---

[dropcap]A[/dropcap] Besenyői-tó mellett gyűltek össze Erdély és Európa minden szegletéből a hun ivadékok, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács, a Csillagösvény Egyesület és az Ikafalvi Református Egyházközség által szervezett és támogatott Hun tábor eseményein részt vegyenek. A négy kagán megválasztása és a törzsek megszervezése után a szálláshelyek megválasztása és a sátorverés után a kagánok által vezetett hunok a saját indulójuk, csatakiáltásuk és zászlójuk elkészítése után egy tűzkapun mentek át, aminek segítségével jelképesen leégették magukról a rossz tulajdonságaikat. Másnap az Ép testben éneklek programpont után – ami reggeli tornából és vidám népdalok énekléséből állt – a tábori jurta felállítása következett, ami a kuriózum mellett csapatösszehangoló játéknak is beillett, hiszen egy ilyen tevékenység összehangolt munkát igényel. A jurta melletti téren, délután néptáncoktatás volt. Both László zabolai tánctanár bevezette a hunokat a táncolás alapjaiba. Pénteken délelőtt a Zöld Nap Egyesület elnöksége, Ráduly Attila és Derzsi Katalin tartottak zöld foglalkozást a táborozóknak. A különféle társasjátékok mellett egy képzeletbeli települést mentettek meg a hunok a szennyeződéstől. Délután íjazás, nemezelés, kőfestés és agyagozás műhelyek közül válogathattak a táborozók a törzsenként kiosztott jegyek segítségével. Szombaton a dálnoki túrára készült a csapat. A Nemere útján mentünk Dálnokba, meglátogattuk a falu református templomát, ahol értékes rovásírásos emlék található, Dózsa György szülőházának helyét, majd a Beczássy-kúriát látogattuk meg. Marosi Károly lelkipásztor bemutatója után a kúria mellett található dendrológiai parkban egy páfrányfenyő árnyékában fogyasztottuk el az estebédünket, majd egy másik úton visszatértünk a tó melletti sátrainkhoz. Visszafelé kissé elsötétedtünk, de különös élmény volt a sötét erdőben kutyaugatások közepette gyalogolni és jó volt megtapasztalni, hogy Üstengri, ahogy mi hunok, vagy a jó Isten, ahogy mai hunok említjük mindvégig ott volt velünk, és többször megjelent egy segítőkész, kutyákat elterelő juhpásztor, vagy a rövidítő utat megmutató tehénpásztor képében. Vasárnap természetesen istentiszteletre ment Maksára a csapat, majd délután hun méta- és hun focibajnokság zajlott. Ezek a hagyományostól eltérő tevékenységek csapatszellemet és figyelmességet igényelnek, mert például a hun focit két labdával játsszuk, ezért sokkal jobban kell figyelni, és összpontosítani, mint a hagyományos labdarúgójátékban. Hétfőn délelőtt ostorozó, íjazó, és bútorfestő műhelyeken tehette mindenki próbára a rátermettségét, majd Recsenyédi Attila és húga Hanna hagyományőrzők bemutatóját szemlélhettük meg. A bemutatóból a legnépszerűbb elem a „lófektetés” volt, amit kérésre Attila mindkét lóval bemutatott. A bemutató után a vitafórum következett, ahol a korábbi napok mintájára egy a hunok által javasolt elvi kérdésről vitáztak a szemben álló felek, fejlesztve ezáltal saját maguk vitakultúráját. A táborzáró eseményen úgy értékeltük, hogy a tábor hármas célkitűzését sikerült megvalósítani. Megpróbáltuk megtanítani, feltárni a résztvevők számára azt, hogy az engedelmesség ebben a korban a legfőbb feladatuk, és ha ebben tökéletesítik magukat, akkor válhatnak egészséges felnőttekké. A második célkitűzésünk az volt, hogy a stresszfaktorokat kizárva próbáljuk maradandó élményekben részesíteni a táborozókat. A harmadik dolog, amire meg akartuk tanítani őket, az az volt, hogy megtanuljanak megfelelően kommunikálni, beszélni a saját gondolataikról, terveikről, elképzeléseikről, érzéseikről, akaratukról. A tábort azzal a gondolattal zártuk, amivel megnyitottuk. Atilla tengrikút azon gondolatával, miszerint: „Az élet harc. A harc az élet.” Bízunk benne, hogy minden hun a maga helyén a maga harcát megharcolja, és az élet nagy harcában – még ha kisebb csatákat el is kell vesztenie – győzedelmeskedni is fog. Bardócz Csaba