Hirdetés

Írtam és faragtam

Ferencz Imre
Becsült olvasási idő: 8 perc
Írtam és faragtam
Fotó: László F. Csaba

Egy lovas Bem seregéből

Honnan és miként került a Zinkovszki család Kissolymosra? A fa­lubeliek vállat vonnak, hümmögnek, és csak annyit mondanak, hogy lengyel eredetű a név, mert Viktornak a nagyapja lengyel volt, és valamikor ide honosult, házasságot kötvén a falubeli Péterfi Annával. Az öreg Zinkovszki, ha utánaszámolunk, az 1800-as évek végén kerülhetett a vidékre, amikor a Monarchiában a gazdasági élet virágzott és a munkaerő szabadon áramlott minden irányba. Ha a múlt század végén Székelykeresztúron Drunek Leopold tót atyafiként ütötte a vasat – valaki Zinkovszki néven félig lengyelül, félig magyarul tehette a szépet egy leánynak, akivel talán a városka vásárterén ismerkedett meg. Abban az időben a szitaszövés jól menő foglalkozás volt a városkában, az ipartestület vegyes közösségében ez az ősi mesterség tiszteletet parancsolt, hisz szitálni mindig is kellett. S rostálni… Állítólag az időnek is van egy nagy szitája, rostája, s a mulandóság ezekkel dolgozik éjt nappá téve. Amikor Drunek Leopold és az öreg Zinkovszki a Monarchia állampolgáraiként még fiatalemberek voltak, és úgy gondolták, ezen a vidéken, ahol nemrég zajlott le a negyvennyolcas szabadságharc egyik utolsó csatája, és a kiegyezés következményeként a dualizmus Európában az örökkévalóságig fog tartani – a környéken javában folyt a gyűjtés egy tengeralattjáró megépítésére. Arról adatok nincsenek, hogy Székelykeresztúr és környéke mennyi pénzt gyűjtött e célra, mint ahogy eddigelé azt sem sikerült kinyomoznunk: elkészült-e az a hajó, és ha igen, hol és mikor süllyedt el, mivel az idő nagy rostáján még a nagy tengeralattjárók is kihullanak…
Zinkovszki, aki az 1800-as évek végén Kissolymoson meghonosult, az apjától vagy a nagyapjától hallhatott olyan történeteket, amelyek most leírva izgalmasak lennének! Nincs kizárva, hogy Bem egyik szárnysegéde a vesztes csaták után a kukoricáson át elvágtatott a hegyek felé, és elhatározta, hogy nem megy tovább, így gondolkodott: Magyar, lengyel – két jó barát, / Együtt harcol, issza borát stb. A harc véget ért, de a savanykás borból még tartott! Mert bizony e vidék már megtermi a szőlőt! Kissolymos mikroklímája egyszerűen csodálatos – most is zamatos gyümölcsökkel vannak tele a fák, és a kerti vetemények látványa is arra enged következtetni, hogy beérik itt a paprika és a paradicsom is vidáman.
Beszélgetek Zinkovszki Viktorral, aki 1938-ban született harmadik nemzedékként itt Kissolymosban. Ha az édesapja 1905-ben született, akkor a nagyapja mikor születhetett? Egy emberöltő hivatalosan 30-35 évnek felel meg – így a nagyapja 1870 körül jöhetett a világra. Ha a Zinkovszki családnak két lánygyermeke, Magdi és Jolán 1964-ben, illetve 1968-ban született - az emberöltő valóban harminc év körül mozog, plusz-mínusz… Tény, hogy a Zinkovszki név csak három generációt „tartott”, mivel a leányok, akik Keresztúrra mentek férjhez, már nem vitték a „lengyeles” nevet. A Bem apó seregéből eltévedt lovasnak csak a kissolymosi Viktor „viszi” a nevét, és édesapja testvérének fia, Zinkovszki Sándor, aki Csíkban lakik, de akinek ugyancsak lánygyermekei vannak. Így hát „átmeneti” név a szóban forgó, amiért különösebben nem aggódik Viktor bátyánk, hanem inkább azért, mert a nagy szorgalommal fenntartott gazdaság folytonosságát nemigen látja...
Zinkovszki Viktor annak idején két lóval „lépett be” a kollektívbe. Emberöltőkben gondolkozva, a képlet imígyen vázolható: a dédnagyapa lehetett lovas Bem seregében, míg a nagyapa és édesapa már a lovat csak igavonásra használták. Emberünk a kollektívbe huszonnégy évesen „lóval lépett” be, és egészen 1979-ig fogatosként dolgozott.
A lovas múlt talán akkor szakadt meg, amikor a rendszerváltás után az mtsz felbomlásakor a gazdának a hajdani lovak helyett teheneket adtak. Hej, eltelt az idő, elrepült a tájról a sólyom és a ló…

Ferencz Imre

Fehéregyháza felé

Tornyok harangja szól
hömpölyög szerteszét
viszik a költő szobrát
szótalan bronz-beszéd

bronzba öntött emlék
vízszintes gondolat
kelj fel és talpra állj
tornyok szólítanak

tornyok harangja szól
függőleges beszéd
viszik Petőfi Sándort
elébb elébb elébb

hol a kukoricás
azóta is szalad
állj fel és ne mozdulj
örökre itt maradj

(1999. VII. 21.)

Évforduló
Petőfi születésnapjára

Vers nélkül nincsen Petőfi
költészet nélkül nincs haza
nem érkezik meg a tavasz
nem jön fel a föld fagya

vers nélkül nincs forradalom
talpramagyar hívahaza
és nincsen világszabadság
s nincs nemengedünk soha

a szó csak versben tündököl
versben lesz isteni ige –
egy mondat a zsarnokságról
csak versben lehet hitele

vers nélkül mit ér az ember
ész költ ritmust a szív dobog
csak üldögélsz a semmi ágán
vers nélkül a világ vacog -

(2013. december 3o.)



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!