[caption id="attachment_24818" align="alignright" width="223"] Asztalos Ágnes[/caption] A választási kampány egyik vezérszólama volt a fiatalok itthon maradásának kérdése. A székelyudvarhelyi győztes politikai erő is korteskedett ezen a vonalon, Hozzuk haza címmel pofás kis videókat osztva meg közösségi oldalukon, amelyekben kint élő fiatalok beszélnek arról, hogy bár külföldön próbálnak boldogulni, nem terveznek végleges letelepedést, de hát itthon nem olyan irányba haladnak a dolgok, amilyenbe a hazavágyó fiatalok szeretnék. És váltásra biztatták az itthoniakat… A napokban két felmérésről is olvastam a hazai sajtóban, mindkettő idevág. Az egyik szerint három év csökkenést követően tavalyelőtt ismét nőtt a boldogulásukat külföldön kereső román állampolgárok száma. A maszol.ro által idézett Román Statisztikai Évkönyv legfrissebb számának adatai azt mutatják, hogy a legtöbben még mindig Olaszország felé veszik az irányt, de egyre népszerűbb Nagy-Britannia, 32 500 romániai bevándorlóval. Dumitru Sandu bukaresti szociológus, a külföldre irányuló romániai népmozgás kutatója szerint ennek két fő oka van: egyrészt a hazai fiatalok körében az angol messze a legismertebb idegen nyelv, másrészt Nagy-Britanniában lényegesen könnyebben tudnak elhelyezkedni a magasan kvalifikált szakemberek, mint a többi migrációs célországban. A szigetország felsőoktatási intézményei minden más nyugati állam egyetemeinél vonzóbbak a romániai fiatalok körében, s ebben a statisztikában a külföldön tanulók is kivándorlónak számítanak. A Rólad szól! középiskolások és fiatal felnőttek körében szervezett konzultáción begyűjtött adatok részeredményei viszont arról szólnak, hogy a fiatalok zöme nem külföl- dön képzeli el az életét, a szülőföldjén szeretne boldogulni. A transindex.ro szerint a konzultációs karaván a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ), a Communitas Alapítvány támogatásával zajlott, 30 helyszínen 51 találkozón gyűjtöttek adatokat a kivándorlási kedv kapcsán is. Bármit is mutatnak a felmérések, mindannyian tudjuk, hogy fiatalok ezrei mennek el a középiskola, egyetem elvégzése után. Továbbtanulni jobb helyen, dolgozni több pénzért vagy egyszerűen csak kalandvágyból. Tulajdonképpen ebben nincs semmi rossz és semmi új. Ne feledjük, évszázadokon át ugyanez volt a „trend”, ha nem is ekkora mértékben. Elődeink (nagyjaink is!) már a középkorban elmentek tanulni Bolognába, Pádovába, Utrechtbe, Göttingenbe, bizonyára százak álltak be zsoldoshadseregekbe, vagy kőművesként templomot építettek otthonuktól több száz kilométerre. Később is mentek, tanulni, kereskedni, szolgálni, érvényesülni nagyobb városokba vagy akár a határokon túlra is. A folyamat most gyorsabb, látványosabb, akárcsak a hiány, amit a munkaképes, rátermett, jól képzett emberek maguk mögött hagynak. És ez a tény kezd egyre jobban fájni, már nemcsak a családoknak, hanem a közösségnek, a vállalkozóknak, és – talán – a politikusoknak is. Két választás között – ha már ennyire menő ez a téma – talán tényleg meg lehetne ragadni az alkalmat, és nem szlogenek, nyilatkozatok szintjén, hanem mélyebben és érdemben is foglalkozhatnánk ezzel a jelenséggel. Azt, hogy miért mennek el, nagyjából tudjuk, de jó lenne elemezni, hogy mit kapnak meg ott, amiről úgy érzik, hogy itt egyelőre esélyük sincs. És őszintén szembenézni azzal is: igazából miben áll az otthon megtartó ereje, mennyire érvényesül ez a mindennapokban? És: mennyire becsüljük meg a fiatalokat? Visszatérve a két idézett felmérésre: a kettő – bár ellentmondónak tűnik – nem feltétlenül zárja ki egymást. Mert jó esetben az van, hogy a több tízezer elcsángáló fiatal valóban itthon akar boldogulni. Majd. Valamikor. Szélesebb körű tapasztalatok, nagyvonalúbb rálátás, nyugati munkatempó – és persze, egy kis anyagi tőke – birtokában később hazajönnek. Nahát, ezen kellene dolgozni: legyen hová, legyen amiért jó kedvvel hazajönni, és valóban legyen lehetőségük itthon boldogulni. Frissen választott elöljárók, ez tényleg egy nemes feladat! Asztalos Ágnes