borús égbolt
enyhe eső
Hogyan válhatsz optimistává?
Pozitívan gondolkodni – művészet. Nem hiába az az érzése a mindennapi embernek, hogy az élet körülötte nemegyszer homlokegyenest más nyelvet beszél, mint amilyet ő megért... Egyik hívem mesélte, hogy neki a bevásárlásnál állandóan balszerencséje van. Pár nappal ezelőtt is egy fantasztikus illatú testápolót vásárolt valakinek ajándékba, de az átadásnál kiderült, hogy barátjának éppen ez a testápoló nem tetszik. Azóta minden kedve elment az ajándékvásárlástól. Egy másik barátnőm, akinek egy sereg félresikerült kapcsolat áll a háta mögött, arról panaszkodott, hogy mindegyik ugyanazon séma szerint zajlik le: Először mindkét részről nagy a lelkesedés, azután pár hét múlva a nagy szerelem lassan kialszik, és hódolója továbbáll. Megfogadta, hogy soha többé nem kezd komoly kapcsolatba, mert amúgy is mindegyik abbamarad... Egy harmadik pedig szentül meg van győződve arról, hogy neki az autóvezetésben nincs szerencséje, mert minduntalan piros lámpát kap. Mintha vonzaná ezt a színt... És valóban, még szabadságunk előtt volt alkalmam vele utazni egy darabon, és több piros lámpát kaptunk, mint általában szokás...
Ez a pár eset arra ösztönzött engem, hogy elgondolkozzam a „sors kényszerű beteljesedéséről”. Létezik-e ilyesmi? Valóban lehetséges-e, hogy egyeseknek közülünk mindig csak szerencséjük van, másoknak pedig mindig csak balszerencséjük?
A pszichológia azt mondja, hogy igen. Az életben ugyanis legtöbbször azt kapom, amit várok. Ha pozitívot várok, akkor pozitívot is kapok, ha negatívat várok, az is lesz az osztályrészem. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy – tudat alatt! – másképp viselkedik az optimista ember és másképp a pesszimista. És ez a viselkedés szinte mágnesként vonzza a szerencsét vagy a szerencsétlenséget...
Hogyan lenne lehetséges az, hogy a pesszimista gondolkodás lehúzó örvényéből kiszabaduljunk, és optimistán gondolkozzunk?
Három ötletem és javaslatom lenne arra, hogyan gyakorolhatnánk be az optimista gondolkodást:
1. Tanuljunk meg kívülről szentírási, bibliai idézeteket, és mondogassuk a megfelelő pillanatban. Erre különösképpen a zsoltárok alkalmasak. Például: „Istenemmel falakat ugrok át” (vö. Zsolt 18,30). De számtalan ilyen értékes és pozitív gondolkodást elősegítő idézet van mind az ószövetségi, mind az újszövetségi Szentírásban is. Például: „Nézd, a tenyeremre rajzoltalak“ (vö. Iz 49,16). Vagy ez is: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik” (vö. Róm 8,28).
Ugyanilyen hatásuk van az úgynevezett jelmondatoknak is. Ezek általában szentektől vagy nagy emberektől származnak. Ha pesszimista gondolatok vesznek erőt rajtunk, akkor ezeket a kedvenc mondásokat kellene idéznünk. És ezek fölemelnek bennünket. Az én kedvenc mondásom például Don Bosco Szent Jánostól (1815–1888) származik: „Tégy jót, légy vidám, és fütyülj a madarakkal!” Bennem mindig optimista gondolatokat ébreszt...
2. A szép, tartalmas és melódiás énekeknek is gyógyító hatásuk van. Különösen akkor, ha énekeljük is őket. Tanuljunk be egy pár ilyen éneket, és énekeljük őket, ha szomorúak, levertek vagy reménytelenek vagyunk. Egy ilyen ének lehetne például az egyik kedvencem: „Ne félj, mert megváltottalak / Neveden szólítottalak / Karjaimba zártalak / Örökre enyém vagy!” De számtalan mást is ismerek!
3. Végül, ha olyan kétségbeesettek lennénk, hogy se betanult szövegek elmondásához, se pedig az énekléshez nincs kedvünk, akkor csak ismételgessünk egy-egy rövid mondatot. Például: „Jézusom, irgalmazz nekem!” Vagy: „Jézusom, szeretlek!” De ez is alkalmas arra, hogy talpra állítson: „Jézusom, légy velem!” Nem egy – a kommunista időben üldözött és bebörtönzött – paptestvérnek ez adta az erőt a kilátástalan, reménytelen helyzet elviseléséhez.
Létezik-e az, hogy egyeseknek csak szerencséjük, másoknak csak balszerencséjük van? Nem! Minden csak beállítottság, helyesebben: hit kérdése. Azt pedig, mint láthattátok, be lehet gyakorolni. Erre is gondoljunk. Ezt is gyakoroljuk be. Megéri! Sok sikert!
Ft. dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános
fokep.jpg)
.jpg)
 (002).jpg)
