Több mint egy hónappal ezelőtt, pontosabban július 25-én jelent meg a földtörvényt, az 1991/18-as törvényt újólag módosító és kiegészítő 2017/186-os törvény. Az időközben hatályossá is vált, de meglátásunk szerint egyelőre úgymond „működésképtelen”, ugyanis a tényleges gyakorlatba ültetés lehetetlennek tűnik bizonyos miniszteri rendeletek hiányában. Szám szerint öt olyan mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszteri rendeletről van szó, amelyeknek legkésőbb augusztus 26-ig meg kellett volna, hogy jelenjenek a Hivatalos Közlönyben. (Egyébként eddigelé azért nem számoltunk be a nemrégiben megjelent törvényről, mert vártunk azokra a fránya miniszteri rendeletekre.) A mostani módosításoknak és ki­egészítéseknek feltételezhetően megvan a maguk nem kis gyakorlati jelentősége, ugyanis egy viszonylag kényes és bonyolult kérdéskörben irányoznak elő újdonságszámba menő törvényes előírásokat, nevezetesen a szántóterületek (de nemcsak) használati kategóriájának a megváltoztatása vonatkozásában. Kezdenénk azzal, hogy a törvénymódosítást több mint két évvel ezelőtt, pontosabban 2015 júniusában kezdeményezte négy szociáldemokrata honatya. Az általuk megfogalmazott megindokolási beterjesztésben az szerepel, hogy a fentebb említett témakörben egy rugalmasabb és hatékonyabb jogi keretre van szükség, illetve olyan eljárásra, amelyekkel a jelenleg hatályos jogszabályok annak idején nem számoltak. A benyújtott módosító jellegű törvénytervezet nem találtatott a parlamentben kedvező fogadtatásra, legalábbis a szenátusban nem, ahol azt 2015 novemberében visszautasították. A képviselőházban másabb volt a fogadtatás, de ott is elhúzódott a parlamenti vita. Mondjuk ezt annak okán, mert a szakkomisszió-jelentések benyújtásának határideje ugyan 2015. december 17-én lejárt, de azok csak az idén júniusban véglegesítődtek, ilyenképpen pedig a plénum napirendjére csak június 26-án lehetett kitűzni. Mit, mikor és miért? Amint már említettük, a most megjelent törvény lényegében a szántóterületek és esetenként másabb területek (gyümölcsösök, állandó gyepterületek) használati kategóriájának megváltoztatására vonatkozóan tartalmaznak előírásokat. Jobbára technikai jellegű jogszabályozási előírásokról van szó. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk vázlatosan utalnánk egy-két előírásra. Így például a módosított 78-as szakasz értelmében a kültelken lévő szántóterületek, gyümölcsösök és állandó gyepterületek használati kategóriájának megváltoztatását a szaktárca illetékes igazgatóságának döntésével hagyható jóvá, már amennyiben a terület meghaladja az egy hektárt, amennyiben annál kevesebb, akkor a megyei mezőgazdasági igazgatóság jóváhagyó döntése révén. Jó tudni azt is, hogy ez a használati kategória megváltoztatás csak adott esetekben lehetséges, nevezetesen akkor, ha a szántóterületek dombvidéki zónákban találhatók, olyanokban, amelyek gyümölcstermesztésre szakosodtak, s akkor azok „átalakíthatók” szőlő- és gyümölcsültetvényekké. Ami pedig a használati kategóriákra vonatkozó „menetrendet” illeti, arról részletesen rendelkezik a törvény. A kültelken található mezőgazdasági területek esetében továbbra is érvényben marad az a tiltás, miszerint azokon nem szabad építkezni. E tekintetben azonban létezik kivétel is: a III-as, a IV-es és az V-ös minőségi osztályba sorolt mezőgazdasági területek esetében az építkezési engedélyek és a mezőgazdasági körforgásból való végleges vagy időleges kivétel alapján bizonyos beruházási létesítmények „felhúzhatók”. Ezek közé sorolhatók azok, amelyek jellegüknél fogva nem helyezhetők el a beltelkeken, például a kavicskitermelések, a szemétgödrök, a turisztikai menhelyek, vagy a mezőgazdasági tevékenységeket kiszolgáló létesítmények (trágyaraktárak, takarmánysilók, üvegházak stb.). Továbbá olyan létesítmények, amelyek összhangban a hatályos jogszabályozásokkal helyi vagy központi érdekeltségűeknek nyilvánítottak, lévén, hogy azok közhasznúak. Ugyancsak a kivételes létesítmények közé sorolandók a katonai rendeltetésűek, a vasútvonalak, a különleges jelentőségű utak, a magasfeszültsé­gű elektromos vezetékek, a földgáz- és kőolajkitermelési szondák, a magisztrális gázvezetékek stb. Amúgy az I-es és a II-es minőségű osztályba sorolt kültelki mezőgazdasági területek esetében is lehetséges rendkívüli esetekben a megfelelő jóváhagyások és engedélyek birtokában különböző létesítmények felépítése, elhelyezése. A törvényben előírás található a kültelki mezőgazdasági területeknek egy adott területi-közigazgatási egység beltelkébe való „bevezetésére” is. Ilyen esetekben azonban díjszabás fizetendő, amelyeket a törvény 1-es és a 2-es számú melléklete tartalmazza. Ami már felépült… Egy újonnan bevezetett szakasz értelmében rendezni kívánják a mezőgazdasági területekre „már odakerült” létesítmények sorsát is: a területi-közigazgatási egységek kültelkein lévő mezőgazdasági területeken már meglévő, a mostani törvény hatályba lépése előtt „felhúzott” jóváhagyás nélküli építmények esetében kérelmezni lehet a mezőgazdasági körforgásból való kivételt. Ennek viszont az az előfeltétele, hogy a már említett 1-es számú mellékletben feltüntetett díjszabásnak a háromszorosát befizesse az érintett/érdekelt személy. A törvénynek ez az előírása időleges hatályú, s annak alkalma­zása az elkövetkező két esztendő során lesz lehetséges. Amint már említettük, a törvény gyakorlatba ültetésének konkrét előfeltétele öt szaktárcai rendelet: az egyik révén jóvá kell hagyni a helységek külterületén lévő mezőgazdasági területek használati kategóriájának a megváltoztatásának jóváhagyási eljárását. Egy másik révén a helységek kültelkén található területeknek a mezőgazdasági körforgásba való bevezetésére vagy visszaadására vonatkozó eljárást. Egy harmadik révén a helységek kültelkén lévő területeknek a mezőgazdasági körforgásból való végleges vagy ideiglenes kivonására vonatkozó eljárást. Egy másik rendelet révén meg kell állapítani, pontosabban meg kellett volna állapítani a nem mezőgaz­dasági energetikai kultúrák névjegyzékét. Végezetül ugyancsak miniszteri rendelet révén kell szabályozni a törvény által előírt díjszabásokból képzett területfeljavítási alap felhasználásának módját. Hecser Zoltán