Integrálni, de hogyan?
Nem óhajtanám felkavarni az állóvizet, s olyan eseményt felemlegetni, amelyre nem vagyunk túlságosan büszkék, legalábbis mi, néhányan a jóérzésű gyergyóiak közül. Igen, jól sejtik, a bő egy hónappal ezelőtti eseményekre utalok, ami végül azzal végződött, hogy valakik felgyújtották egy család házát. A kárvallottak roma származásúak voltak, a gyújtogatók kilétét még mindig homály fedi, csak sejteni lehet, hogy ők viszont nem romák, és mivel Gyergyószentmiklóson többségben magyarok élnek, vélhetőleg a bűncselekmény elkövetői is a többség soraiból kerülhettek ki. A sajnálatos eseményt felkapta a sajtó, mindenféle cikk megjelent az ügy kapcsán mindenféle újságban, azt beszélik, hogy még a messzi Amerikában is cikkeztek róla. (Még szerencse, hogy csak cikkeztek, és nem Tomahawk-rakétákat küldtek a sajnálatos történések „békés” rendezése végett.) Tény, hogy sokan véleményt nyilvánítottak, hiszen ez egy olyan téma, amihez mindenki szeret hozzászólni. Mert mindenki okosabb azoknál, akik épp benne vannak a pácban, és mindenki jobban tudja, mit, hogy kellett volna, hogy meg se történhessen egy ilyen sajnálatos esemény. Való igaz, hogy sok mindent lehetett volna tenni másképp, az is igaz, hogy az ügyben nem csak azok hibásak, akik lángra lobbantották azt a házat, hanem közvetve sokan mások, akik tehettek volna valamit, de nem tettek. S itt nem föltétlenül az önkormányzatra és egyéb hatóságokra gondolok, akik nem mindig álltak a helyzet magaslatán a tragédiához vezető apró-cseprő bűnözgetések alkalmával, hanem azokra is, akik akkor is a markába potyogtatták az aprót a kéregető, szurtos gyereknek, ha tudták, hogy egy esetleges bűnszövetkezetet éltetnek vele.
De lássuk, mi a konkrét helyzet bő egy hónappal a történések után. A városban látszólag helyreállt a rend, már nem látni annyi egyenruhást és idegen arcot, mint közvetlen az események után, kevesebb rendőrautó cirkál, mint akkoriban, noha egyesek szerint a téglagyáriakat még mindig őrzi egy duba, amiben feltehetően rohamrendőrök rostokolnak. A kukázók visszatértek a kukákhoz, ugyanúgy szétszórják a konténer tartalmát, mint korábban, a kéregetők is a „helyeiken” vannak, az utcán, és ugyanúgy kunyerálják az aprót dallamos, éneklő hangon, mint az események előtt. Jártak viszont szakértők a városban, amolyan igazi, roma-ügyekkel foglalkozók is, és született valamiféle döntés is az ügy kapcsán: Integrálni kell a romákat! Ez jól hangzik, mellesleg tudtuk ezt eddig is, a sarkalatos kérdés viszont az: Hogyan? A szakértők jó példának hozzák fel a Kolozsváron futó projektet, amely a pataréti cigányság integrációját tűzte ki célul. Csak épp arról feledkeznek meg, hogy ez egy olyan városban futó projekt, ahol virágzó a gazdasági élet, amelyből nem elmennek megélhetést keresni a fiatalok, hanem ahová szívesen mennek akár tőlünk is boldogulásukat keresve az ifjak. Mert egyszerű alternatívát ajánlani olyan helyen, ahol konkrét munkalehetőséget lehet biztosítani azoknak is, akik úgy nőttek fel generációkon keresztül, hogy „a munka” számukra azt jelentette, hogy elvesszük a másét. De milyen alternatívát lehet ajánlani egy olyan kisvárosban, ahonnan tömegesen ragadnak vándorbotot nemcsak a fiatalok, hanem a korosabbak is, hogy idegenben teremtsék elő a félbeszakadt család megélhetéséhez a legszükségesebbeket? Ahol a gazdasági életet a pangás jellemzi, ahol évtizedek óta nem volt egyetlen olyan nagyobb beruházás sem, amely munkahelyeket, megélhetést biztosított volna legalább azoknak, akik munka révén képzelik el boldogulásukat az életben. Na, itt kellene arra rávenni valamiképp azokat, hogy dolgozzanak és becsületes munka árán szerezzék meg a mindennapit, akik azt a példát látták a szüleiktől, hogy onnan kell elvenni azt, amire szükség van, ahol több van belőle.
De van itt még egy dolog, amiről keveset beszélünk és azt is halkan: a statisztikai adatok szerint évtizedek óta a születési arány csökkenő tendenciát mutat a városban mind a magyar, mind a román lakosság körében, növekszik viszont a romák esetében. Ez gyakorlatilag azt jelenti, még néhány évtized, és elkerülhetetlen, hogy az arány megforduljon, és azok legyenek többségben, akik most kevesebben vannak. Na, akkor mi lesz?
Jánossy Alíz