Rajta kaptam magam. Azon kaptam rajta, hogy vigyorgok. Ez szokatlan jelenség nálam, magam sem értettem, miért. Elvégre olyan túl sok okom nincs rá. Hogy Mucsi Zoltán Jászai Mari-díjas színművész egyik rövid videóját parafrazáljam: engem is lekarmol az ideg a… hátsó felemig az egy éve tartó járványügyi korlátozásoktól. Akkor mégis miért vigyorgok bambán? Talán nincs elég befejezésre váró munkám? De van. Akkor meg? Na jó, rendeltem egy új elektromos gitárt, ami meg is érkezett. Esti kikapcsolódásnak egy kis együtt zenélés a YouTube-on elérhető számtalan háttérzenével tökéletesen megfelel. És ehhez most új játékot kaptam. Lehet ettől vigyorgok. Vagy attól, hogy a kis méretű gitárerősítőt, amit a gitárhoz rendeltem, hamarosan meghozza az egyik futárszolgálat. Lehet a várakozás öröme késztet vigyorgásra. Tudja a bánat. Egy szokatlan jelenséget szinte bármivel meg tud magyarázni az ember. Legfeljebb nem érti. Erről jut eszembe az a vicc, amikor két rabbijelölt beszélget, és az egyikük arra panaszkodik, hogy nem érti a Tóra egyik passzusát. A másik nagyvonalúan legyint: – Várjál, elmagyarázom. – Nem, nem, magyarázni én is tudom, érteni nem értem – feleli erre a kérdező. Valahogy így vagyok ezzel most én is. Megtudom magyarázni, hogy miért vigyorgok, de érteni nem értem. Ez pedig egy kissé bosszant. Az ember legalább azt értse me, ami vele történik. Ez igazán minimális elvárás, nem? Könnyen előfordulhat ugyanakkor, hogy akad olyan pszichológus, aki erre kapásból azt válaszolja: nem, sőt ez egyenesen túlzó elvárás. Nem tartom kizártnak, hogy ebben is lehet némi igazság. Persze simán megeshet az is, hogy egyszerűen csak túlmisztifikálom a dolgot. Hiszen megjött a tavasz. Tehát még az is elképzelhető, hogy a májusi szél fújta az arcomra ezt a megmagyarázhatatlan derűt. Elvégre azt sem lehet, hogy az ember egyfolytában a múlt hibáin vagy a jövő vélt kilátástalanságán merengjen. Pedig, ha az ember belegondol abba, hogy mennyi nyomorúság van ezen a világon, akkor garantáltan elmegy a kedve a vigyorgástól. Mégis nem tudom megállni. Úgy döntöttem a tavaszra fogom. Eljött az új remények ideje. Támad az indokolatlan optimizmus. Szerintem ne ugorjunk el előle, mert ez a szer ingyen van. És jó.

Kiss Előd-Gergely