei életben a munkás, az értékteremtő életről. A vén templom címűben arról, hogy „Öreg volt, vén volt, szürke volt, de szép.” A fát ültető örömét a Szép kerek almafa, a Vén fa árnyékában és a Búcsú egy vén vackorfától sorai fogalmazzák meg. Kisbaconból Pest felé robogva, a Vasúton szavaival a gyermekek iránti szeretet hangján szól, Elek apó, ha kinéz „az alföldi rónaságba”, a „gyönyörű havas világ”-ban tanyasi kis diákokat látva még a vonatot is megállítaná, hogy köszöntse őket, s maga is diákká fiatalodjon. Miért? Talán azért, hogy meséi, gyerekeknek szóló történetei mellé verseivel is tanítsa, oktassa őket, mint pl. A magyar nép története, 1848, Huszár János, Az aradi tizenhárom és az Emlékversek a kisbaconi iskolás gyermekeknek című 60 kis költeményével. Ezeket kis munkatársainak írta, akik kertjében a cserebogarak elleni küzdelemben segítettek Elek apónak, s az író könyvvel s egy-egy névre szóló emlékverssel ajándékozta meg őket: „A szeretet drágakincs, / Földön ennek drága kincs. / Oszd meg mással, mégse fogy, / Sőt így lesz még nagyobb.” „Az igaz szeretetért rendszerint / igaz szeretettel fizetnek…”, „Beszélni ezüst, hallgatni arany, / Beszélj, de csak akkor, ha van / Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül / Majd s a más feje is beleszédül.” Ugyancsak oktatni, tanítani kívánja Elek apó unokáit a Ne bántsd a madarat!, Szép kerek almafa, a Becsüld a népet! című verseivel.
Köszönjük a kolozsvári Báthory István Gimnázium diákjainak a gyönyörű rajzait – a 114 gyerekrajz készítőinek neve a kötet 12. oldalán olvasható. A versekhez illő illusztrációk ötletesek, fantáziáról s nem utolsósorban rajztehetségről árulkodnak. Köszönjük Bardócz Orsolyának, hogy szorosan gyűjtögette s egy kötetbe a legszebb költeményeket összeválogatta. S természetesen Elek apónak, aki maga vallotta: „Ragyogj, ragyogj még, őszi napsugár, / A jó öreg gyümölcsfa ültetőre, /… / Hadd ültetek fát szépen, rendben, / Édes gyümölcsét mind ez ifjú fának, / … / Mi hasznom benne? én nem kérdezem, / Csak ültetek a jövő nemzedéknek!”.
E jövő nemzedéknek a nevében, akik olvassuk ezeket a vers-gyümölcsöket, a mai olvasók nevében is köszönjük Elek apónak, emlékezzünk Rá, olvassuk meséit, verseit, hiszen 2005 óta szeptember 30-a a népmese napja.
Benedek Elek (1859. szeptember 30.–1929. augusztus 17.)
Egyik kedves ükunokája, Bardócz Orsolya válogatása nyomán vegyük elő a még 2007-ben megjelent Kisbaconi versek (Készült a Művelődés Műhelyében) című kötetét, amelyet a kolozsvári Báthory István Gimnázium diákjai illusztráltak… Nem mesét olvashatunk, hanem versgyűjteményt, amelyek különböző lapokban, folyóiratokban jelentek meg. Ihletői Elek apó szülőfaluja, családja, gyermekei és természetesen vérszerinti és fogadott unokái… Versei egyszerűek, tiszták, dallamosak, Elek apó nemes jellemének alapvonásai tükröződnek bennük és sok-sok jó tanács.
Ennek megfelelően a válogatás is. Mesemondó verses ábécé nyitja meg a kötetet, utána az Apró versek, Az első lépés, Egy pohár tejecske című versek következnek, majd Emlékkönyvecskébe illő sorok… Verseket olvashatunk az állatokról. A fecskéről, a bagolyról, a verébről, a kacsáról, a nyusztról, de a róka, a mackó, a sas is egy-egy vers hőse. A szülőket köszöntő versek után szavalóversek következnek, hiszen a világgal, az állatokkal ismerkedő kisgyerekeket az első lépések után, az oviban, az iskolában csengő-bongó versikék vezérlik az anyanyelv rétjein. A Szeresd a fát intő szavai, A jó egészség kis kátéja tanácsai, a Munka után imádságos hangulata, a Cseng a kasza, peng a sarló rímei, a Reggeli, esti imák kérése és a versek a hónapokról sorakoznak….
Kisbaconi versek következnek. Az első a Kisbaconi temetőben áldó, nyugalmat kívánó sorai: „Oh, áldott föld, szelíd sírhalom, / Szálljon reád csend, nyugalom! / S hogyha pályám megfutottam, / Én is itten nyugodhassam!” Mellettük a szülőfalu iránti szeretetet megszólaltató Honvágy, Kis falumtól búcsút vettem, Kis falumon néma csend ül, az ünnepekre emlékező Virágvasárnap, Húsvéti ének, Piros pünkösd napján, Karácsony hetében. De verset olvashatunk a Mezei életben a munkás, az értékteremtő életről. A vén templom címűben arról, hogy „Öreg volt, vén volt, szürke volt, de szép.” A fát ültető örömét a Szép kerek almafa, a Vén fa árnyékában és a Búcsú egy vén vackorfától sorai fogalmazzák meg. Kisbaconból Pest felé robogva, a Vasúton szavaival a gyermekek iránti szeretet hangján szól, Elek apó, ha kinéz „az alföldi rónaságba”, a „gyönyörű havas világ”-ban tanyasi kis diákokat látva még a vonatot is megállítaná, hogy köszöntse őket, s maga is diákká fiatalodjon. Miért? Talán azért, hogy meséi, gyerekeknek szóló történetei mellé verseivel is tanítsa, oktassa őket, mint pl. A magyar nép története, 1848, Huszár János, Az aradi tizenhárom és az Emlékversek a kisbaconi iskolás gyermekeknek című 60 kis költeményével. Ezeket kis munkatársainak írta, akik kertjében a cserebogarak elleni küzdelemben segítettek Elek apónak, s az író könyvvel s egy-egy névre szóló emlékverssel ajándékozta meg őket: „A szeretet drágakincs, / Földön ennek drága kincs. / Oszd meg mással, mégse fogy, / Sőt így lesz még nagyobb.” „Az igaz szeretetért rendszerint / igaz szeretettel fizetnek…”, „Beszélni ezüst, hallgatni arany, / Beszélj, de csak akkor, ha van / Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül / Majd s a más feje is beleszédül.” Ugyancsak oktatni, tanítani kívánja Elek apó unokáit a Ne bántsd a madarat!, Szép kerek almafa, a Becsüld a népet! című verseivel.
Köszönjük a kolozsvári Báthory István Gimnázium diákjainak a gyönyörű rajzait – a 114 gyerekrajz készítőinek neve a kötet 12. oldalán olvasható. A versekhez illő illusztrációk ötletesek, fantáziáról s nem utolsósorban rajztehetségről árulkodnak. Köszönjük Bardócz Orsolyának, hogy szorosan gyűjtögette s egy kötetbe a legszebb költeményeket összeválogatta. S természetesen Elek apónak, aki maga vallotta: „Ragyogj, ragyogj még, őszi napsugár, / A jó öreg gyümölcsfa ültetőre, /… / Hadd ültetek fát szépen, rendben, / Édes gyümölcsét mind ez ifjú fának, / … / Mi hasznom benne? én nem kérdezem, / Csak ültetek a jövő nemzedéknek!”.
E jövő nemzedéknek a nevében, akik olvassuk ezeket a vers-gyümölcsöket, a mai olvasók nevében is köszönjük Elek apónak, emlékezzünk Rá, olvassuk meséit, verseit, hiszen 2005 óta szeptember 30-a a népmese napja.
Benedek Elek (1859. szeptember 30.–1929. augusztus 17.)
