Szó szerinti körutazásra indultunk Izland partvidékén és a felföldön. Tíz napig kalandoztunk a gejzírek, gleccserek, tűzhányók, jégmezők, kanyonok, vízesések és világvégi halászfalvak hazájában. Vulkáni krátereken túráztunk, úszó jéghegyek között hajóztunk, bálnales közben pecáztunk az óceánban, majd hat fokban, pezsgővel a kezünkben termálforrások vizében lubickoltunk a semmi közepén. [caption id="attachment_91218" align="aligncenter" width="1000"] Az izlandi Geysirről kapta a nevét a világ többi gejzíre is. Lenyűgöző Fotók: Nagyálmos Ildikó[/caption] Aki belekóstol, menthetetlenül rabjává válik a világ egyik legkülönlegesebb országának. Első gondolatom a hideg, északi szél ellenére is az volt, szívesen laknék itt. Pedig az elmúlt évszázadokban a természeti csapások nem kímélték a szigetet: a 16. század végén négy, egymást követő nagyon kemény tél köszöntött Izlandra, amelynek következtében kilencezer lakos halt éhen. Többször kitört a Hekla, a Katla és az Öræfi is. De az igazán nagy katasztrófát a Lakagígar („Laki-kráterek”) 1783-ban történt kitörése okozta: tíz hónapig tartott, miközben mérgező köd fedte be a szigetet. A kitörést követően Izland lakosságának ötöde meghalt, az állatállománynak háromnegyede pusztult el. Ezt még fokozták a következő évek földrengései és újabb, nagyon zord telei. Bár az év nagy részében alig bújik elő a nap, mégis olyan különleges vonzereje van ennek a változatos, vad tájnak, ami foglyul ejti az oda látogatót. Mintha egy mese kellős közepébe csöppent volna… Persze, ezt megelőzi némi előkészület, információszerzés a szigetről, manókról, trollokról, különleges lényekről, amelyek létezésében mai napig hisznek a sziget lakói. Ezzel az érzülettel léptem át én is a sziget küszöbét, és a csoda nem maradt el. [caption id="attachment_91221" align="aligncenter" width="1000"] Félelmetes és egyben magával ragadó látvány. Vízesések földje[/caption] Péniszmúzeum: egyszerre vicces és bizarr Keflavík repterén landolunk reggel tízkor, odakint szürkeségbe burkolózik a táj. A terminálról kifelé rögtön szembetűnik az ÚT (így, hosszú ú-val) nevű tábla, ami az EXIT, azaz a kijárat izlandi megfelelője. Szemerkélő esőben lépünk ki a reptér ajtaján, ahol sofőrünk már vár, hogy a fővárosba, a negyvenpercnyire lévő Rejkjavíkba szállítson. Az országút két oldalán, messze a horizontig végtelen mohás lávamező. A kopár, egyhangú, tetszhalott tájnak is megvan a maga szépsége, főleg, ha romantikus az ember. Európa legészakibb fővárosa, nevét meghazudtolva (füstös öblöt jelent) leginkább a kertvárosokhoz hasonlít, szépen megférnek egymástól pár száz méteres távolságra az egy- és kétszintes, színes homlokzatú szendvicspaneles lemezházak, Guðjón Samúelsson építész klasszikus mintákat követő betonóriásai, a sokemeletes toronyházak, valamint a reykjavíki vízpart gyöngyszeme, az Olafur Eliasson által tervezett, festett üveghomlokzatáról híres Harpa koncert- és konferenciaközpont. Térkép és útbaigazítás nélkül egy óra alatt minden látványosságot megtalálunk. Reykjavík jelképe, a történelmi belváros szívében található Hallgrímskirkja 74 és fél méter magas szürke óratornya szinte a város minden pontjáról jól látszik. Az építkezés Samúelsson 1937-es tervei alapján 1945-ben kezdődött, és csak 41 évvel később fejeződött be: a neogótikus jegyeket mutató, expresszionista stílusban fogant betonépület egyszerre idézi meg a koppenhágai Grundtvig-templomot, egy szárnyait széttáró madárcsontvázat és az Izlandon sokfelé előforduló hatszög formájú bazaltoszlopokat. Sajnos, felújítás miatt nem mehettünk fel a toronyba, pedig az elmaradhatatlan szelfire nagyon készültem. Évente rengeteg turista érkezik a szigetre, még sincs zsúfoltság az utcákon. A boltok, üzletek kívül-belül letisztultak, az alapélelmiszerekből csak egy-kétféle található. Disznóhússal nem találkoztam egyetlen vendéglő étlapján sem, annál inkább báránnyal és hallal. Nagy előszeretettel fogyasztják a hamburgert hasábburgonyával, még szállodánk Michelin-csillagos éttermének menüsorában is szerepelt. Világhírnévre tett szert a főváros kikötőjében megtalálható hot dog, amelyet még Bill Clinton is megkóstolt. Ha már ott voltunk, természetesen mi sem hagytuk ki. Rejkjavík egyik fő látványossága a világ egyetlen péniszmúzeuma, ahol hatalmas üvegekben, formalinban tartósítva vagy kiszárítva emlősök hímvesszőit állították ki közszemlére. A múzeumot alapító főiskolai történelemtanár ötlete egyszerre vicces és bizarr. Rokonnépek lehetünk A szigetország lakossága nagyjából 350 ezer fő, ebből hatvan százalék lakik a fővárosban, a többi a part menti városokban, falvakban. A sziget belseje lakatlan, a száznegyven vulkánból, ha időszakosan is, de huszonhat jelenleg is működik. A vikingek leszármazottai – legalábbis külsőre – egyáltalán nem hasonlítanak a róluk kialakított és világszinten elterjed képre. Megkockáztatnám, hogy rokonnépek vagyunk, jellemük sokban hasonlít a székelyekéhez: hatalmas nemzeti öntudattal rendelkező egyenes emberek, rend- és vendégszeretők, ragaszkodnak értékeikhez, hagyományaikhoz, és elvárják, hogy ezt az idegenek is tiszteletben tartsák. A viking szó amúgy nem egy népcsoportot jelöl, hanem kalózkodással foglalkozó tengerészt jelent: ők fedezték fel és népesítették be Izlandot. A sziget lakói kiegyensúlyozottak, nem rohangálnak összevissza, a turistahelyeken (gejzírek, gleccserek stb. környékén) többnyire külföldi vendégmunkások, kalandvágyó fiatalok dolgoznak. A vendéglőkben, szuvenírboltokban többször hallottunk magyar és román szót, de ázsiai és színes bőrű fiatalok is voltak szép számmal. [caption id="attachment_91226" align="aligncenter" width="1000"] Kizöldült terep. Tél és tavasz találkozása[/caption] Bicikliutak a semmi közepén Aki Izlandra utazik, tudnia kell, hogy a világ egyik legdrágább helye. Mivel a szigeten a terméketlen talajban szinte semmi nem terem meg, ezért kénytelenek importálni. Egyrészt ezzel is magyarázzák az egekig érő árakat, másrészt a turisták számának csökkentése is cél, hiszen egyre többen választják úti célul e zord szigetet. Számos túravonal közül választhat az utazó, gyönyörű vízesések, kanyonok közt kalandozhat, de hosszú bicikliutak garmadája is megtalálható a szigeten keresztül-kasul. A nyári hónapokban érdemes sátorral nekivágni az útnak, aminek előnye, hogy nem kell szállásra költeni, hátránya pedig, hogy nem láthatjuk az Aurora Borealist, az északi fényt, de a kizöldült sziget kárpótol mindenért, s ebben az időszakban nagy eséllyel fényképezhetünk víz alól felbukkanó bálnákat is. A kopár, fák nélküli táj folyton-folyvást változik: hol magas sziklákkal körülölelt keskeny szurdokban, hol pedig tágas, folyókkal bővelkedő völgyekben haladunk. A lávapadok mentén káprázatos vízesések robajlanak le hatalmas erővel, itt találhatók Európa legnagyobb vízesései. Magasabb fekvésű fennsíkokon állandó a hóréteg, a gleccserek jege áprilisban már megcseppen, az egy kilométer mélységű jégréteg tavasszal kissé összébb húzódik. [caption id="attachment_91227" align="aligncenter" width="1000"] Vasmacska és jégcsákány segítségével kapaszkodunk fel. Csakis kalandvágyóknak[/caption] A lovak hazája is Amerre a szem ellát, lovak, lovak és lovak! Izlandon nagyjából nyolcvanezer lovat tartanak. Annak idején a vikingek legjobb lovaikat hozták magukkal, különböző fajtákból – valószínű, hogy germán, skandináv és angol fajták keveredtek. Annak ellenére, hogy a fajta eredete nagyon vegyes, az elszigeteltség miatt mára az izlandi a világ egyik legtisztább vérvonalú lófajtája. Évszázadokon keresztül az izlandi ló volt a sziget lakóinak legfőbb segítője, része volt a mindennapi életnek, végigkísérte az ember életét a születéstől a halálig. Ma a lovakat legfőképp szabadidő-lovaglásra és versenyzésre használják. Összességében csak töredékét mesélhettem el ennek az utazásnak, hiszen tíz nap alatt olyan sok inger, élmény ért, amit még sokáig ízlelgetek, kiragadva a nagy egészből egy-egy kisebb részletet, hogy felfessem majd az emlékezet kifeszített vásznára. Nagyálmos Ildikó