Furcsa időket élünk. Az embe­rek nem érzik magukat biztonságban. Újra felütötte magát köztünk egy igen ismerős érzés: a félelem – ezzel a gondolattal kezdte ünnepi beszédét a csíkszeredai Vár téren megrendezett március 15-i megemlékező ünnepség egyik szónoka. A Nyergestetőn, Szé­kelyudvarhelyen és Gyergyó­szentmiklóson elhangzott beszédek is nélkülözték a megszokott fordulatokat: arra hívták fel a figyelmet, hogy meginogtak a közösség identitását adó értékek, és hogy ideje van az ébredésnek. [caption id="attachment_25668" align="aligncenter" width="620"] Zászlók és ünneplők tömege a csíkszeredai Vár téren. Múltba és jövőbe tekintés Fotó: László Róbert[/caption] Csíkszereda: „Újra felütötte magát köztünk egy ismerős érzés: a félelem” „Furcsa időket élünk. A Községháza feliratokat el kellett távolítanunk hivatalaink homlokzatáról, közéleti szereplőinket az igazságszolgáltatás címszava alatt meghurcolják. Fiataljaink nem találják helyüket itthon és külföldre mennek dolgozni. A családok nem mernek gyermeket vállalni. Elvitathatatlan érdemekért kapott érdemrendet vonnak vissza. Bürokrácia vagy munkahelyi mulasztás miatt fiatal életek vesznek oda. Az emberek nem érzik magukat biztonságban. Újra felütötte magát köztünk egy igen ismerős érzés: a félelem” – mondta Korodi Attila a csíkszeredai Vár téri ünnepségen. A parlamenti képviselő szerint a 168 évvel ezelőtt szabadságukért fellépő magyar ifjakat az az erős közösségi öntudat, közéleti szerepvállalás, összefogás, kezdeményezőkészség, bátorság és erő különbözteti meg a mai közösségtől, amit ma az önös érdek nyom el. „Mi lett volna, ha Petőfi, Jókai, Kossuth, Landerer, Széchenyi, Gábor Áron és társaik azt mondták volna, hogy megvan a maguk gondja, nincs energiájuk és idejük a közzel foglalkozni? Ha azok a fiatalok, akik meghaltak a szabadságért, azt mondják, hogy minek harcolni – az kockázattal jár és ők még élni akarnak. Ha az aradi tizenhárom közül valaki kijelentette volna, fontosabb neki saját élete, mint a haza? – intézte kérdését a közösséghez Korodi. Kijelentette, 1848-ban az emberek a nagy közös célt: a magyar nép szabadságát önálló egyéni érdekeik elé tudták helyezni, míg a ma embere sajnos erre csak ritkán képes. Nagyon ritkán. Csíkszereda Polgármesteri Hi­vatala a magyar szabadságharc napján a Vár téren, ezt megelőzően pedig a Gál Sándor-szobornál szervezett ünnepi megemlékezést és fejezte ki tiszteletét a márciusi ifjak bátorsága előtt. „A szabadság voltaképpen a bátorsághoz való jog. Úgy gondolom, ez lehet az 1848-as szabadságharc időszerű üzenete a mához. Egy közösséghez, egy nemzethez tartozni, annak céljait vállalni nem kényszeren, hanem önkéntességen, szabad akaraton múlik. Ma magyarságunk felvállalása nem kíván senkitől vakmerő tetteket, véráldozatot sem. De akkor mire van szükség? Ma, amikor állandóan veszélyeztetik a magyarság értékeit, nyelvét, oktatási intézményeit, szimbólumait, vagyis a jövőjét, ideje visszatérni 1848 eszméjéhez. Ideje van az ébredésnek, a tiltakozásnak, ha kell, de legfőképpen a hétköznapi munkálkodásnak” – jelentette ki dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Az önkormányzat nevében Fülöp Árpád képviselő köszöntötte a csíkszeredaiakat. „Valamikor előjogaink voltak ezen a földön, és ma másoknak van. Nem előjogokat kérünk, csak jogainkat, és ezt nem mások terhére. Jogainkat kérjük, amelyek abból fakadnak, hogy nem bérlők vagyunk ezen a földön, hanem tulajdonosok. Nem emigránsok vagyunk itt, hanem azok, akik a történelem során többször megvédték a keresztény Európát. Ha megkérdeznénk egy franciát, flamandot vagy bajort, hogy miért nem volt náluk tatárjárás és török rabiga, nem tudnák a választ. Mi tudjuk. Azért, mert mi megvédtük Európát” – mondta. A központi ünnepségen befejezésként Tamás József segédpüspök áldotta meg az összegyűlteket és emlékeztette őket arra, hogy Isten szabadnak teremtette az embert és minden nemzetet. „Amikor tehát a történelem folyamán szabadságukért emelték fel szavukat az emberek, Isten szándéka szerint cselekedtek. Tőle való szabadságukat követelik és követelték azoktól, akik azt hitték és azt hiszik, hogy őket rabságban lehet tartani.” A Gál Sándor-szobornál tartott megemlékezésen Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai önkormányzati kép­viselője beszédében szintén arra kérte a székely közösséget, hogy vállaljon fellelősséget magyarságáért. „El kell gondolkodnunk azon, hogy ha a hatszázezres székelységből egy-két százalék mondja, hogy a nép autonómiát akar, elegendő-e ahhoz, hogy kivívjuk saját függetlenségünket?” – szólt a koszorúzásra összegyűlt közösséghez. Az ünnepségen Darvas Kozma József katolikus és Solymosi Alpár unitárius pap mondott beszédet, majd Magyarország csíkszeredai főkonzulja Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédét, Marius Ţepeluş önkormányzati képviselő pedig Dacian Cioloş miniszterelnök üzenetét tolmácsolta. Az önkormányzat március 15-i szabadtéri ünnepségein a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar, a Nagy István Művészeti Középiskola vegyeskara és a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara, illetve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes működött közre. Nyerges-tető: „Az emberek konkrétumokat, perspektívát várnak” Március 15. történelmünk dicsőséges napja – ugyanakkor a modernizáció, a korszerűség igényének napja is. A magyar nemzet akkor és most sem kíván mást, mint ami a 12 pont lényege: legyen béke, szabadság és egyetértés. E hármas kívánalomból a szabadság az adott – ezzel a gondolattal indította a nyergestetői ünnepségen mondott beszédét Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Azt mondta, szerinte Csík térségében a fontos közéleti kérdésekben mindig megvolt a béke és az egyetértés – de azt is látja, folyamatosan vannak olyan önös érdekből, politikai pecsenyesütögetési szándékból kiinduló kísérletek, amelyek a békét bomlasztják, az egyetértést pedig viszálykodássá, cirkusszá változtatják. „Természetesen a semmittevés is egyfajta békés állapot. Ha nem történik semmi, ha a közéleti szereplők, hivatalvezetők, szervezeti vezetők csak felveszik a fizetésüket, és nem végzik a munkájukat, akkor ezzel egyfajta békebeli állapotban leledzenek. Erre a típusú békére nincs nekünk szükségünk. Arra viszont van, hogy ha a közösséget építő, érdekeit segítő cselekedetek vannak, akkor ne engedjük, hogy a cselekvőket gáncsolják azok, akik érdemben semmit se tettek le a köz asztalára. Felvetődik a kérdés, hogy mi az, ami a közösséget szolgálja, és kik azok a közéleti szereplők, akik tevékenysége valójában segíti e közösség szülőföldön való boldogulását, gyarapodását” – fogalmazott, hozzátéve: az emberek konkrétumokat, eredményeket, perspektívát várnak, nemcsak elméleteket, ideológiákat. Előbbiekre a megyei önkormányzat elmúlt 8 évi munkáját hozta fel példaként: „Nálunk a zászló a helyén van, a tankönyvet kiadtuk, a kapukat felújítottuk, és közel száz programmal erősítettük a székelység identitását. De ez mind nem elég, mert hiába erős az identitás, ha a fiatalok elvándorolnak, és csak a nyugdíjasok maradnak itthon” – fogalmazott. Politikusokat érintő bírálatot is mondott: „a biztos állami fizetés vagy közforrásból származó jövedelem egyeseknek elhomályosította a látását, nem a való világban élnek, és azt gondolják, hogy a vezető beosztáshoz bőven elegendő, ami egykoron elegendő volt, hogy mondunk egyet-kettőt, jó nagyot, aztán továbbállunk, lesz, ami lesz”. Kijelentette, ő nem kíván beállni ezek sorába, mert „bármit meg lehet ígérni az embereknek, a kérdés, hogy mi az, amire lehetősége, tehetsége, képessége van a politikusnak”. Székelyudvarhely: „Hogy a magunk dolgaiban ne mások döntsenek…” „Népünk alapvető jellemzője a szabadság szeretete, ezt évezredes történelmünk bizonyítja. Így hát nem tűrhetjük ma sem, hogy felülről irányítsanak, hogy alacsonyabb rendű és kevesebb jogú népességként kezeljenek bennünket. Sokan félreértik, félremagyarázzák szándékainkat, törekvéseinket, pedig napnál világosabb, amit akarunk: hogy a magunk dolgaiban ne mások döntsenek, se felülről, se kívülről. Nekünk jogunk van a jelenünket alakítani és nem akarjuk másokra bízni a jövőnk megtervezését. (…) Megelégeltük, hogy szabályozásokkal, feljelentésekkel, folyamatos megfigyeléssel befolyásoljanak. Legyen elég a mellébeszélésből és a magyarázkodásból! Élni akarunk a jogainkkal nap mint nap” – jelentette ki a székelyudvarhelyi központi ünnepségen tartott rövid beszédében Bunta Levente polgármester. Szónoklata első felében megemlékezett a szabadságharc székelyföldi hőseiről, akik „ágyúszó mellett edződtek, de a székely névre szégyent nem hoztak”. Emlékeztetett: március 15. a szabadság jelképe ma is, a forradalom üzenete érvényes, és a szabadság és egyenlőség szellemében kell egy közösségként élnünk, cselekednünk. Beszédének második felében a városvezető az udvarhelyi közállapotokat jellemezte, és burkoltan bár, de politikai ellenfeleinek üzent. Úgy fogalmazott: elsősorban a forradalomra, a múltra emlékezünk, mert annak eszméit „úgy hordjuk magunkban, mint a testünkben a géneket”, nem feledhetjük, hogy a küzdésnek nincs vége, mert „az elnyomás, a cselszövés ma is fonja metternichi hálóját”. Figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy Udvarhelyen „egy belső, szűk gazdasági csoportosulás” arra törekszik, hogy megnyirbálja a város szabadságát, anyagi javait megszerezze, kiárusítsa, és „ezzel együtt minden székelyudvarhelyi lakos jelenét és jövőjét is áruba bocsátanák”, de „semmiképp sem szabad ezeknek az érdekcsoportoknak átadni a város javait és kulcsát”. „A történelem folyamán a székely megmaradás egyik záloga az volt, és ma is az jellemző ránk, hogy a közösség kilöki soraiból, mint idegen testet, elszabadult, megvadult sejtjeit. A döntés joga még mindig a mi kezünkben van, és ezért egyszer és mindenkorra világos legyen: Székelyudvarhely a székelyudvarhelyieké, és az is marad!” – hangzott el. A Márton Áron téren összegyűlt pár száz fős tömeg mérsékelt tapssal köszönte meg a beszédet. Ez a visszafogottság jellemezte az udvarhelyi központi ünnepséget, amely a már megszokott forgatókönyv szerint zajlott. A déli harangszó után a hagyományőrző huszárok vonultak be lóháton a Patkóba, majd a politikai pártok, civilszervezetek és egyesületek koszorúzták meg a Vasszékely szobrát – a momentumot az Udvarhelyszéki Fúvószenekar lassított ütemben előadott forradalmi nótákkal kísérte. A téren felállított, kokárdával, székely zászlóval és piros-fehér-zöld virágcsokrokkal díszített színpadon a történelmi egyházak képviselői mondtak rövid beszédet. Kulcsár–Székely Attila színművész elszavalta Petőfi Dicsőséges nagyurak című versét. Az udvarhelyi felnőtt, egyesített kórusok előadásában csendültek fel az ismerős ünnepi dalok, és küküllőmenti táncot járt a Boróka Néptáncegyüttes. Az egy óránál alig valamivel hosszabb köztéri megemlékezést a Nemzeti ima és a Székely Himnusz eléneklése foglalta keretbe. A városközpontban nem lengtek nemzeti színű lobogók, a kezekben is alig. Kokárdát is csupán kabátokra tűzve, illetve a Városi Könyvtár előtti téren, a tematikus kokárda- és gyermekrajzpályázatra érkezett, közszemlére tett alkotásokon láttunk. A szürke márciusi napon üde színfolt volt az a 290 rajz, amit a város óvodáiból, általános iskoláiból, de Oroszhegyből és Muzsnából is beküldtek a gyermekek. A március 15-i ünnepség része volt a Vitéz Lelkek színjátszó csoport Pannónia, ne feledd halottaidat! című előadása, amit délután hat órától mutattak be a Művelődési Házban. Az udvarhelyi ünnepet fáklyás menet, valamint a Ghymes együttes Kézfogás című szabadtéri koncertje zárta. Gyergyószentmiklós:„Megfeledkeztünk arról,mit jelent a gerinces kiállás” Gyergyószentmiklóson – a kezdő szentmise után, a város fúvószenekarának kíséretében – a Petőfi-szobornál gyűltek össze az ünneplők, ahol a magyar szabadságharc történelmi hátterét Benedek Csaba, a Vaskertes Általános Iskola történelemtanára ismertette, és az Ipartestület Férfikara, valamint a Salamon Ernő Gimnázium kórusa adott rövid műsort. Nagy Zoltán, Gyergyószent­miklós polgármesteri jogkörökkel felruházott alpolgármestere beszédében azt hangsúlyozta: a Pilvax-kör tagjaihoz hasonlóan, ki kell állnunk az érdekeink mellett, még akkor is, ha „láthatóan jól bevált stratégiával mozdítják el székükből a vezetőket”. „A Mezei, Ráduly és Antal családokkal való történések sok mindenen elgondolkodtattak. Rá kellett döbbennem, hogy az elmúlt évtizedben, évtizedekben elkényelmesedtünk: megfeledkeztünk arról, hogy milyen a szabadság, mit jelent a közösség, vagy épp egy ügy melletti egyenes, gerinces kiállás” – fogalmazott. Rámutatott: az elmúlt másfél év eseményeinek hatására elbizonytalanodott a közösség, sok esetben félt állást foglalni vagy határozottabban fellépni. „A bizonytalanság és félelem rabsága helyett foglaljunk állást az igazság és a szabadság mellett” – buzdított az alpolgármester. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Lukács Bence Ákos tolmácsolta, az RMDSZ gyergyószentmiklósi szervezetének részéről pedig Bajkó László szólalt fel. Azt mondta: március 15. csak akkor jelentheti számunkra a jövő biztatását, ha a romániai és európai politika méltó választ ad törekvéseinkre. „Kijelenthetjük, hogy a válasz az ígéretek tengerébe fulladt” – jegyezte meg, hozzátéve, szomorú, hogy a román politikai pártok képviselői újra a nacionalizmus tisztességtelen eszközeit használják választási propagandaként. Hargita Megye Tanácsának alelnöke, Barti Tihamér a cselekvés fontosságára hívta fel a figyelmet, mondván, az ünnep nemcsak az emlékezés ideje, hanem az erőgyűjtésé, a tervezésé is. „Már nem elég őrizni 1848 örökségét, tovább kell építenünk mindazt, amit őseink megalapoztak” – jelentette ki. Az ünnepség koszorúzással zárult, délután pedig kulturális rendezvényeket tartottak, melyeknek bevételét a gyergyóújfalvi lány, Ferenczi Csilla megsegítésére ajánlották fel a szervezők.