tiszta égbolt
Igénytelenség…
Érintőképernyős-telefonos digitalizált világunkban igencsak elharapódzott egy olyan szokás, amit semmiképp nem tudok más szóval meghatározni, mint igénytelenség. Például nagyon elterjedt az ékezet nélküli írásmód, de akár „írásmodornak” is nevezhetnénk, mert sok esetben olyanok is görcsösen ragaszkodnak hozzá, akik megtehetnék, hogy ékezettel írjanak. Azokra gondolok, akik kényelmi okokból „mentegetőznek” a közösségi oldalakon amiatt, hogy ékezetek nélkül írnak. Zavar, ez is nagyon zavar, de néha legalább jókat nevetek, mert fölöttébb vicces értelme alakulhat ki egy-egy ékezet nélküli szónak. Például láttam már olyat, hogy valaki ágy helyett agyat kínált eladásra, de olyat is, hogy vérebe helyett verebét akarta ölebre cserélni. Ezek ráadásul azok a helyzetek, amikor még ki lehet hámozni a szövegkörnyezetből, hogy a hirdetésben szereplő agy tulajdonképpen ágyat jelent, meg az illető dehogy is akar verebet cserélni ölebre, hiszen vérebétől szeretne valahogy megszabadulni. Vannak viszont olyan szövegek – főleg az adásvételi, apróhirdetéses csoportokban a közösségi oldalakon –, amikor egyszerűen nem lehet eldönteni, mit is akar az illető. Láttam olyat, hogy valaki „örökbe adó” kutyákat, macskákat reklámozott, amelyek két hét múlva elvihetők. Hát, őszintén nem örülnék semmilyen házi kedvencnek, amely „örökbe adó”, nehogy majd kezdje örökbe adogatni kevéske tulajdonomat. Olyat is olvastam, hogy valaki több méretben üvegeket kínált eladásra, de privátban várta az „ajánlatokat” az érdeklődők helyett.
Egyetértek azzal, hogy nem kell mindenki bajnok legyen helyesírásból, sőt, nem is kell tudjon mindenki helyesen írni. De ha már olyan helyekre írogatunk apróhirdetéseket, ahol sokan olvassák, akkor legyünk annyira igényesek, hogy az érdeklődő legalább azt érthesse, mit kínálunk eladásra, vagy egyáltalán, mit is akarunk.
Jánossy Alíz
.jpeg)
