borús égbolt
enyhe havazás
Igazi zarándokok
Nagyon kicsi voltam, amikor először vettem részt a csíksomlyói búcsún, de emlékszem: ámulattal néztem a rengeteg éneklő zarándokot, s azelőtt sosem láttam még egy helyen ennyi embert. A szüleim utólag elmondták, hogy attól féltek, nem fogom kibírni a misét, unalmamból kifolyólag pedig olyan elfoglaltságot találok majd magamnak, ami rájuk vethet rossz fényt. Nem így történt. Olyannyira magával ragadott az esemény meghittsége, hogy aztán minden évben alig vártam, hogy a búcsúra menjünk. Mind a mai napig meghat a zarándoklat szellemisége, s legfőképp a gyalogos keresztalják lelki ereje. Még egy alkalommal sem próbáltam ki, hogy milyen gyalog megtenni az utat Csíksomlyóig, de a gyergyóalfalvi keresztalja tavalyi indulásánál ott voltam. Már az rendkívül felemelő volt – szinte azt éreztem, hogy hátrahagyok mindent, és egy fényképezőgéppel meg egy jegyzetfüzettel a zsebemben velük tartok. Igencsak merész vállalkozásnak bizonyult volna, így inkább csak az elindulásukat kísértem figyelemmel, de a gyalogosok elhatározását és hozzáállását továbbra is csodálom. Azt hiszem, hogy ők az igazi zarándokok, nem az, aki végighallgatja a misét – vagy az áldást már meg sem várja, hogy ne kelljen a tömeggel egyszerre levonulni –, majd utána gyors léptekkel indul az autó irányába, nehogy véletlenül ráessen egy cseppnyi égi áldás. Igen, a gyalogosok az igazi zarándokok. Hideggel, esővel és fizikai fáradtsággal néznek szembe, hazaérkezésükkor azonban mindannyian lelki feltöltődésről beszélnek, és azt mondják: megérte. Látva a keresztaljákkal tartó fiatalokat, bizony megnyugodhatunk, hiszen úgy tűnik, hogy még hosszú éveken, évtizedeken keresztül lesznek igazi zarándokai a csíksomlyói Szűzanyának.
Kertész László
-min.jpg)
