erős felhőzet
enyhe eső
Iskolalázban égünk!
Saját tapasztalatból kiindulva – mint három gyermek édesapja és egy tanügyi káder hitvestársa – állítom, hogy a tanévkezdésből eredő „iskolaláz” részben beragyogta és részben beárnyékolta az elmúlt napokat. Az iskolakezdéssel járó megélénkült nyolc órás forgalommal, a szomszédból vagy utcáról beszüremlő, reggeli csendes ébredés-programot megzavaró zajjal, illetve a pékségekben a vásárlók sorrá duzzadó tömegével mindannyian találkoztunk.
Mindezt felülmúlja a kisiskolás gyermek a maga izgalmával: találkozás a tanító nénivel, osztálytársakkal. Bármennyire jó és kellemes a nyári vakáció, egy idő után hosszúnak tűnik és utolsó napjait a visszaszámlálás jellemzi. A legkisebbek remélnek, vágynak valami újat, többletet az elmúlt évhez képest, ugyanakkor a már kialakult, kitaposott utat is igyekeznek újra megtalálni. Ezen keresési vágyuk, izgalmuk nemcsak saját, de a környezetükben élőkre is hatással van.
A nagyiskolások iskolakezdéssel járó izgalma már megosztottabb. Fény a maga árnyékával. Kell és jó a tudás, a barátokkal való közösség, de az ő izgalmukat a kérdések sokszínűsége jellemzi, amely részben ragyog, de többnyire árnyékban keresgél. Mert fontos, hol talál helyet az osztályteremben, hogy ki lesz a biológiatanár, és vég nélkül sorolhatnám. Egyetlen szóban tömöríthető: miért?
Nem kis erőfeszítésébe kerül a szülőnek mindezekben bölcsen helytállani. Ha kell tanáccsal, irányítással, vagy éppen semlegesnek maradva, ösztönözve a gyermek szükségszerű döntéshozatalát. Izgalmasak az iskolakezdés napjai a szülő számára is. Felismerni és reflektálni a gyermek igényeire, adott helyzet szerint, kellő komolysággal – a gyermek problematikája a maga módján mindig komoly és fontos, bár mi látjuk, hogy jelentéktelen, „gyermekes”. „Megmosolyogni” soha nem szabad!
Emellett, a szülő ezekben a napokban szembesülhet gyermeke(i) részéről, az érzelemvilág legszínesebb skálájával is: legyen az letargikus, kiábránduló, már beteges közömbösség vagy öröm, tervező lelkesedés vagy éppen álomszerű ábránd. Másodszor az iskolakezdéssel járó anyagi vonzat. Izgalmas percek ezek, összeírni iskolakezdés előtt a szükségszerűt, majd átolvasni a kapott listát iskolakezdés után, s mindezeknek a pénztárca rovására eleget tenni.
Nem kevésbé izgalommentes a nagyszülőnek sem az iskolakezdés. A napi programját igazítania kell az unoka után. El kell hozni az iskolából, vagy ebéddel várni. Tanulni kell vele, ami olykor nehezen megy.
Hogy mennyire mást tanulnak mostanság! – halljuk gyakran. Talán ez még könnyebb és elviselhetőbb kihívás számukra, mint távolban tudni a gyermekeket és unokákat. Aggódik és izgul a nagyszülő, hogy vajon hogyan boldogulnak, meg tudják-e oldani a gyerekek iskolával kapcsolatos feladataikat?
Csupán említem, hiszen külön kategória, a tanárok helyzete. Az ő feszült izgalmuk, az iskolakezdés napjaiban leírhatatlan. Legalábbis én erre nem vállalkozom.
Összefoglalva: nem tudom elképzelni azt, hogy van valaki olvasóim között, aki ne lenne részese valamilyen módon az iskolakezdéssel járó aggodalmaknak, izgalmaknak?!
Mint bibliát ismerő és azt forgató – vélem, mint sokan olvasóim közül –, az aggodalomról Jézus tanítása jut elsődlegesen eszembe: „Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap aggódik majd önmagáért. Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6, 34). Oly közismert, hogy már szükség esetén is elsiklunk mellette, bár ha tennénk egy parányit is, valóságként élhetnénk meg. Egy példa minden kommentár nélkül. Kisiskolás koromban tanultam édesanyámtól: fiam, mikor kilépsz a kapun, mindig kérd Isten segítségét! Mondd: Istenem, segíts! Ez elsődleges, amit tennünk kell és tanítanunk kell, hogy a napi bajok, kihívások okozta izgalmak ne beteges aggodalmaskodásba, feszültségbe torkolljanak.
Emellett ajánlom mindenki figyelmébe az aggodalom és izgalom gyógyírjaként a Példabeszédek könyve 9,11 gondolatait: „Nem a gyorsak győznek a futásban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jó indulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függenek”.
Felpörögve érezzük az időt, felpörögtek az érzelmek, de a dolgok megoldása időben zajlik. Bármennyire szeretnénk – gyermek, szülő, tanár – pillanatok alatt elérni a megoldást, mindennek megvan a kellő és szükségszerű ideje. A futásban nem mindig a gyorsan futó győz. Legfeljebb rövidtávon. Hosszú távon a győzelem az időtől és körülményektől függ. Körülmények: adottak és beleszólhatunk, változtathatunk rajtuk bizonyos mértékben. Mindenek előtt azonban éljünk és használjuk az adott körülményeket!
Sikerekben gazdag tanévet kívánok!
Tamás János evangélikus lelkipásztor
