Hová mennek a fiatalok? 5. Kohézió

Hargita Népe
Múlt héten ismét terítékre került uniós fórumokon az ifjúságpolitika kérdése. Borboly Csaba Athénban vett részt egy szakkonferencián Markku Markkula, a Régiók Bizottsága elnökének képviseletében. A beszámolók szerint az európai fiatal vállalkozók témában tartott konferencia (European Conference on Youth Self-Employment) szervezője az Attikai Önkormányzatok Regionális Szövetsége (PEDA) volt, a Helyi Szociális Akció és Inklúzió Európai Hálózatával (ELISAN) együttműködve. Az előadó hangsúlyozta, hogy az oktatásban meg kell teremteni egyfajta vállalkozói kultúrát, amely a fiatalok vállalkozószellemét erősítené elsősorban a szakiskolákban és a középiskolákban. – Mai beszédemben hangsúlyoztam, hogy a fiatal vállalkozók támogatása hatékony módszer lehet az agyelszívás elleni fellépésben, amivel a kelet-európai államok küszködnek, és megoldást jelentene a jelenlegi európai munkaerőpiaci helyzetben, amikor magas a munkanélküli és képzetlen fiatalok aránya – adta hírül blogján az előadó. – Elsősorban a vidéki környezetben élő fiatalok vállalkozókedvét kellene növelni, nagy potenciál van ugyanis a mezőgazdaságban, amelyhez a tudást sokan már kisgyerekkoruktól elsajátították, már csak egy „kívülről” jövő ösztönzés kell, hogy saját vállalkozást indítsanak. Mint mondta, a fiatalok támogatása nem feltétlenül béremelést jelent, véleménye szerint hibáznak azok, akik kizárólag ebben látják a megoldást. – Csak akkor tudjuk csökkenteni az elvándorlási hullámot, ha lehetőséget teremtünk, ennek egyik fontos összetevője pedig a vállalkozói kedv növelése kell legyen. Viszont ahhoz, hogy sikeresek legyünk, nyitottak kell legyünk az újra. Szét kell nézzünk a világban, milyen jó gyakorlatok léteznek és mi ezeket hogyan tudnánk a helyi viszonyokhoz mérten alkalmazni – hangsúlyozta. Végül megjegyezte, hogy ennek szellemében kell folytatni az elkezdett munkát, és meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek révén hatékonyan tudják képviselni fiataljaink érdekeit. Korábban már elhangzott, hogy a fiatalság helyzete javításának egyik eszköze a kohéziós politika. De mit fed ez a fogalom. Az idegen szavak szótára szerint a ’kohézió’ szó jelentése: 1. összetartó erő; 2. A szilárd anyagok atomjait és a folyadékok molekuláit összetartó erő. Az uniós dokumentumok meghatározása szerint „A kohéziós politika az európai szintű szolidaritást szolgáló politikai keret, mely több százezer projekt révén valósul meg. E projekteket Európa-szerte két strukturális alap – az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) –, valamint a Kohéziós Alap támogatja. A gazdasági és társadalmi kohézió, amint azt a tagállamok az 1968-ban aláírt Egységes Európai Okmányban megfogalmazták, a különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentését és a leghátrányosabb helyzetű régiók felzárkóztatását célozza. Az új európai uniós szerződéstervezet egy harmadik dimenzióval bővíti ki a kohéziós politikát, és immár »gazdasági, társadalmi és területi kohézióról« beszél. Ez azt jelenti, hogy a kohéziós politikának törekednie kell arra is, hogy a területi fejlődés kiegyensúlyozottabbá és fenntarthatóbbá váljék. Az európai regionális politika az ERFA tevékenységében, regionális szinten valósul meg.” Ugyanezen dokumentumok szerint „A 2014 és 2020 közötti időszakban a Kohéziós Alap a következő országokat érinti: Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Portugália, Románia, Szlovákia és Szlovénia. A Kohéziós Alap összesen 63,4 milliárd eurót oszt ki.” Ugyaninnen azt is megtudhatjuk, hogy a tagállamok 2000-ben a lisszaboni stratégia keretében meghatározták azokat az európai szintű kiemelt témaköröket, amelyekre összpontosítva növelhető az Európai Unió gazdasági versenyképessége és növelhető a foglalkoztatottság. A stratégia első tíz évében kiderült, hogy nem sikerült megvalósítani 2010-ig a kitűzött célokat, ezért 2020-ig terjedő programot fogadtak el. „Az új stratégia – a lisszaboni program említett általános céljait fenntartva – öt fő célkitűzést fogalmazott meg az EU szintjén. (1) A 20–64 éves népesség körében a foglalkoztatási ráta növelése legalább 75 százalékra (a jelenlegi kétharmados szintről). (2) A K+F-beruházások növelése a GDP jelenlegi 1,9 százalékáról három százalékára (megismétlik az eredeti, tíz évvel ezelőtti célt). (3) 2020-ig el kívánják érni a megújuló energiák arányára, az energiafogyasztás csökkentésére és a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére vonatkozó célkitűzéseket. (4) Az alapfokú oktatásban az iskolát be nem fejezők arányát tíz százalékra tervezik csökkenteni (jelenleg 15 százalék), a felsőfokú oktatás fejlesztésével elérendő cél, hogy a fiatalok legalább 40 százaléka rendelkezzen diplomával (a beiratkozottak aránya már most hasonló, azt kell elérni, hogy a diplomáig eljussanak). (5) A szegénységi küszöb alatt élők arányát 25 százalékkal kívánják csökkenteni (ez a küszöb országonként eltérő a fejlettség függvényében), összességében e cél elérése 20 millió embert érintene.” „Ezeket a célkitűzéseket kellett a tagállamoknak nemzeti akciótervekbe átültetniük, ami csak részben sikerült” – jegyzik meg a dokumentumok. Sarány István Folytatjuk